A történelem lapjai Magyarországon is beszámolnak különleges égi jelekről csodatüneményekről.
Kálti Márk Képes Krónikája a következőket írja:
„Az Úr 1022. évében számos helyen sok nagy tűzvész támadt igen nagy földindulás is volt, május tizenkettedikén a nap tizedik órájában, az Úr mennybemenetele utáni pénteken: június 22.-én mintha két Nap látszott volna az égen.”
Az esetet csak azért nem nevezem páratlannak, mert igenis volt neki párja. Nemcsak szerte Európában láttak hasonló jelenségeket, hanem itt Magyarországon is. Ez az égi tünemény még a Kálti Márk által említett esetet is felülmúlja.
1525-ben Magyarországon ugyanis három Napot figyeltek meg az égen. Az eset híre majdnem minden európai országba eljutott. Az égi jelből asztrológusok azt jósolták, hogy Magyarországnak rövidesen egyszerre három királya lesz. A jóslat be is teljesedett. A tragikus végű mohácsi csata és II. Lajos halála után az országnak valóban három ura lett, tudniillik a török II. Szulejmán szultán, Habsburg Ferdinánd, és Szapolyai János.
Szapolyai halálakor újabb csodajel tűnt föl az égen. Erről egy Jacobu Fincelius nevű német úriember számolt be Wunderzeiche (Csodajelek) című könyvében, amelyet a Majna menti Frankfurtban adott ki 1567-ben. 1541-ben Magyarországon járván helyi szemtanúk a következőket mondták el neki:
1540. április havában Magyarországon nagy tüzet láttak a levegőben keletkezni, akkora volt, hogy a lángnyelvek lecsaptak belőle a Földre. A tűz fölött egy fekete ökör ballagott körös-körül. Nemsokára kiderült a látomány értelme, János király meghalt.
Aztán elém került egy olyan régi tudósítás is, amely több, mint elgondolkodtató. Egy UFO-ról van szó, amelyet 1554-ben Erdélyben Nagyszeben fölött láttak. Ezt írja a régi krónikás:
1554-ben Nagyszebenben egy leány halottaiból feltámadt, s miután jóra intette a várost, és megjósolta, hogy három nap múlva újra meg fog halni, s a mondott időben valóban újra meghalálozott. Az égen ez az aranybetűs felírás jelent meg: MDLVI Ein Ende Dieses Reichs. (Azaz magyarul: 1556 egy birodalom vége.) Továbbá egy repülő korongon álló fegyveres ember tűnt föl a levegőben, s leejtett egy sarlót a városra, amivel nyilvánvalóan a bekövetkezendő pestisjárvány kitörését jelezte előre.
A baljóslatú felirat ellenére, nem lett ugyan vége Erdélyországnak, de a krónikás beszámolója szerint a korong alakú UFO leírhatatlan pánikot okozott Nagyszebenben. A szemtanúk közül többen meg voltak győződve arról, hogy a fegyveres ember — én inkább humanoidnak nevezném —, a halál angyala volt.
Az a rémhír kezdett el terjedni a városban, hogy rövidesen ki fog törni egy pestisjárvány, amit az angyal a sarló ledobásával előre jelzett. Mindenesetre a helyi plébános, megelőzendő a még nagyobb pánikot, miután a titokzatos égi tárgyat, az ördög művének minősítette, behintette szenteltvízzel. Majd utasította a helyi kovácsot, hogy törje apró darabokra. A kovácsmester az utasításnak megfelelően cselekedett, és porrá zúzta az ördögi sarlót. Nem tudom, hogy vajon megnyugodtak-e a kedélyek az eset után Nagyszebenben. Azonban az erdélyi UFO-esetnél még nagyobb szenzációval is tudok szolgálni.
1642-ben Magyarországon UFO-k közötti szabályos légi harcot figyeltek meg. Az esetről Szádeczky Lajos számol be először a Századok című újság 1882. évi LXX1. számában a 776. oldalon. Állítása szerint adatait egy régi krónikából szedte, de sajnos nem határozza meg a forrást. A beszámoló mindenesetre nagyon érdekes:
„1642. december 11-én déli 12 órakor öt nagy tüzes golyó röpült az égen egymás ellenében, s bennük nagy sereg ember ült leírhatatlan öltözetekben. Hatalmas lövések rengették meg a levegőt, mintha a legnagyobb fajta ágyúk dörögnének: trombita harsogott és dob pergett, mintha riadót fújnának és rohanva adnának jelet. Az ég megvörösödött, majd a bíbort tarka színjáték váltotta fel. Ekkor puskák és pisztolyok sortüze és ropogása hallatszott, akárcsak két erős hadsereg csapott volna össze. A tüzes golyók szemmel láthatóan egymásra lőttek. A légi csatározás teljes három óra hosszat tartott! E borzalmas és hallatlan tünemény Esztergomnál kezdődött és lassan Buda felé vonult.”
Ez az érdekes tudósítás több kérdést felvet bennem. Amennyiben a beszámoló hiteles, és 1642-ben a légi ütközet valóban lefolyt, máris megkérdezhetjük: vajon kik lehettek képesek ebben az időben légi csatát vívni? A földi eredet kizárható. Ebből szerintem csak egy következtetés vonható le, ha a fentebb leírtak valóságos események, akkor 1642-ben Magyarország egén földönkívüli civilizáció repülőgépei csaptak össze.
Aki netán úgy gondolja, hogy a tüzes golyókban ülő égi emberekről szóló leírás lehetetlenség, annak felhívnám a figyelmét a Jugoszláviában Dezami kolostorában található falfestményre. Látható rajta egy tüzes golyóban utazó angyal, azaz egy égi ember, aki az egyik kezével irányítja a járművét, míg a másikkal a vélhetően előtte lévő műszerfalon gombokat nyomogat. Shakespeare-nél magam sem tudnám bölcsebben lezárni ezt az írást: Több dolgok vannak földön s egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.