Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Földönkívüli látogatók?

img

Gondolatvilágunkban egyre több helyet kap az az elképzelés, hogy más bolygókon is létezhetnek fejlett civilizációk, sőt, az ilyen civilizációkkal felvehető kapcsolat lehetősége a tudósokat is komolyan foglalkoztatja.

Carl Sagan (1934-1996), az ismert amerikai csillagász gyakran és sok optimizmussal beszélt az idegen civilizációkkal felvehető kapcsolat lehetőségéről, de nem feledkezett meg arról sem, hogy felhívja figyelmünket a saját gondolkodásmódunkból eredő akadályokra és korlátokra.

„Olyanok vagyunk, mint egy Új Guinea elszigetelt völgyében lakó törzs, akik dobok és futárok segítségével kommunikálnak a szomszédos völgyek lakóival. Ha megkérdeznénk őket, hogyan képzelik el egy nagyon fejlett civilizáció kommunikációs lehetőségeit, valószínűleg hatalmas dobokra és rendkívül gyors futárokra gondolnának.

Nem tudnának elképzelni egy olyan technológiát, amilyen értelmi szintjüket meghaladja, pedig egész idő alatt egy átfogó rádió- és kábelkommunikáció jelei haladnak át fölöttük, körülöttük és rajtuk.

Mi odafigyelünk a galaktikus dobokra, de lehet, hogy figyelmen kívül hagyjuk a galaktikus kábelhálózatot. Valószínű, hogy képesek lennénk felfogni egy szomszédos galaktikus völgy dobosainak jelzéseit, egy olyan civilizációét, amely csak kevéssel fejlettebb a miénknél. A lényegesen fejlettebb civilizációk viszont térben és időben továbbra is rejtve maradnának előttünk. Egy jövőbeli igen fejlett galaktikus rádiókommunikáció ellenére a nagyon fejlett civilizációk létét valószerűtlen legendának fogjuk tekinteni.” (Carl Sagan)

Abban a pillanatban, amint felismerjük, hogy tér és idő valójában nem más, mint gondolati építmény, minden bolygóközi utazásról alkotott elképzelésünknek meg kellene változnia. Semmi értelme nem lesz annak, hogy fényévekben számoljuk a legközelebbi lakott bolygótól való távolságot.

Egy olyan Univerzumban, ami valójában gondolati építmény, elképzelhető az utazás egy magasabb szférában, egy magasabb energiaszinten is, ahol a tér és idő – legalábbis a halálközeli élménybeszámolók alapján – nem bír akkora jelentőséggel. Ha távoli bolygókat szeretnénk meglátogatni, magasabb szférák energiaszintjén kellene keresnünk a megoldást.

A földi kommunikációban sikerült elérnünk valami hasonlót. A hang sebessége levegőben mindössze 340 m/s, de azáltal, hogy ezeket a viszonylag alacsony frekvenciájú hangokat magasabb frekvenciájú elektromágneses hullámokká alakítottuk (rádió, telefon), majd ismét letranszformáltuk őket, sikerült a hangot az eredeti hangsebesség mintegy 900.000-szeresével gyorsabban célba juttatnunk.

Ugyanez a tendencia észrevehető az elektronikában is. Komputerek, TV-készülékek és mobiltelefonok minden újabb generációja egyre kevesebb anyagot és egyre magasabb frekvenciát használ a gyorsabb és tisztább kommunikáció elérésének céljából.

Ami az utazást illeti, ma még úgy próbálunk közlekedni, hogy az egyik erővel legyőzzük a másikat. A gépjárműveknek le kell győzniük a tehetetlenséget és a súrlódást, űrhajóinknak pedig első sorban a gravitációs erővel kell megküzdeniük. A tehetetlenség, a súrlódás és a gravitáció viszont a teremtő gondolat eredménye vagy következménye. Maga az anyag is – más megfogalmazásban: azok az állóhullámok, amiket mi anyaginak érzékelünk – a teremtő gondolat termékei.

