George Adamski neve hallatán ma is felcsapnak az indulatok. Még az UFO-kutatók között is parázs viták alakulnak ki arról, hogy mi is lehetett Adamski igazi célja.
Vajon tudatosan készült George Adamski arra, hogy félrevezesse hű követőit? Vagy egyszerűen csak beszámolt egy olyan eseménysorozatról, aminek más tanúi is voltak, de amely annyira szédületesen hihetetlen, hogy az átlagos ember egyszerűen képtelen volt azt felfogni?
Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy az 1965-ben elhunyt George Adamski minden más embernél többet tett azért, hogy elismertesse a közvéleménnyel, hogy repülő csészealjak, (UFO-k) valóban léteznek, valóban leszálltak már bolygónkon és valóban jó indulatú, emberszerű lények irányítják, akik messze a világűrből érkeztek.
George Adamski életrajza röviden
George Adamski 1891-ben született Lengyelországban. Gyermekkorát az egyesült államokbeli Buffalóban töltötte. Bár iskolai végzettsége csak az általános iskolára korlátozódik, rendkívül aktív elméje hamarosan olyan komoly témákba ásta be magát, mint a csillagászat és a keleti filozófiák.
Könyveket kölcsönzött ki a könyvtárakból, magazinokat olvasott és minden alkalmat megragadott, hogy bárkivel hosszasan elbeszélgessen a témáról.
Néhány évig a hadseregben szolgált a mexikói határ közelében, majd Kaliforniában telepedett le. Ez a hely már azokban a korai években is valóságos Mekkájává vált a Magasabb Igazság keresőinek, a valóság határait feszegetőknek.
Nem telt sok időbe, hogy George Adamski híveket szerezzen. Jó megjelenésű, nagydarab, magas, karizmatikus egyéniség volt. Villogó fekete szemei és lendületes beszédstílusa az összes hitetlen Tamást képes volt meggyőzni.
A fő témája az volt, hogy az emberiség nincs egyedül a világegyetemben, és hogy a Földnek a kozmosz többi részéhez fűződő viszonyának ősrégi kérdését csak akkor tudjuk helyesen megválaszolni, ha a megfelelő megközelítést alkalmazzuk.
George Adamski egyre híresebb lett és már rendszeresen tartott előadásokat is, amelyeknek az eredménye az volt, hogy hallgatói a professzor címet adták neki, bár soha semmilyen tudományos fokozattal nem rendelkezett.
Cikkeket írt a helyi lapokba és így az ismertsége is lassan, de biztosan növekedett. 1944 ben megvásárolt egy 80 000 négyzetméteres birtokot a Palomar hegy lábánál, közvetlenül a Kaliforniai Technológiai Intézet által működtetett 5 méteres óriásteleszkóp mellett.
George Adamski beélesíti távcsövét
Itt állította föl saját 40 cm-es teleszkópját és nekilátott, hogy ezzel is megkeresse azokat a tárgyakat az égen, amelyeket már volt szerencséje szabad szemmel is látni. A távcsöve végére felhelyezett kamerával sikerült is számos felvételt készítenie, amelyeken korong és szivar alakú repülő tárgyak mozognak a légkörben, illetve a Hold felszínén.
Egyik este éppen a holdfelszínt tanulmányozta, amikor egy hosszú, sötét szivar alakú tárgyat látott a Hold félgömbje előtt. George Adamski tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogy először egy, majd később kettő, három, négy apróbb ezüstös tárgy röppent ki a nagy objektumból.
Sikerült lefényképeznie őket így ez lett számára az első kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy az UFO-k nem a képzelet szüleményei.
George Adamski levelezései
Adamski szinte kizárólag egymaga építette föl az otthonát, és szerelte fel a berendezéseit. A környéket Palomar kertnek kezdték elnevezni és évekig ez lett George Adamski központja. Ahogy levelezési köre egyre bővült, és a híre elterjedt az óceánon túlra egyszerű postaládája mindennap megtelt levéllel.
Ezekben a levelekben rendre újabb és újabb fotókat és információkat kértek tőle a földönkívüliekről. Külföldi hívei elutaztak Kaliforniába, hogy személyesen beszélhessenek vele és minél többet megtudhassanak a földönkívüliek létezésével kapcsolatos teóriáiról.
Barátai száma rövid időn belül több százra emelkedett, írók, egyetemi professzorok, kiadók, tanárok, papok, művészek és egyszerű munkásemberek egyaránt megtalálhatók voltak közöttük. Mindannyiukat az űr témaköre érdekelte és lebilincselve hallgatták a dinamikus személyiségű George Adamskit.
