A szellemi oktatás visszavezet bennünket annak a megértéséhez, és tudásához, hogy szellemi lények vagyunk ugyanúgy, mint ahogyan fizikai, mentális és érző lények vagyunk.
Emberi lényként megtapasztaljuk holisztikus létünket. Mindaddig, amíg nem szerzünk tudást a szellemi elemekről, addig nem ismerhetjük fel az emberi természet összetevőit sem.
Az igazi szellemi oktatást az alábbiak szerint lehetne körvonalazni:
• másoktól való tanulás
• másokon keresztüli növekedés
• másokkal való egységbe rendeződés
• másokkal való megosztás
Csak akkor tapasztalhatunk szellemi növekedést, amikor természetes módon tanulunk. A növekedéskor összefügg egészet alkotunk másokkal, és ebben az integrációban természetes és közös a közreműködésünk a természettel és egymással.
Az oktatásnak ez a négy folyamata állandóan munkálkodik, de csak akkor élvezetes és jelentőségteljes, amikor önmagunk szellemi forrásai aktívak, és kreatív módon használjuk azokat.
Ezek az erőforrások a tudattal és intellektussal együtt gazdagítják látásmódunkat, ahogyan a világot látjuk, és ahogyan egyénileg megteremtjük a helyünket a világban.
Ezek az erőforrások énünk eredeti minőségei, amit hosszú ideig nem jól használtunk. A szellemi dimenzióink tudatosításával kezdjük el hasznosítani és használni ezeket a pozitív energiákat.
Ahhoz, hogy elindítsuk és fenntartsuk továbbra is ezt a folyamatot, hinnünk kell magunkban:
• Hiszek abban, hogy ki vagyok?
• Hiszek abban, amim van?
• Hiszek abban, hogy több is lehetek?
Az eredeti erőforrásaink nagyon egyszerűek – béke, szeretet, tisztaság, tudás és boldogság. A Rádzsa Jóga meditációban ezeket a lélek öt eredeti minőségének nevezik.
Amikor a tudatosságunkat ehhez az öt minőséghez fordítjuk, és megtartjuk az emlékezetünkben, akkor a következőképpen fordíthatjuk át a jelentésüket:
• Szeretet: Gondoskodom és megosztok.
• Béke: Harmonizálok és elsimítok.
• Tisztaság: Tisztelek és tiszteletben tartok.
• Tudás: Vagyok és létezem.
• Boldogság: Kifejezem magam és örülök.
Ahhoz, hogy megértsük és emlékezzünk ezekre a minőségekre, fel kell ismernünk a nehéz, mély árnyékokat is, amelyek ködbe borították vagy beszennyezték az eredeti minőségeket.
Néha azért nem ismerjük fel a szennyeződéseket, mert már olyan mélyen berögzültek a személyiségünkbe, hogy azt mondjuk; „Ez vagyok, ilyen vagyok.”
Nem ismerjük fel, hogy többek vagyunk azoknál a korlátoknál, amelyeket állandóan visszahelyezünk magunkra.
Mi az, ami bekorlátoz és, árnyékként borul ránk? Az emberi faj évszázadok óta fennálló imái és kérései. Azzal, hogy „szükségem van valamire”, hogy „akarok” és „birtokolok”, az emberek az értékeket az életük külső aspektusai szerint határozzák meg, az anyagiakra vonatkoztatva.
Azonban ez nem működik, és amikor az emberek kitartanak az ilyen magatartás mellett (azaz a külső dolgokra hivatkoznak), akkor ezzel egy függőséghez kötött ragaszkodást teremtenek.
Megpróbálják feltölteni magukat, de teljesen az ellentéte történik: belülről egyre üresebbé válnak. Sajnos a szükségletek és a kapzsiság működik így: először fennáll a nyereség illúziója, de utána, amikor ez nem valósul meg, a gazdagodás helyett kimerültség jelenik meg.
Bármilyen függőségről van szó, függetlenül attól, hogy mennyire álcázott formában jelenik meg, lassan, de biztosan tönkreteszi a személyt. Ez egy olyan csendes betegség, amit csak a meditáció tud gyógyítani.
Az „elvárom, hogy” igen nagy illúzió, ami csak a magának kijáró jogokat követeli meg, a mások iránti tisztelet nélkül.
A harag bármilyen formájának közvetlen oka, a be nem teljesült elvárás, ami magával hozza a kiabálást (bár néha csendes is lehet), hogy: „Ezt meg kellett volna tenniük! Miért történt ez?” vagy „Jobban nem tudnád?”
A csalódás, a vádaskodás, a követelőzés vagy az erőszakos energiák, amiket nagyon természetesen és könnyen szórunk szét a mindennapi életünkben, amikor az elvárásaink nem teljesülnek.
Ezek olyanok, mint az égető tűz, felemésztik az eredeti szellemi minőségünket, porrá zúzzák, ami azután beszennyez bennünket és másokat is.
Helyette folyamatosan gyakoroljuk, hogy visszatereljük a gondolatainkat az énünkhöz, és a béke eredeti forrására emlékezzünk. Ennek a természetes békének a mély tapasztalatában megtaláljuk az egyensúlyt, a világosságot, és képesek vagyunk tolerálni a váratlant, és alkalmazkodni hozzá.
A meditációs gyakorlatok egyik kulcskérdése, hogy gyorsan össze tudjuk gyűjteni a gondolati energiánkat, hogy össze tudjunk kapcsolódni az eredeti minőségünkkel, függetlenül attól, hogy mi történik rajtunk kívül, sőt akár belül is!
Kapcsoljuk ki a külső energiákkal való összeköttetést, és kapcsolódjunk a támaszt adó belső energiákhoz.
A meditáció a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nap folyamán bármikor, amikor csak szükségünk van rá, újra és újra beléphetünk a békének ebbe a belső templomába.
Gyakorlása növeli az önkontrolt, megóv a kimerüléstől, és a haraggal való reagálástól, ami nagyon gyorsan lemeríti az erőnket. Ez a könnyű módszer nem az elvárásról szól, hanem az elfogadásról: aminek következménye a tolerancia és a tisztelet, ami az életünket sokkal kényelmesebbé teszi.
Lehet, hogy vannak más árnyékok és szennyezések is, de a fájdalom, rendszerint „az én tulajdonom”, az „enyém”, a „szükségem van rá” ezt vagy azt „akarom” „csak én” gondolatok következménye.
Ha megtanuljuk felismerni az ilyen tudatosság jellemzőit, olyan helyzetbe kerülünk, hogy szétoszlathatjuk a nehéz szituációkat, gondolatokat, még mielőtt ránk nehezednének.
Egyszeren csak ébernek kell lennünk, és az éberségnek ez az állapota meg fogja állítani, hogy ezek az árnyékok erőteljes hatással legyenek ránk, és hogy miattuk öntudatlanná váljunk.
Amikor a figyelmünket a lélek eredeti erőforrása felé irányítjuk, a szükségleteink, és mindaz, amit szeretnénk, beteljesül, mivel a megvalósulás nem másoktól függ, és nem külső dolgokon múlik.
Amikor belülről tartjuk fenn magunkat, akkor a „jól érzem magam” állapot biztonságban van, és folyamatosan fennmarad. Eredményképpen énünk eredeti minőségének kifejezésekor, és másoknak való megmutatásakor, legyen az a béke, boldogság, vagy szeretet, mindezek természetesen növekedni fognak bennünk.
Minél többet adunk feltétel nélkül, annál többel fogunk rendelkezni
A „minőségi létünknek” ez a csodája a természetes tisztaság következménye, az önzetlenség eredeti állapota.
