Philip Mantle UFO-kutató már több ezer olyan személy esetét vizsgálta, akik elmondásuk szerint földönkívüliekkel léptek kapcsolatba. Ezek között szerepel, egy olyan különleges eset is, amelyik itt, Magyarországon, Mezőberényben történt még 1992-ben.
Közeli találkozást átélt személyeknél gyakran előfordul, hogy több alkalommal megismétlődnek a találkozások, vagy a megszokottól eltérő események történnek. Szintén gyakori, hogy fizikai, vagy (és) pszichés változások keletkeznek, melyek hosszabb-rövidebb idő után általában elmúlnak.
Ez történt egy mezőberényi ötvenéves asszonnyal is, akinél 1992. január 24-én járt először a nem várt „vendég”. Férjével együtt a konyhában tartózkodott, mikor az előszobából egy mattfekete színű, 100-120 cm nagyságú, tojás alakú hullámzó mozgást végző valami a konyhán keresztül a szobába haladt, és közben furcsa, erős szuszogó hangot adott.
A felső kétharmada kékes-szürkés színűvé vált és látható lett egy vibráló narancssárga függőleges csík is. A csík mellett észrevett egy „gyönyörű nőt”, mely őt nézte. Kellemes hatást érzett, de nem tudott szólni a férjének. Utána ment a szobába, de már nem talált senkit.
Elmondta a férjének, aki nem hitte el. (Hasonlót látott egy nő Sátoraljaújhely mellett, Kőkapun 1990. december végén. A hétvége rendben eltelt, semmi különleges nem történt. Hétfőn korán fáradtnak érezte magát, ezért fél 7-kor lefeküdt, abban a szobában, ahol a férje tévét nézett.
Arra figyelt fel, hogy egy női hang szól hozzá, és azt mondja: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta a jobb karját, majd könyékhajlatban erős szúrást érzett. Ezután úgy érezte, hogy ki kell mennie az udvarra. Ki is ment, hálóingben és papucs nélkül.
Az udvaron egy tojás alakú, kabinszerű objektum állt. A kabinban nem látott semmit, de érezte, hogy van mellette valaki. A következő, amire emlékszik, hogy egy tágas, szürke színű, világos helyiségben van, aminek távoli végén egy ajtó látható.
A teremben embereket látott, jobb oldalon 10-15, 10-13 éves gyereket, bal oldalon 8-10, 50 év körüli nőt. Mindenki meztelen volt. Nem emlékszik, hogy mikor vette le, vagy vették le a hálóingét. A nők között felismert egy helybéli asszonyt, akivel sokáig nézték egymást. Sajnos azóta sem tudja, ki volt az. (Hasonló eset történt egy kiskunfélegyházi kislánnyal, aki több hasonló korú elvitt gyerek közül egy iskolatársát felismerte. Mindkettőjükön látható egy-egy jellegzetes megegyező helyen lévő seb.)
A terem közepén végigment az ajtóig, de mire odaért, már nem látott semmit. Arra eszmélt, hogy fáj a hasa, és fekszik az ágyában hálóingben. Ekkor fél 10 volt és a férje még mindig a tévét nézte. Az egészről nem tudott semmit és nem hitte el. Erős szúrós szagot érzett. Éjszaka rosszul aludt, semmit sem álmodott. Reggel a has felső részén enyhe fájdalmat, nyomást érzett. Napközben otthon dolgozott, majd este ismét hamar lefeküdt.
Az előző napi események aznap este és szerdán is megismétlődtek. A három esti közeli találkozás után csütörtökön és pénteken nagy vörös foltok jelentek meg az asszony hasának felső részén. Ezek a foltok nem fájtak, nem viszkettek, hideg-meleg vízre és tapintásra is érzéketlenek voltak.
Mindkét karján a véna fölött, valamint a könyök külső részén 4-4 szúrásból származó seb volt, melyek az eset után három héttel is nyomásra égető érzést okoztak. Az orrán nehezen tudta a levegőt szívni, hangosan, kibírhatatlanul szuszogott, ami az egész családnak feltűnt.
Elment a körzeti orvosához, de nem mert bemenni. Majd egy hét múlva — lánya bátorítására — elmondta a vele történteket, és megmutatta sebeit. A főorvos asszony még nem találkozott hasonló esettel, ilyen sebeket még nem látott.
Elküldte bőrgyógyászati szakrendelésre, de a”kipállásra” felírt kenőcstől nagyon fájt a bőre, így azt nem használta. A sebeken a gyulladás tünetei közül csak a vörös szín volt látható, nem volt érzékeny, nem ég, nem váladékol. A különös utazások után egészségi állapota kedvezően változott. Munkabíró képessége jelentősen emelkedett, bármennyit dolgozott, este nem érzett fáradtságot. Lábán a visszerek visszahúzódtak, addigi rossz bal fülével pedig újból kifogástalanul hallott.
Két héttel később, február 11-én hajnalban fél 4-kor az asszony arra ébredt, hogy a férje hanyatt fekszik, a karját magasba nyújtja és a másik kezével a pizsama ujját tartja felhúzva. Úgy nézett ki, mintha vérvételre, vagy injekcióra várna. Miután nem tudta felkelteni, visszanyomta a karját a paplan alá. Akkor éjszaka kivételesen a férje aludt az asszony helyén.
/HUFON/Kiss László/Daily Bugle/
