A morfikus rezonancia elmélete azt állítja, hogy minden egyes faj esetében a DNS egyfajta hangolóként funkcionál, amely utasításokat kap az adott faj morfogenetikus mezőjéből az adott biológiai entitás típusára és összetevőire vonatkozóan.
A tudósok elismerik, hogy a biológiai szervezeteket és azok minden egyes alkotóelemét, egészen a legkisebb atomig, gyenge elektromágneses mező veszi körül.
A morfogenetikus modellben a mező informálja a DNS-t, hogy milyen (élet)formát hozzon létre az utasítások alapján.
A mező az élet tervrajza, ahogyan Harold Saxton Burr is utalt erre könyvében (The Fields ofLife: Our Links with the Universe). Rupert Sheldrake írt erről egy bámulatos cikksorozatot a Psyichological Perspectives című magazinban 1987 tavaszán. Az egyik cikk címe: Elme, emlékezet, archetípus: Morfikus rezonancia és a kollektív tudattalan.
Sheldrake ebben rámutat, hogy amikor televíziót nézünk, nem feltételezzük, hogy a képernyőn látható apró képeket maga a tévékészülék alkotórészei hoznák létre.
Van a készüléken egy hangoló, amely rááll a megfelelő frekvenciára vagy csatornára, és lehetővé teszi a tévé számára, hogy vegye az adást. Ha tönkre tesszük a készüléket, akkor csupán megfosztjuk attól a képességétől, hogy ráhangolódjon arra az információs mezőre, amelyik az adás jelének elektromágneses mezőjében van.
Sheldrake magyarázata szerint, ha darabokra törsz egy mágnest, akkor sok apró mágnesed lesz, amelyek mindegyike saját mezővel rendelkezik. A mezők az élet tulajdonságait hordozzák. Minden szervnek, szövetnek, sejtnek és struktúrának megvan a hozzátartozó mezője.
Sheldrake szerint ez határozza meg, hogy milyen szervek jönnek létre, és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ő elképzelése szerint a te külső és belső tulajdonságaidat nem a szüleid DNS-én keresztül örökölted – ami egyébként a hardver -, hanem az emberi faj kollektív mezőjéből töltötted le az általános biológiai jellemzőket.
Sajátságos jegyeidet és furcsaságaidat pedig – legalábbis részben – szüleid specifikus morfikus mezejéből hívtad le. Ez a Mesterépítész terve, amely mintaként szolgál az „agyagkunyhó” elkészítésére.
Sheldrake a morfikus mező elméletét összekapcsolja a Jung által bevezetett archetípusok tanával.
„Ha van egy tölgyfa, akkor kell lennie egy archetípusos mintának vagy formának, amelyik a tölgyfát reprezentálja”
– magyarázza.
Azt állítja, hogy az emberiség kollektív tudattalanja szolgál az emberiség kollektív memóriájának a hátteréül.
„Ezzel azt akarom mondani, hogy az egész univerzumban hasonló elvek működnek, nemcsak az emberi faj esetében.”
Sheldrake kijelentette, hogy a morfikus mezők mindenre hatnak a növények növekedésétől kezdve a madarak költözési szokásain át egészen a „kollektív tudattalanig – ahogy Jung nevezte.
„A morfikus mezőkkel kapcsolatban az a lényeg, hogy az általunk ismert természet változó és alkalmazkodó. Bármi, ami egy adott mintára valamilyen véletlen folytán hatást gyakorol, vagy befolyásolja azt, okozati hatással bír a természetre anélkül, hogy a fizika törvényeinek ellentmondana.”
