A tudomány már bizonyította, hogy képes összetett anyagcserével rendelkező élőlények klónozására. Ha a dinoszauruszok maradványaiból elő lehetne állítani egy DNS-mintát, akkor elméletileg újra lehetne őket éleszteni.
Az amerikai író és orvos, Michael Crichton (1942-2008) Jurassic Park című regényében (1989) először vetette fel a dinoszauruszok klónozásának lehetőségét. Könyvét Steven Spielberg 1993-ban nagy sikerrel vitte mozivászonra.
Az író az akkoriban folyó genetikai kísérletekre alapozva bemutatott egy elméletileg lehetséges módszert az őslények újraélesztésére, ami mára már gyakorlatilag valósággá vált. A tudomány napjainkban akár egyetlen sejt genetikai alapanyagából képes összetett felépítésű emlősállatokat is klónozni.
Ezek a sikeresen végrehajtott kísérletek nyitották meg az ajtót a kihalt állatok újjáélesztésének lehetősége előtt. 2003 elején sikerült először kiónozni egy kihalt állatfajt, egy Spanyolországban honos hegyi kecske, a bucardo (Capra pyrenaica pyrenaica) egyik példányát, amelynek utolsó képviselője 2000-ben pusztult el.
A spanyol és francia tudósokból álló csapat sikerrel kísérte végig a vemhességet és az egyed megszületését habár a kiskecske tüdejének rendellenessége miatt pár percen belül elpusztult. Egyébként hasonló kísérletezések már történtek egy zebraféle, a kvagga esetében is.
Lágy szövetek
A géntechnológia rohamosan fejlődik, ezért a klónozás egyéb kihalt fajokra történő kiterjesztése nagyon is reális közelségbe került. Mivel a genetikai kód csak a lágy szövetekben „él tovább” (mint például a zsír- vagy izomszövet, a kötőszöveti rostok és az erek), ezért a klónozás elengedhetetlen feltétele ezek fennmaradása.
Tehát a csontmaradványok elvileg nem felelnek meg erre a célra, bár volt már rá példa, hogy mégis izolálni tudták a bennük található fehérje-maradványokat. Mary Higby Schweitzer volt az első kutató, akinek az 1993-ban Hell Creekben talált leletnél ez sikerült, azonban a minták a laboratóriumban rövid időn belül lebomlottak. Ugyanez történt a fosszilis Sauropoda-tojásokban található szerves összetevőkkel is.
Bár úgy tűnik, hogy ezek a DNS-szekvenciák egyébként sem teljesek, így a klónozásukkal kísérletező tudósoknak nem maradna más választásuk, mint más fajokból származó DNS-fragmensekkel pótolni a hiányt. Ez viszont már nyilvánvalóan nem az eredetileg élt dinoszaurusz „komplett” másolatát eredményezné.
A klónozás csak tudományos-fantasztikum?
A Jurassic Park a dinoszauruszok klónozását tudományos-fantasztikus környezetbe illesztette. A történet szerint az őshüllők klónozása borostyánba kövült szúnyogokból kinyert dinoszauruszvérből válik lehetővé.
A film számos fiktív mozzanatától eltekintve valóban jól rámutat az őslények klónozásának problematikus pontjaira. Például arra, hogy még ha ki is lehetne nyerni DNS-t a maradványokból, ez még önmagában nem lenne elegendő, hiszen a kísérletezés előfeltétele a teljes DNS-szekvencia, tehát mindenképp szükség van még létező fajok örökítőanyagának bevonására. Ugyanakkor a dinoszauruszok lágy szövetmaradványainak tanulmányozása már a valóságban is vezetett eredményre.
2005-ben a Mary Higby Schweitzer által felfedezett Tyrannosaurus rexből származó minták elemzése tette először lehetővé egy dinoszaurusz nemének meghatározását: a kutatók úgy vélik, hogy egy nőstény egyedet találtak.