Az otthonukba visszatérő látogatói idilli környezetről, illatozó fenyőkkel borított hegyoldalakról számoltak be. A Palomar hegy fölött állítólag a világon a legtisztább az ég, hatalmas előnyt biztosítva ezzel a hegycsúcson álló Nagy Szemnek nevezett óriásteleszkópnak.
George Adamski éjjel-nappal, a barátaival, vagy nélkülük, de ott ült a saját távcsöve előtt élesre töltött kamerájával, a nagy találkozás eljövetelét várva. És az elérkezett.
Felkészülés a kapcsolatfelvételre
1952. november 20-án történt a dolog. Hét ember kerekedett fel két dzsippel Palomarból, hogy meglátogassanak egy pontot a sivatagban, körülbelül tíz mérföldnyire a Sivatagi Központ városától. Amikor azt kérdezték Adamskitől, hogy miért éppen ezt a pontot jelölte ki, azt felelte, igen erős az az érzése, hogy aznap ott egy idegen űrhajó fog leszállni.
George Adamski annyira biztos volt a dolgában, hogy egy hordó vizet és egy zsák gipszet is kivitetett a sivatagba, hogy azonnal lenyomatot tudjon majd készíteni az idegen lábnyomairól.
Délután a dzsipek egy vízszintes terepen álltak meg, ami a távoli, fenséges hegylánc lábáig nyúlt el. Az emberek kiszálltak és körülnéztek. Az alábbi személyek voltak jelen: dr. George Hunt Williamson és felesége, Mr. és Mrs. A.C.Bailey, Mrs. Alice K. Wells és Lucy McGinnis, George Adamski titkárnője.
Hirtelen egy hatalmas, szivar alakú tárgyat vettek észre, amely hangtalanul repült a levegőben. Aztán repülőgép-motorok robaja hallatszott. A légierő gépei jelentek meg, és egyenesen a titokzatos szivar felé tartottak. De mielőtt még akár közel is értek volna hozzá, az űrhajó éles szögben feljebb szökkent és szinte másodpercek alatt eltűnt a látómezőből.
A repülőgépek még körözgettek egy darabig, majd eltűntek a hegyek mögött. George Adamski intett a barátainak, hogy maradjanak a dzsipek közelében, ő pedig elindult a hegylánc felé. Öt perc múlva észrevette, hogy két hegycsúcs között a nap fénye megcsillan valamin. Egy korong alakú tárgy jelent meg és tartott a hegyek felé az UFO-k jellegzetes hulló falevél mozgásával, azután eltűnt a hegyek mögött.
George Adamski UFO-fotói
Adamski számos szenzációs UFO-felvétellel szerzett hírnevett magának, sőt az általa lefotózott, ablakokkal ellátott, korong alakú szerkezetet ezentúl már csak Adamski típusú UFO-ként nevezték az UFO-kutatók.
George Adamski találkozása a vénuszival
George Adamski várt, aztán hirtelen egy emberi alakot vett észre, aki egyenesen felé tartott, tőle mintegy 300 méterre. Amint közelebb ért, kiderült, hogy kb. 170 cm magas, talán 28 év körüli, meglehetősen jóképű, vállig érő, szőke hajú férfiról van szó. Zöldesszürke szemei kicsit vágottak voltak és fogai elképesztően fehéren vakítottak. Bőrcipőhöz hasonló lábbelit és bokáig érő kezes-lábast viselt, amit derekán egy barna színű anyag fogott össze.
Baráti gesztusként a látogató felemelte kezét és nyitott tenyerét George Adamski hasonlóan feltartott tenyeréhez érintette. Hogy elmagyarázza, honnan jött, három koncentrikus kört rajzolt a homokba, középre pedig egy nagy pontot.
Adamskira mutatott, majd a harmadik körre, a Földet és pályáját jelképezve ezzel. Aztán magára mutatott és a második pályára, a Vénuszéra. Mind a ketten bólintottak, hogy megértették miről van szó.
Hanggal nem kommunikáltak, ahogy George Adamski mesélte később, inkább a két elme közötti vizuális projekcióra hasonlított az egész. Ha az elméjében megfogalmazott egy kérdést, a válasz képek és gesztusok formájában érkezett.
Adamski fontos információk birtokába jut
A látogató így elmesélte, hogy azért érkezett a Földre, hogy figyelmeztesse az embereket arra, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribb az atomrobbantás és ez a Föld puszta létét fenyegeti. Elmagyarázta azt is, hogy a csészealjak mágneses energia felhasználásával repülnek.
