A reptiliánokról szóló irodalom egyöntetű véleménye, hogy ezek a hüllőszerű földönkívüli lények emberi vérrel és hússal táplálkoznak.
A neves szerző, Andrew Hennessy a Reptiliánok véröröksége című cikkében ezt írja:
„A hüllők és a félvérek azért isznak vért, mert szükségük van az egyén életerejére, másfelől ennek segítségével képesek megmaradni a mi dimenziónkban. Az emberi vér és hús fogyasztása közben gyakran változnak vissza eredeti hüllőalakjuba. Ezt azok a szemtanúk mesélték nekem, akik a saját szemükkel látták ezt. A vérivás a reptiliánok génjeiben van, a túlélésükhöz szükséges rituálékat a hierarchia csúcsán álló „papnő” vagy „anyaistennő” végzi.”
David Icke és más kutatók szerint ma már nyílt titok, hogy a reptiliánok föld alatti bázisaikra hurcolják a gyerekeket és okkult szertartásokon áldozzák fel őket, elfogyasztva vérüket és húsukat.
Hennessy ugyanebben a cikkben további részleteket is megoszt olvasóival:
„Phil Schneider, az amerikai föld alatti bázisok egyik építője elmondta az író-kutató Alex Christophernek, hogy mikor a gyerekek már nem képesek tovább rabszolgaként dolgozni odalent, a hüllők megeszik őket”.
Alex Collier kutató és földönkívüli kontakt szerint a reptiliánok két okból részesítik előnyben az emberi gyerekeket. Az első, hogy az ő szervezetükben még nem halmozódtak fel oly mértékben a méreganyagok, mint a felnőttekében, a második pedig, hogy a rettegésben tartott gyermekek energiamezője és adrenalin-szintje annyira magas, ami valóságos energialöketet jelent a reptiliánoknak.
Levelek az Andromédáról című hírlevelében, Collier arról tájékoztat, hogy az andromédaiaktól kapott telepatikus üzenetek szerint,
a reptiliánok az utóbbi huszonöt évben, mintegy tizenháromezer gyermeket raboltak el.
David Paulides az Eltűnt 411 – Észak-Amerika és azon túl című könyvében több ezer olyan személy esetét vizsgálja, akik főként nemzeti parkokból és más kietlen helyekről tűntek el.
Többnyire a gyerekeknek és a fiatalabbaknak vész nyoma, a keresésükre tett erőfeszítések pedig rendre kudarcot vallanak.
Paulides azonosított néhány olyan földrajzi „gócpontot”, ahol gyakoriak az eltűnések. Ilyenek például Lewiston Idahóban; Evergreen, Coloradóban; Schroon Lake New York államban; a Sequoia Nemzeti Park Kaliforniában és Wasilla Alaszkában.
Sajnálatos módon a nemzeti parkok illetékesei rendkívül elutasítóak voltak Paulides-szal szemben, amikor az szeretett volna információkhoz jutni az egymáshoz kísértetiesen hasonlító esetekről.
Paulides legtöbbször csak az információszabadságról szóló törvényre (FOIA) hivatkozva tudta megszerezni a Nemzeti Park jelentéseit.
Az egyik ilyenből derült ki a huszonhat éves kempingező, Kevin O’Keefe története is, aki az alaszkai Glacier Bay Nemzeti Parkban tűnt el 1985 októberében.
A fiatalember hálózsákját és személyes tárgyait a sátrán kívül találták meg. Ezt követően egy kétórás kutatás következett, ami sajnos nem járt eredménnyel.
Az őrök ekkor visszamentek a táborhelyre, majd egy fél mérföldel arrébb megtalálták Kevin sapkáját és bakkancsát is.
„Úgy tűnik, hogy minden, ami Kevin túléléséhez kellett, az a táborban volt. Vitt magával különféle túlélési könyveket és szórólapokat, filmeket, élelmiszert, fogkefét, szappant, cigarettát, C-vitamint, iránytűt, zseblámpát és más olyan tárgyakat, amiket általában olyan helyekre viszünk magunkkal, ahol egy hónapnál tovább tartózkodunk.” – mondja Paulides.
A parkőrök nem találtak se vért, se idegenkezűségre vagy állati támadásra utaló nyomokat.
„Alaszka egy zord vidék, ahol a túléléshez mindenképp szükséged van a bakkancsodra…De akkor miért vette le, Kevin? Egyáltalán önként vette le?” – teszi fel a költői kérdést a szerző.
„A park dolgozói sosem tudtak arra az egyértelmű kérdésre válaszolni, hogy mit keresett Kevin hálózsákja és más holmija a sátrán kívül. Ennek semmi értelme!”
Paulides könyve igazi kincsesbányája az olyan eseteknek, melyek méltatlanul kevés figyelmet kapnak.
Talán azért van így, mert egyes erőknek nem áll érdekében, hogy ezek kitudódjanak?
Lehetséges, hogy a reptiliánok – ahogy azt David Icke is állítja – már olyan befolyást szereztek a politikai és közéleti szférában, hogy könnyedén eltussolják ezen történéseket?
Felhasznált irodalom: Len Kasten Alien World Order című könyve
