Ronald Reagan, a Csillagháborús terv (SDI) politikai atyja hivatali ideje utolsó hetei alatt egy UFO-t látott, amit másokkal is megosztott a későbbiek során.

Reagan mint még Kalifornia kormányzója, egy repülőútja alkalmával látta az azonosítatlan objektumot, és megparancsolta a pilótának, hogy tapadjon a titokzatos tárgyra, mely elhaladt mellettük, es cikcakkban szelte át az éjszakai eget.

Ez a közeli találkozás 1974-ben történt, és következményeként a politkus elkezdett érdeklődni az UFO-k iránt. Évszazadokra visszamenően tanulmányozta az UFO-észleleseket.

Ezt támasztja alá az észlelést röviden említve a „Landeslide: The Unmaking of the President- cimű könyv is. Az 1976-ban Werner Walter által Mannheimban alapított német CENAP (Centrales Erforschungsnetz aubergewöhnlicher Himmelsphanomene – rendkívüli égi jelensegeket kutató privát szervezet, mely Németországban a legrégebbi, még aktív UFO-szakértői csoportosulás) adatbázisát olvasgatva is rabukkanhatunk az eset leirására.

Az amenkai National Enguirer magazin 1988. október 11-én címoldalán egy igen csak nagy port felvert tudósítást hozott: “Reagan Sees UF0 and Orxiers His Net: Follow it! Secret Mid-Air Encounter Finally Revealed’.

Az Enguirer magazinnak sikerült az eset idején negyvenkét éves egykori pilótát, Bill Payntert meginterjúvolnia. A férfi így nyilatkozott:

„Én voltam a gép pilótája, mikor az UFO-t láttuk. A fedélzeten volt Reagan komrmányzó is és néhány titkosszolgálati embere.

Egy Cessna Citationnal repültünk. Talán este kilenc-tíz óra lehetett. A jelenség pár száz meter távolságban tűnt fel folyamatos fényként, majd gyorsítani kezdett, de egyidejűleg kitérni is látszott, hogy aztán kilőjön.

Nagy sebességű negyvenöt fokos fordulatot hajtott végre. A fedélzeten mindannyian megdöbbentünk, Reagan kormányzó kifejezte nekem ijedtségét, én pedig mondtam, hogy nem tudjuk. mi volt ez.”

Mindenesetre az határozottan kiderült, hogy nem másik repülőgépről van szó:

„Az UFO normál utazósebességgel tűnt fel, de fantasztikus gyorsasággal repült tovább. Ha egy repülőgép rákapcsol, hatalmas gyorsulásra képes – de nem olyanra, mintha ördög üldözné, márpedig ennél a dolognál így történt.”

Paynter elmondása szerint megtartotta a történteket magának, mert nem akart kerdőíveket kitölteni, vagy más procedúranak alávetni magát.

Azonban nem hallgatta agyon az eseményeket, családi körben többször is beszámolt az érdekes elnöki esetről. Mégsem kereste meg soha senki sem hivatalosan az ügyben.

Maga Reagan egy héttel kesőbb részletezte élményét Norman C. Miller-nek, a Wall Street Journal washingtoni irodafőnökének, valamint Doyle McMaunsnak, aki a „Landeslide” társszerzője volt.

Ő utalt is arra, hogy az észlelés Reagan Los Angelesből Sacramentóba tartó repülőútja során történt, míg az elnök kinézett az ablakon. Millernek Reagan így számolt be:

„A repülőgépem fedélzetén tartózkodtam a múlt héten. Néztem ki az ablakon, és ezt a fehér fenyt láttam. Cikcakkban húzott el mellettünk. Előrementem a pilótához, és megkérdeztem: ‘Látott már ilyesmit?’ Ő le volt döbbenve. S azt válaszolta: ‘Nem.’

Azt mondtam neki, hogy kövesse. Néhány percig repültünk utána. Már nem volt más, csak egy ragyogó fény, mikor Bakersfield felett váratlanul kilőtt a messzeségbe.

Később landolás után elmeséltem Nancynek is a dolgot, es elkezdtünk utána olvasni az UFO-k hosszú történetének. Megtudtuk, hogy már az egyiptomiak is UFO-kra utaltak a hieroglifáikon…”

Mikor az elnök beszámolt a megfigyeléséről Millernek, még mindig magán kivül volt miatta, és kézzel-lábbal ecsetelte az észlelését.

McMauns kikerdezte Millert (ma a Los Angeles Times kiadója), és megtudta, hogy a férfi tátott szájjal hallgatta az elnökot, majd megkérdezte tőle:

„Azt akarja mondani, kormányzó, hogy hisz az UFO-kban?”

Reagan mosolygott, es kitérő választ adott.

„Nos, mondjuk úgy, hogy UFO-témában agnosztikus vagyok.”

Miller akkor semmit nem írt erről a rovatában:

„Mit is írhattam volna? Reagan nem tért ki a részletekre, gyorsan el is terelte a szót, és más témára tértünk rá.”

Ennél a párbeszednél Bill Boyarsk riporter is jelen volt, aki Reagan kísérője volt választási útja során 1965-ben Kaliforniában. Egy völgyön lovagoltak keresztül, csodálatos éjszaka volt, felnéztek a csillagokra, és szóba kerültek a repülő csészealjak.

Reagan akkor kinyílvánította, hogy hisz bennük, mert egy jó barátja már látott ilyet.

A Bild magazin is kiásta az „UFO követős” sztorit 1989-ben, és nekik is sikerült megszólaltatniuk Bill Payntert, Reagan pilótáját:

„1974 volt, este kilenc körul. Bakersfield közelében repültünk, mikor Reagan kormányzó egy hatalmas fehér fényre lett figyelmes, amely néhány száz méterre látszott a gépünktől. Megfordultunk, és felé repültünk. Ekkor gyorsított, és kilőtt. Repulő csészealj volt, semmi kétség.”