A NASA 55 éves oceanográfusa, Ingrid Honkala meglepő kijelentést tett. Elmondása szerint kétéves, 25 éves és 52 éves korában is halálközeli élményekben volt része.
Bár tapasztalatai némileg eltérőek voltak, a végeredmény mindig ugyanaz volt.
Honkala ilyenkor azt érezte, hogy összekapcsolódott egy felsőbb erővel, melyet átjárt a fény, a tisztaság, és a mindent elsöprő szeretet.
A tudós szerint nem hallucinációról, hanem egy valós élményről volt szó, melyet többször is megtapasztalt a halál közelébe kerülve.
Honkala úgy véli, ezek az események bepillantást adtak neki arról, hogy mi történik velünk a halálunk után, megkérdőjelezve az általános nézeteket.
Bár tudósemberként hajlamos a szkepticizmusra, azt mondja, élményei valóságosabbak voltak, mint bármi, amit a fizikai világban megtapasztalt.
Honkala először kétéves korában találkozott a halállal, miután jeges vízbe esett otthonában, a kolumbiai Bogotában.
Emlékezett a légzési nehézséggel járó sokkra és pánikra, valamint arra is, ahogy a dolgok hirtelen megváltoztak körülötte.
„A félelem helyett a mély nyugalom lett úrrá rajtam” – mondta a Jam Pressnek. „A pánik eltűnt, s helyébe a tökéletes béke érzése lépett. Tudatom elvált a testemtől, odafentről pedig láttam magamat a vízben lebegni.”
„Abban a pillanatban már nem egy fizikai testben élő gyermek voltam, hanem színtiszta tudatosság” – tette hozzá.
„Megszűnt körülöttem az idő, majd összekapcsolódtam valami nálamnál hatalmasabbal, amit átjárt a béke és a színtiszta szeretet.”
A nő beszámolójának legkülönlegesebb részére is kitért. Testen kívüli állapotában sikerült telepatikus úton segítséget kérnie több háztömbnyire lévő anyjától. Az asszony hazasietett, és még időben rátalált eszméletlen lányára, Honkala pedig „odafentről” nézte végig az egészet.
„Ez az esemény örökre megváltoztatta az életem, többé már nem féltem a haláltól” – jegyezte meg.
Honkalának később még két halálközeli élménye volt, az egyiket egy motorbaleset során 25 évesen, a másikat 52 évesen, egy műtét közben élte át.
Bár a körülmények nagyon eltérőek voltak, azt mondja, valami mindig ugyanarra a helyre repítette vissza, testetlen állapotában pedig egy békés és szeretetteljes erővel kapcsolódott össze.
„Ezek a tapasztalatok radikálisan átalakították az életről alkotott felfogásomat” – mondja a kutató.
„Megértettem, hogy nem csupán elszigetelt, a túlélésért küzdő egyének vagyunk, hanem a Tudatosság kifejeződései, amelyek most fizikai formában tapasztalják meg az életet.”
Honkala rendkívüli állításai ellenére sikeres tudományos karriert épített.Tengerbiológiai tudományokból doktorált, majd környezetvédelmi kutatásokkal foglalkozott – többek között a NASA-val és az amerikai haditengerészettel együttműködve.
A nő szerint élményei csak fokozták benne a vágyat, hogy a tudományon keresztül ismerhesse meg a valóságot.
Ma már úgy véli, hogy a tudomány és a spiritualitás nem feltétlenül állnak szemben egymással. Szerinte mindkettő ugyanazokat a megválaszolatlan kérdéseket vizsgálja, legfeljebb más-más nézőpontból.
Hamarosan megjelenő, Dying to See the Light: A Scientist’s Guide to Reawakening (Meghalni a fényért: Egy tudós útmutatója az újjáébredéshez) című könyvében, Honkala részletesebben is kifejti majd halálközeli élményeit.