Számos korábban leszállt űrhajóról vetített képeket, és elismerte, hogy pár földi embert el is szállítottak bennük. A repülő csészealjak csak ritkán jelennek meg sűrűn lakott helyek környékén, mert az űrből érkezett lények félnek az itteniek erőszakos viselkedésétől.
De hozzátette, hogy élnek a Földön más világból jött lények, és ezért nem engedi meg, hogy lefényképezzék őt. George Adamski később elmondta, hogy a férfinak olyan jellegzetes arcvonásai voltak, amelyek árulkodók lennének, ha egy ilyen fotó megjelenne az újságokban.
A vénuszi egy helyen jól kivehető lábnyomot hagyott a sivatagi homokban. Mentálisan viszlátot mondott, majd megfordult, és gyorsan elindult a várakozó űrhajója felé.
George Adamski intésére a többiek odahajtottak. Alig várták, hogy megtudják, mi zajlott le a két férfi között, mivel távcsöveken át fél mérföld távolságból figyelemmel követték a beszélgetést. A gipsz segítségével Adamski mintát vett a lábnyomokról. Mindkét talp hieroglifaszerű nyomokat hagyott a földön, és a bal különbözött a jobbtól, mintha csak egy kétrészes üzenetről lenne szó.
Ezt a kódot mind a mai napig senki sem tudta megfejteni. Számos elméletet állítottak fel, de minden eredmény nélkül. Később mind a hat szemtanú eskü alatt vallotta, hogy a találkozásra valóban sor került és annak minden mozzanatát távcsövek segítségével nyomon követték.
Clara Colord közreműködése
A történetről szóló cikk a Phoenix Gazette-ben jelent meg. Ezzel egy időben a cikket Clara Colcord Johnnak is elküldték Washingtonba.
Clara elszánt híve és kutatója minden olyan dolognak és jelenségnek, amely az általa elnevezett Előretolt Fronttal van kapcsolatban. Ez a kifejezés saját újságjában, a Little Evening Post-ban jelent meg főcímként.
Clara ultrakonzervatív környezetből származik, sok évvel ezelőtt feleségül ment dr. Walton C. Johnhoz, az USA Oktatásügyi Biztosához. Ebből adódóan baráti körébe számos közismert washingtoni személyiség, politikus és közéleti ember tartozott. Ezen személyek rendszeresen felkeresték őt, hogy a szőnyeg alatti témákról halljanak előadást.
Sokukat rendkívül érdekelte a repülő csészealjak témája. De titokban jöttek az ilyen jellegű találkozókra, remélve, hogy kormánybeli főnökeik, partnereik és ellenlábasaik nem szereznek tudomást ezekről a látogatásokról. Tulajdonképpen a Little Evening Post is elsősorban a számukra készült újság volt.
Clara John számos levelezőpartnere közé tartozott Desmond Leslie brit állampolgár, aki Sir Winston Churchill unokaöccse volt. Leslie az ókori kultúrák nagy szakértője volt, megrögzött ufológus, akit minden érdekelt ezekben a témákban. Clara elküldte neki annak a cikknek a másolatát, amelyben George Adamski sivatagi találkozásáról írt.
Megszületik a könyv
Ezzel egy időben Adamskinak is írt egy levelet, amelyben kérte, tapasztalatait írja meg könyv formában is. Leslie és George Adamski végül is Clara közreműködésével találkozott Washingtonban és úgy döntöttek közösen írnak egy könyvet Repülő csészealjak szálltak le címmel.
A könyv Leslie által írt első harmada az idegen lények Földön tett látogatásainak történetéről szól Kr.e. 3000-ig, a hindu feljegyzésekben szereplő vimánákig visszamenően. Ezek a vimánák apró, szellemi energiákkal vezérelt repülő szerkezetek voltak, amelyeket több száz éven keresztül figyeltek meg India fölött.
A vimánák nem voltak nagyobbak egy kenunál, de csak az irányíthatta őket, akiket az istenek kiválasztottak, mert szellemi, és testi képességeik lehetővé tették számukra, hogy gondolati úton vezéreljék ezeket az amúgy rendkívül pusztító fegyverekkel felszerelt gépezeteket.
A könyv második és harmadik részében — amelyet George Adamski írt —már magával a vénuszi lénnyel történt találkozás részleteit tárta az olvasók elé.
