Vajon találhatunk-e bármilyen bizonyítékot arra, hogy az emberek igenis szó szerint utaznak az időn keresztül, és nem pusztán valamilyen álomszerű állapotba kerülnek?
Ezzel a kérdéssel elérkeztünk magához az időcsúszás jelenségéhez.
Az időcsúszás meglehetősen gyakori. Jenny Randles kutató is legalább ötven ilyen esettel találkozott, kizárólag Nagy-Britannia területén, de a világon több ezer beszámolót tartanak számon.
Íme egy tipikus példa a kilencvenes évek végéről:
Glassboro (Egyesült Államok), 1999
Evelyn mesélte, hogy 1999 karácsonya előtt pár nappal a férjével bevásárolni voltak a New Jersey állambeli Glassboróban. Délután fél hatkor érkeztek az éjjel-nappali boltba, begyűjtöttek néhány élelmiszert a bevásárlókocsiba, és a végén egy jégkrémet is beletettek – direkt a végére hagyták, nehogy elolvadjon, amíg hazaérnek.
Semmi különös dolog nem történt, minden percre emlékeznek, de amikor a pénztárnál fizetni akartak, és Evelyn kirakta a jégkrémet, az egész szétfolyt, mert addigra teljesen elolvadt.
Aztán kijöttek a boltból és máris indultak hazafelé. Meglehetősen hideg volt, ezért nem húzták az időt a parkolóban sem. Amikor hazaértek, elképedve vették észre, hogy
este 11 óra van, öt órával több, mint amennyinek lennie kellett volna,
legalábbis az alapján, hogy szerintük az egész kiruccanás nem tarthatott tovább egy óránál.
A döbbent pár mindenféleképpen megpróbálta kideríteni, hogy mi is történhetett. A házban az összes órán megnézték az időt. Még a boltost is megkérték, hogy nézze át a biztonsági kamera felvételét. De nem találtak semmit.
Fél hatkor léptek be a boltba és öt órával később mentek el, annak ellenére, hogy el sem tudták képzelni, hogyan vesztegethettek el ennyi időt egy gyors bevásárlásra.
Az eset híre eljutott a helyi UFO-társasághoz is. Kérdezhetjük, hogy miért? A történetben ugyan semmi nem utal arra, hogy idegen lények „keze” lenne a dologban, az időcsúszások viszont az UFO-vadászok körében az egyik kedvenc témának számít.
Az ő értelmezésükben az elveszett időt az illető egy UFO-ban töltötte, s többek között regresszív hipnózissal is próbálják igazolni elméletüket. Ezt hipnózisban megváltoztatott tudatállapot létrehozásával érik el, a cél nem más, minthogy stimulálják a kiesett időről elraktározott emlékeket.
Viszont a hipnotikus regresszió, mivel oly sok esetben fantáziáláshoz vezet, szinte teljesen használhatatlan, ha földönkívülieknél tett látogatásról van szó. Jenny Randles véleménye szerint Glassboróban nem ez történt, és később sem sikerült felidézni semmit az elveszett idővel kapcsolatban.