Tudattalan gondolataink úgy tűnik, minden nehézség nélkül fenn tudják tartani testi funkcióink működését, tehát olyan feladattal birkóznak meg, amire tudatos gondolataink nem volnának képesek. Minden jel arra mutat, hogy a tudattalan (legalább is abban az értelemben, hogy általunk nem tudatosított) gondolaterőnek sokkal nagyobb hatalma van. (Lehet ezért oly nehéz megszabadulni néhány fölösleges kilótól? Tudatosan megpróbáljuk befolyásolni a testünket, miközben a sokkal erősebb, nem tudatos gondolatok bizonyos állapotban tartják?)

Amikor környezetünket igyekszünk befolyásolni, elég sikeresek vagyunk, de milyen áron? Persze lehetséges felemelni valaminek az energiaszintjét és ezzel együtt a frekvenciáját, de ez végső soron mindig az egész rendszer energiaminőségének süllyedésével jár.

Tálán a legnyilvánvalóbb példa éppen a részecskegyorsítók esete, hiszen ezeknek pontosan az a célja, hogy a részecskék energiáját magasabb szintre emeljék. Pusztán az a törekvésünk, hogy néhány elektront kör alakú pályán tartsunk, annyi elektromos energiát emészt fel, ami egy kisebb város megvilágításához is elegendő.

Azután hozzá kell számítanunk egy kutatócsoportot, egy sereg technikust és mindazokat a felszereléseket és épületeket, amik elengedhetetlenül szükségesek egy részecskegyorsító működéséhez. Vajon nem téves az a gondolat, ami ilyen gigantikus építmények létrejöttéhez vezet? (Gigantikusnak nevezem őket ahhoz a parányi, körpályán keringő elektronhoz, valamint a felhasznált energia és az elért eredmény arányához képest.)

Azonosítatlan repülő tárgyakra vonatkozó megfigyelések száz és ezerszám érkeznek bolygónk különböző pontjairól. Aki személyes élménnyel rendelkezik ezen a téren, annak nincs szüksége egyéb bizonyítékra. Aki pedig nem, nos, azt úgy sem lehet akarata ellenére meggyőzni, hiszen a bizonyíték természete nem külső, hanem belső. A beszámolók szerint – és a beszámolók egy része magas rangú és tapasztalt pilótáktól származik – olyan járműveket is megfigyeltek, amiknek a gyorsulása földi értelemmel szinte felfoghatatlan, sőt, képesek derékszögben hirtelen irányt változtatni.

Mindezen megfigyelések azt sugallják, hogy egy ilyen gondolatenergiára alapozott technika lehetséges, és létezik. Amennyiben sikerülne az energiaszintet és frekvenciát mintegy „felülről” megemelni, az utazás magasabb szférában történne. Nyilván meghaladná a fénysebességet, de attól fölösleges tartanunk, hogy időben visszatérve beleavatkozhatunk a múltba.

Ilyen időutazások nagyon szórakoztatók lehetnek a mozivásznon, de az idő csupán gondolati építmény. Mozart 40. szimfóniája sem tűnt el a múltban és nem került a jövőbe, annak ellenére, hogy az általunk ismert fénysebesség 4,7-szeresével utazott. A valóságban minden MOST történik.

Idővel talán lesz bátorságunk szembenézni azzal a lehetőséggel is, hogy valóban vannak és mindig is voltak „földönkívüli látogatóink”. Persze felmerül a kérdés: ha valóban léteznek magasan fejlett civilizációk az Univerzumban, miért nem veszik fel velünk a kapcsolatot? Ennek valami köze lehet a fejlődési és tudatosodási szintünkhöz. Elég nehéz lehet bennünket, földi embereket, civilizáltnak nevezni mindaddig, amíg az erőszakot ábrázoló filmek, videofilmek és computer-játékok ilyen nagy népszerűségnek örvendenek.

Mindezeket több ezer TV-csatornán, napi 24 órán keresztül sugározzuk az űrbe, nem is beszélve arról, hogy a gyilkosságot és kínzást ábrázoló műfajt szórakozásnak nevezzük. Na és a hírek? Mennyi borzalmat és emberi tragédiát sugároznak bolygónk élő valóságáról? Vajon milyen képet kap rólunk egy földönkívüli? Olyan civilizáció a miénk, amiben meg lehet bízni? Képesek volnánk nagyobb energiákat felelősségteljes módon egymás javára és egymásért használni?

