Napjainkat a szín korának nevezik. Az emberek kezdik felismerni a szín életbevágó fontosságát. A történelem azt mutatja, hogy a szín az idők kezdete óta mindig is bűvöletben tartotta az embert.
A modern technológia ellenére is a világ megújult érdeklődéssel fordul a fény tanulmányozása felé – újra áttekintve és megértve mind az ősi gyógyító módszereket, mind a modern tudomány által feltárt adatokat.
Napról napra egy lüktető világban ébredünk fel – hangok, látványok és rezgések minden irányból. Minden egyes nap új, és más, mint az előző, állandóan változó.
Az egyetlen dolog azonban, ami sohasem változik, az, hogy a szín mindig szerves szerepet tölt be ebben a világban.
Amikor elkezdjük tanulmányozni a szín világát, rájövünk, hogy a szín sokkal több annál, mint ahogyan a szemmel találkozik.
Egyfolytában különböző reakciókat tapasztalunk a színre, tudatos és nem tudatos szinten egyaránt.
A szín a mi univerzumunk. Mindenre hatással van, amit megérintünk, megeszünk, megiszunk, használunk, és ami körülvesz bennünket.
A szín segít abban, hogy történelmünk mélyére vessük magunkat. A színen keresztül a jelen virágjából a múlt földalatti gyökereibe tudunk hatolni.
Ha visszanézünk az időben, fejlődésünket nyomon követ hetjük a korszakot ábrázoló színek tanulmányozásával.
50 000 évvel ezelőtt a kőkorszaki emberek, például, a spanyolországi Altimirában található barlangjaikat medvék, bivalyok és más állatok rajzaival díszítették. Afrikában, Európában és a világ más tájain a történelem előtti művészetet a fizikális túlélés foglalkoztatta.
A művészek igen primitív színeket alkalmaztak. A sötétvörös színek utalnak a korszak fizikális nehézségeire és brutalitására – a túléléshez szükséges hús vadászatára.
Az okkeres, sötétnarancsos és feketés színek a korszak kötöttségeit ábrázolták. A barna föld a még feltáratlan hatalmas erőkre utal.
Ezek a bűvös színek olyan életmódot és környezetet képviselnek, melynek elsődleges eleme a fizikai túlélés.
Az idő múlásával az emberiség a színskála felsőbb fokozataira lépett. Amikor az emberek elkezdték háziasítani az állatokat, és a táplálékszerzés érdekében már nem vadászták, hanem maguk tartották őket, akkor már inkább az intellektus, mintsem a testi erő kezdte meghatározni tevékenységeiket.
A rómaiak idején csigák ezreit zúzták össze, hogy festéket készítsenek a császár bíborszínű ünnepi öltözékéhez. A bíbor a hatalmát birtokba vevő vezető, uralkodó színe volt.
Valójában az emberiség egész történelme során meghatározó volt, hogy a társadalmi hierarchia különböző szintjein álló emberek milyen színeket viseltek.
A szegények nem viselhettek színes ruhákat. A reneszánsz idején a művészek előszeretettel alkalmaztak összezúzott kristályokat freskóik elkészítéséhez, századokkal azelőtt pedig ugyanezeket a kristályokat színtartalmuk miatt használták a gyógyászatban.
A puritán időket a szürke uralta. A szürke lelassít és arra késztet, hogy megvonjunk magunktól dolgokat. A szürke nem megy bele a sze*ualitásba, és a puritánok sem mentek bele! A háború utáni Anglia is szürke volt, a vezeklés és a kritika időszakában.
A szürke azonban olyan, mint egy páncélöltözet – lehetetlen mozogni benne -, és pontosan ezt érezték az emberek akkoriban.
Amikor jó időket élünk, vidámak vagyunk, és élvezzük az életet, előjönnek az élénk színek. Ez mindig megmutatkozott a történelem során abban, ahogyan az emberek felfedezték a szín varázslatát.
Most pedig nézzük a modern idők, a Vízöntő Korának emberiségét. A jelen kor színe a kék. Az űr korszakában élünk. A tempó felgyorsult, és gyorsabban mozgunk. Ez a tudós kora, a tudomány azonban összekapcsolódik a magasabb rendű szellemi önvalóval.
Ebben az új korszakban az igazság után kutatunk. Az egyetlen ok talán, ami az embereket visszatartja attól, hogy teljesen kékbe burkolózzanak, az igazságtól való félelem. A félelem meghátrálásra és megalkuvásra késztet.
A félelem elfordít minket az igazságtól. A kék nem csak abban segít, hogy megtarthassuk az igazságot, hanem ő a nagy gyógyító is, mely legyőzi a fájdalmat, a brutalitást és a kegyetlenséget.