A könyv napokon belül a The New York Times bestseller-listájának az élére került és jó pár héten át ott is maradt. 1960 tavaszán George Adamski visszatért Washingtonba. Egy, a Fehér Házzal szemben lévő szállodában, a Hotel Willardban tartott teltházas előadást, majd innen New Yorkba utazott, hogy négy órát töltsön a híres Long John Nebel tévé show-ban. Így az Egyesült Államok egész keleti fele megismerhette George Adamskit és különös történetét.
Az ezt követő két-három évben, évente egyszer mindig visszatért Washingtonba, ahol — bár ugyanazon hallgatóság előtt — de mindig telt házzal tartotta előadásait.
George Adamski a Szaturnuszon?
1963-ban viszont nyilván abba a csapdába esett, amelybe előtte oly sokan az UFO-t látott emberek közül. Hogy felkeltse híveinek kíváncsiságát, olyasféle esettel kellett előrukkolnia, ami igazán fantasztikus és még jobban alátámasztja korábbi történetét is.
George Adamski esetében ez a fantasztikus sztori a Szaturnuszon tett látogatásáról szóló története volt. Napközben felkereste Clara Johnt, és egy öt fős hallgatóságnak két órán át beszélt a Szaturnuszon tett állítólagos látogatásáról.
Elmesélte, hogyan választotta ki őt a Bolygóközi Tanács, hogy a húsz bolygó küldötteit összehozó tanácson ő képviselje a Földet. Azért választották őt, mert korábban már kapcsolatban állt az idegenekkel, továbbá számos műve jelent meg ebben a témában.
Adamski kitart igaza mellett
Amikor közvetlen kérdést kapott arra nézve, hogyan utazott és milyen az élet a Szaturnuszon, csak nagy vonalakban volt hajlandó válaszolni. A hallgatók többsége nem hitte el a sztorit, de az egyik hallgató úgy gondolta, hogy ez valamiféle asztrális projekció lehetett és nem valódi fizikai történés.
Valami olyasmi, amikor az utazó visszahagyja fizikai testét és csupán asztráltestével utazik a világűrben. Ám George Adamski ragaszkodott a magáéhoz. — Nem — jelentette ki határozottan —, semmi efféle pszichikai butaság. Azt a ruhát viseltem az űrhajón, ami most is rajtam van.
Ugyanazokat a cipőket hordom most is. Nem asztrális dolog volt, hanem nagyon is valóságos! Aznap este egy nagyobb társaság előtt is megjelent és majdnem ugyanazt a történetet adta elő, mint amit Clara John öt vendége előtt elmesélt.
Azok viszont, akik mind a két előadást végighallgatták, összehasonlították a jegyzeteiket és felfedeztek néhány bakit. George Adamski hat vagy nyolc olyan részletesen kifejtett kijelentést is tett, amelyek homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Az esti nagyobb előadásnak hallgatósága is nagyobb része hitetlenkedve fogadta a történetet.
Washingtoni illetékesek később egyetértettek abban, hogy Adamski igen nagyot botlott ezzel a minden bizonyítékot nélkülöző, hihetetlen szaturnuszi történettel. De ők, még egy ennél nagyobb átejtésnek is részesei voltak.
George Adamski filmfelvétele – Bizonyíték vagy átverés?
George Adamski 1965-ben felhívta Clara Johnt Kaliforniából. Közölte vele, hogy nemrég készítette legcsodálatosabb színes felvételeit, amelyeken egy űrhajó lebeg közvetlenül a Föld fölött. A képen tisztán látszik a három leszálló szerkezet a hajó pereme alatt —mondta. — Ez a film az egész országot meg fogja győzni, hogy minden amit korábban is mondtam, az igaz!
Egy hónappal a telefonbeszélgetés után Adamskinak Washingtonba kellett utaznia. Amikor eljött a látogatás ideje, azzal a hírrel köszöntötte fővárosi barátait, hogy a film még mindig feldolgozás alatt áll a rochesteri Kodak laboratóriumban. Azt mondta, ő sem érti, mi tart ezen ilyen sokáig, és hogy miért küldték el a filmet Chicagóba különleges kezelés végett, és főképp nem érti, hogy miért kerül ez annyi pénzbe — 2600 dollárba.
Néhány nappal később a film végül megérkezett. Először egy speciális, belső embereknek szóló összejövetelen mutatták be. Mindenki egyetértett azzal, hogy ez a legjobb felvétel egy idegen űrhajóról, amit valaha is láttak. Az objektum ugyanolyan, klasszikus, harang formájú tárgy volt, amilyeneket George Adamski már korábban is lefényképezett és amilyenekről már a világ számos részén beszámoltak.