Sajnálattal, de be kell vallanunk: a válasz egyértelmű NEM. Hiszen nem csekély azon embertársaink száma, aki minden újabb felfedezést elsősorban a fegyvergyártás területén szeretnének kamatoztatni.

Az sem meglepő, ha a földönkívüli látogatók léte vagy jelenléte rémülettel tölti el a földi lakosok egy részét. Természetes módon feltételezzük róluk, hogy technikailag fejlettebbek, de hogy esetleg erkölcsileg is fejlettebbek lennének, az már ritkán jut eszünkbe. Meglepően gyakoriak az olyan játékfilmek, amik fenyegető, rémületet, terrort és halált osztogató idegenekről szólnak. Ez is csak azt mutatja, miként vetítjük ki a jelen fejlődési szintünknek megfelelő gondolati képeinket. Gondolati mintáink elsődleges irányítója a halálfélelem.

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk logikusan! Feltételezhetően nem létezik egyetlen olyan civilizáció sem a galaxisunkon belül vagy azon túl, amelyik az általunk anyagi világnak tekintett frekvenciasávban el tudna jutni hozzánk. Egy ilyen utazáshoz még a fény sebessége is rendkívül lassú lenne. Egy galaktikus vagy intergalaktikus utazáshoz távoli bolygókon lakó testvéreinknek fel kellett ismerniük a magasabb szférák által nyújtott lehetőségek egész sorát.

Feltételezhető, hogy a szükséges technológia kifejlesztése lehetővé teszi számukra, hogy az Univerzum bármely pontjába eljussanak. Miután a technológia létezik, ugyanolyan könnyen hozzáférhetővé válik, mint számunkra a gépjármű. Talán nem is kellene csodálkoznunk azon, hogy ilyen nagy számú azonosíthatatlan repülő objektumot észlelünk Földünk légterében. Egy intergalaktikus utazás lehet nem több számukra, mint számunkra egy hétvégi autós kirándulás.

Mi persze hajlamosak vagyunk feltételezni róluk, hogy ellenséges szándékkal jönnek. Mindazzal a technológiával, ami rendelkezésükre áll és mindazzal a tudással, ami ehhez szükséges ide jönnének tehát, és hódítóként lépnének fel? Mit tudnának meghódítani? Egy alacsony energiaszintű hullámsáv jelentéktelenül piciny részét egy gondolatvilágban?

Elképzelhetőnek tűnik ez? Sajnálom, ha ezzel beárnyékolom mindazt a szórakozást, amit az ellenséges földönkívülieket ábrázoló filmek nyújthatnak, de igen kicsi a valószínűsége annak, hogy az Univerzumban az élet és az intelligencia ilyen módon nyilvánulna meg. Ezek a filmek nem földönkívüli látogatókról szólnak, hanem saját félelmeink és rémületünk kivetítéséről.

A haláltól való félelem a materialista világnézet szerves része. Egy ilyen világnézet, ami elutasítja a magasabb szférák – és ezeken belül a magasabban fejlett élet lehetőségét -, szabályszerű korlátokat állít a technikai fejlődés útjába.

A belső bizonyosságnak, miszerint az élet nem a születéssel kezdődik, és minden bizonnyal folytatódik a fizikai test halála után, meg kellene változtatnia a gondolkodási mintáinkat. A magasabb szférák létének tudatosítása segítségünkre lehet abban, hogy halálfélelmünket legyőzzük, sőt mi több, előbb-utóbb fejlettebb technológia megteremtését is segítheti.
E nélkül a tudatosítás nélkül a technológia kérlelhetetlenül visszaüt. Meggyőződhetünk erről, valahányszor népek és népcsoportok közötti háborús viszályra kerül sor. Rendkívül fejlett technológiát alkalmaznak – hogy elpusztítsák egymás otthonát, és megölhessék egymást.

Amennyiben szeretnénk az Univerzum polgáraivá válni, nem a technikai fejlődésre kellene helyeznünk a hangsúlyt. Van a fejlődésnek egy másik ága. Olyan fejlődés, ami az emberi értékek tiszteletben tartásáról, a másság elfogadásáról és az önzetlen együttműködésről szól.Ezt lelki fejlődésnek hívják.

forrás:Balogh Béla: Végső valóság

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar