„Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat…Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék…Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém…”
Jób könyve 4. fejezetében így találkozik a szellemmel. Sok ember – köztük Jób – számára egy szellemmel való találkozás szó szerint hajmeresztő. Szerencsére vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem félnek a szellemektől, hanem inkább keresik és vizsgálják őket.
A történelem során majdnem minden kultúrában vita nélkül elfogadták a szellemek létét. Csak az utóbbi néhány évszázadban a Nyugaton kialakuló racionalista, tudományos hozzáállás révén kérdőjeleződött meg a szellemek létezése és természete.
A szellemek létezésének gondolata sok emberből irracionális félelmet, sokakból viszont nevetést vált ki. A mai tendencia szerint inkább elutasítjuk, amit nem értünk, semmint hogy szembenéznénk azzal a lehetőséggel, hogy több dolog van földön s égen, mint amiről álmodni mernénk. Ennél már csak az lenne kívánatosabb, ha a tudós társadalom is komolyan venné ezeket a jelenségeket.
Gyakran még azok is tagadják a szellemek létét, akik már láttak szellemet. A „láttam, de nem hiszem el!” gyakori reakció, mivel az emberi agy ösztönösen elutasítja az olyan információkat, amelyeket nem tud feldolgozni és beilleszteni. Nyilvánvalóan több és jobb bizonyítékra van szükség, hogy a szellemek bekerülhessenek a fizika- és biológiakönyvekbe.
Mi is az a szellem? Az értelmező szótár szerint egy halott ember szelleme vagy lelke, amely kilépett a testből. A brit Pszichikai Kutatók Társasága végzett egy nagyszabású felmérést a szellemekről, a következő kérdést téve fel:
„Volt-e olyan élménye, amikor teljesen éber állapotban úgy érezte, mintha egy élőlényt vagy élettelen testet látna, az megérintené Önt vagy hangot hallana – és ez az érzés, már amennyire meg lehetett állapítani, nem külső fizikai forrásból származott?”
A 17 000 válaszadó 10 százaléka mondta azt, hogy „igen”. Később más országokban végzett felmérések is igazolták ezt az arányt.
Egy-egy szellem megjelenésének elszigetelt esetei nem túl izgalmasak, de amikor a jelenség hosszú időn át újra és újra megismétlődik, akkor már érdemes alaposabban megvizsgálni. A következő esetről egy orvostanhallgató számolt be:
„A lépcső tetején fekete ruhába öltözött, magas hölgy alakját vettem észre. Néhány pillanat múlva lejött a lépcsőn, én pedig közelről követtem, mert kíváncsi voltam, hogy ki lehet az. Csak egy kicsiny gyertya volt nálam, ami egyszer csak magától kialudt. Mivel már nem láttam semmit, visszamentem a szobámba.”
A szellem újra és újra megjelent. Az ezt követő hét évben a diáklányon kívül még hat ember látta a szellemet, „aki” nagyon hasonlított a ház egykori lakójára. Húszan pedig hangokat hallottak, amelyeket vélhetően a szellem idézett elő.
Az észlelések ugyanazt a sémát követték: az alak lemegy a lépcsőn (a bátor diáklány néha fonalat kötött keresztbe a lépcsőn, de az érintetlen maradt), majd bemegy a nappaliba, és az ablaknál álldogál; aztán kimegy a szobából, végigmegy a folyosón és eltűnik.
Bár a szellemek természete még mindig rejtély,a viselkedésüket már elég részletesen tanulmányozták. Például G. N. M. Tyrell Apparitions (Szellemek) című könyvében a szellemeket viselkedésük alapján négy csoportba osztja.
Az első csoportot azok a szellemek alkotják, amelyek bizonyos helyeket látogatnak. Ezek az úgynevezett „helyközpontú”, és nem „személyközpontú” szellemek. Egészében véve nem keltenek félelmet, és gyakran a család egyik tagjának tartják őket. Ritkán ártalmasak.
A második csoportban a „post mortem” szellemek vannak, akik a személy halála után keletkeznek, és nem köthetők egy bizonyos helyhez vagy eseményhez.
A harmadik csoport a „krízis-esetekből” áll, amikor is a szellem egy olyan ember szelleme, aki valamilyen megrázó élményen megy keresztül (gyakran úgy, hogy a „fogadó” nem tud róla), ami lehet például baleset, betegség és természetesen a halál.
Tyrell utolsó csoportja a szellemek legkevésbé ismert megjelenési formája, de valószínűleg az összes közül a legérdekesebb: az „élményindukált” szellemek. ebben az esetben a szellem nem halott vagy haldokló ember szelleme, hanem olyan emberé, aki jó egészségnek örvend, és aki szándékosan igyekszik megjeleníteni magát mások előtt, akik bizonyos távolságra vannak tőle.