Ezt a különös alakú UFO-t az ufológusok Adamskiról nevezték el Adamski típusú UFO-nak. A filmen tehát ez az UFO látható, amint a kép egyik szélétől a másikig lebeg. Majd visszatér és három-négy percen keresztül az egész képmezőnek legalább a felét kitölti, miközben jól láthatók a lefelé fordított, félgömb alakú, leszálló szerkezetek. Ezek egyike fel-le mozdult, amint az objektum átlendült a képmezőn.
UFO vagy kétdimenziós modell?
A fotószakértők viszont ellenkező véleményen voltak. Szerintük a gépezet nem teljesen háromdimenziós, hanem sokkal inkább egy részben lekerekített szélű, kétdimenziós (kartonból) kidolgozott modell. A leszállószerkezetek viszont valóban háromdimenziós gömbök (esetleg labdák), egy olyan kameraállásból felvéve, amelynek optikai hatása, a sík és térbeli modellt teljesen hihető UFO-nak tünteti fel.
Két héttel később a filmet elküldték Philadelphiába egy újabb specialistához, aki egy színházat vezetett és kivetítette a filmet a színház hatalmas, tíz méteres nagy vetítővásznára. A gépésznek számos alkalommal meg kellett állítani a filmet, hogy szinte képkockáról, képkockára megvizsgálhassák annak minden részletét.
A szakértő véleménye George Adamski felvételéről
A specialista másnap felhívta washingtoni barátait, és az alábbiakat mondta nekik:
„Az az UFO a filmen egy makett. A képek egy stúdióban készültek, ahol a makett egy vékony fonálra volt felfüggesztve. A hátteret később vették fel egy sűrű erdős területen, minden bizonnyal nem messze Silver Springstől, ahol George Adamski állítása szerint a felvételt készítette. Két dolog is bizonyítani tudja az állításomat. Először is a nyitóképen a falevelek mozognak a szélben. Itt az ezüst tárgy még csak a távolban látható, és valószínű, hogy csak egy repülőgép, nem pedig egy UFO. A film ezután a lebegő UFO nagytotáljára ugrik, de a kettő között semmilyen kép sincs arról, hogyan jött közelebb az UFO, vagy hogyan ereszkedett alá.
Hamisításra utaló jelek?
És itt jön az egyik bizonyíték. A nagytotál képben hirtelen megmerevednek a fák levelei, semmilyen mozgás nem látszik rajtuk. A másik, ami figyelemre méltó, hogy amikor az UFO a képmező egyik végéből a másikba lendül, a pereme túlnyúlik a kép peremén. Ez e felvétel során többször is előfordul. Erre csak akkor van magyarázat, ha a film montázsolással készül és a technikus nem dolgozik tökéletesen óvatosan és precízen a két filmszalaggal, ez a túlnyomás könnyen bekövetkezhet. Egy normális filmtrükk esetén az ilyet az emberek észre sem veszik, de ez a film állítólag eredeti és ha az lenne akkor a legfontosabb bizonyítéka az UFO-k létezésének, hiszen ennyire jó minőségű mozgó felvétel még soha sem készült róluk. Mindazonáltal ha ez csak egy UFO modellje, akkor bizony ez kimeríti a szélhámosság fogalmát. S bár nagyon sajnálom, de ez utóbbit kell kijelentenem…”
George Adamski: szélhámos vagy szent?
A fenti történetről a film vizsgálata kapcsán csak nagyon kevés ember értesült, legyenek azok UFO-szakértők, vagy épp kívülállók.
A film az elmúlt negyven évben mégis számtalan filmben, tévéadásban, a képkockái pedig magazinokban és könyvekben jelentek meg, George Adamski tucatnyi más fényképfelvételével egyetemben.
Azt pedig, hogy George Adamski szélhámos volt-e vagy szent, mind a mai napig, senki sem merte egyértelműen kijelenteni. Történetéről az ő esetében is el lehet mondani, hogy némely állítását csak évekkel, évtizedekkel később igazolta a tudomány vagy épp az UFO-kutatás.
De ha mindenképpen véleményt szeretnénk mondani, akkor arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a földönkívüliekkel történt első találkozásának történetét hat szemtanú eskü alatt tett vallomásában erősítette meg, még akkor is, ha csak több mint 500 méterről szemlélhették az eseményeket.
