Minden élő faj különböző finomságú szövedékkel kapcsolódik fajtársaihoz. Ez alól a szabály alól az ember sem kivétel. Gyakran jövünk rá, hogy gondolataink azonosak meghitt barátainkkal vagy munkatársainkkal, mivel a szoros kapcsolatban vagy közelségben álló elmék közös, egybegubancolódó gondolati alakzatokon osztoznak.
Az emberiség kollektív tudata felébredőben van, mégis szükségünk van ösztönzőkre, amelyek aktiválják lappangó képességeinket. A hírközlés globálissá válása távoli eseményekről értesít, amelyek az egész Földön együttérzést vagy egyéb érzelmeket keltenek.
Többek között ezt nevezzük kollektív intelligenciának, míg mások a globális agy névvel illetik. Az egyénenként kibocsátott gondolati képződmények bekerülnek ebbe a közös rendszerbe. Nem mindegy hát, mennyire szándékosak a cselekedeteink, mivel az ilyenek sokkalta hatékonyabbak és mélyrehatóbbak.
Fajunk közös tudata máris, így féléber állapotban is létezik. A kollektív tudatosság eléréséhez nem szükséges, hogy valamennyi elme tudatos legyen. A tudatosság exponenciális hatásosságot mutat, amelynek csúcsgörbéje viszonylag kevés „felébredettet” is képviselhet széles tömegek helyett.
Ezért van az, hogy a történelem menetét is kevesen befolyásolták. Nem meglepő ezek után, hogy nem egy nagy történelmi személyiség tudatosan kiaknázta a kollektív tudatot, vagy legalábbis ennek képviselőjeként lépett fel. Így beszél erről Doug Engelbarr feltaláló:
„A világ legnagyobb problémáival az a helyzet, hogy közösen kell szembenézni velük…Amennyiben nem leszünk kollektíve okosabbak, elvesztünk.”
László Ervin, a rendszerelméletben gondolkodó tudós a következőképpen határozza meg a globális agyat:
„A globális agy, az a kvázi-idegi energia és információ feldolgozó hálózata, amelyet a Földön élő több milliárd ember egymás között zajló interakciója alkot. A kapcsolódás egyszerre történik magán, illetve nyilvános szinteken. A globális agyban lezajló kvantumugrás egy hirtelen és alapvető átalakulást eredményez az ember egymás közötti, illetve a természethez fűződő viszonyában, és ugyanígy hirtelen és alapvető átalakulást okoz a természet valóságát illető legmodernebb felfogásban is. Ez a két váltás hozza el a „valóság forradalmát” a társadalomban és a tudományban egyaránt.”
Ez a fajta gondolati forradalom hatalmas előnyökkel jár most, az átmenet korában, amennyiben párhuzamos evolúciós változásokat tesz lehetővé.
Pierre Teilhard de Chardin jezsuita pap és filozófus így vélekedik erről:
„A világ evolúciós struktúrájára utalva, csak az összekapcsolódás segítségével találhatjuk meg a személyt. Szintézis nélkül nincs elme.”
Gondoljuk csak meg, hogy a lényegi, alapvető változások eddig is kellő számú ember tudati váltásával valósultak meg a történelemben, nem pedig felülről jött rendelkezések következtében.
