Honnan ered a fenyőállítás szokása? Miért piros az ünnepi teríték? Miért használunk mákot, diót az ünnepi sütikhez? Karácsony ünnepét számos olyan szokás kíséri, amelynek eredete a babonák, hiedelmek világába nyúlik vissza.
“Kis karácsony, nagy karácsony”
A karácsonyfa állítás csak a 19. században terjedt el, de korábban is jelen volt az életfát szimbolizáló örökzöld faág. Az adventi koszorún, az ajtón és az ablakok körül megjelenő díszítő elemek – a színes bogyók, a tobozok és a szárított virágok -, mind az újjászületést, a tavaszt jelképezik.
A fára aggatott szaloncukor az 1800-as évek végétől terjedt el hazánkban. A karácsonyfákat a polgári lakások szalonjaiban állították fel, innen az elnevezés. A szaloncukor hagyománya lassan kihalt, mára szinte kizárólag hazánkban, illetve a magyar nemzetiségű területeken maradt fenn.
Ételek és hagyományok
A karácsonyi asztalon mindig helye van az almának, a diónak, a máknak és a halnak. Az alma gömbölyded formájával és egészséges piros színével a termékenység szimbóluma.
Számos területen szokás, hogy a szenteste kútba merített három almából egyet az állatoknak és egyet a termőföldnek adnak a jó termésért.
A harmadikat annyi gerezdre vágják, ahány főből a család áll. Ez jelképezi az összetartozást és az egészséget a következő évre. A diót leginkább a rontás ellen alkalmazzák, és jósolnak vele. Aki rossz diót tör fel karácsonykor vigyázzon, mert a következő évben megbetegedhet.
A mák rontásűző szerepe is ismert a hazai hitvilágban: az elszórt mákot a rossz szellemeknek szemenként kell felszedniük, mielőtt a házat elérhetnék. A mákot ugyanakkor – a szárazhüvelyesek mellett – bőségvarázslásra is használják. A mákos ételek, a szalma közé szórt mák, vagy a baromfinak adott mákos tészta mind a következő évi bőséges termést hivatott biztosítani.
Ugyancsak a jólétet hozzák el a szárazhüvelyesek, a bab és a lencse. Aki sok lencsét eszik az új év első napján, gazdagságra számíthat. A méz a boldogság és egészség követe. Az aranyló cseppek megédesítik az ifjú házasok életét. Fokhagymával körítve a népi hitvilágban az egészségvarázslás eszköze, s rontás ellen is hatásos.
Mi hoz szerencsét?
Az ünnepi asztalnál már a teríték elkészítésére is nagy figyelmet kell fordítani. A piros terítő a hiedelmek szerint a boldogságot biztosítja. Régi szokás szerint azonban a szépen terített asztalt a vacsora befejeztével sem szabad leszedni.
A maradékoknak másnap reggelig kell ott maradniuk, hogy a jó manók, a szentek, és angyalok, akik éjjel a házban járnak jót falatozhassanak. Hálából jó szerencsét hoznak a ház népére. A háziasszonyok az elszórt morzsákat sem dobták. ki. Összegyűjtötték, majd az állatoknak adták újévkor, vagy a füstjével járták körbe a házat, hogy védjék azt az ártó szellemektől.
