1923 és 1944 között Edgar Cayce több száz Atlantisz interjút adott transzban. Ezek azokkal az emberekkel voltak kapcsolatban, akik szerinte egy korábbi életükben Atlantisz lakói voltak.

Transzállapotban elmondott közléseiben többször is említést tett olyan nukleáris erőforrásokról, a lézer- és mézersugarakról, melyek a maiakhoz hasonlók, s általában ugyanarra a célra használhatók, melyekkel manapság örvendeztetnek meg minket (ha ugyan ez a helyes szó erre).

Ahogyan felhasználásukat leírta s a velük való visszaélés veszélyeiről nyilatkozott az egy ma szokásos tárca vagy szerkesztőségi kommentár is lehetne. De honnan tudhatta mindezt Edgar Cayce 1940 körül?

Cayce rendkívül részletesen írta le ezeket az erőforrásokat. Ezek a légi és víz alatti hajtóművek nagy generátorai voltak, s gondoskodtak a fűtésről, világításról és hírközlésről is.

A rádióhoz és a televízióhoz hasonló készülékeket üzemeltettek, melyeket telefotográfiára is lehetett használni.

Rendelkezésükre álltak olyan erők, melyekkel élő szöveteket — ideértve az agyat is — lehetett fiatalítani és megváltoztatni, s arra is felhasználták, hogy egész társadalmi osztályokat fegyelmezzenek és tartsanak ellenőrzés alatt.

Mégis, Atlantisz lakói visszaéltek az általuk kifejlesztett természeti erőkkel, s bel- és külharcaik következtében ezek a szabadjára eresztett erők végül megsemmisülésükhöz vezettek.

Ezt nemcsak Edgar Cayce gondolta így, hanem ezt meséli sok kultúra legendája is.

Cayce szavaival:

„…az ember romboló erőket hozott létre..ezek a gázokkal és más természeti erőforrásokkal együtt minden kitörések legrosszabbikát eredményezték, s a lassan kitűnő Föld mélyéből felemelkedő kitörések Atlantisz minden részét, mely ma a Saragasso-tenger közelében fekszik először a tengerbe süllyesztették…”

Történelem előtti beszámolójából úgy tűnik, Cayce különösen a lézer-és mézersugarak felhasználását jósolta meg 1942-ben; ezek felfedezése akkoriban még pár évet váratott magára. Cayce egy óriási kristályos erőforrásról beszélt:

„…amelyben a fény a hírközlés eszközének tűnik a végtelen és a véges közt, vagy a külső erők megértése eszközének. Később kiderült, hogy abból a központból, ahonnan ezek az energiák kisugárzanak, indul ki azon sugarak tevékenysége is, melyek a különböző formák áthatolását és azon idők mozgását irányították, melyekben Atlantisz lakói tevékenykedtek. Ez a központ kristály alakzatú volt, de olyan formában, amely az ott először alkalmazott formától jelentősen különbözött. Ez abban az időben történt, amikor repülőgépeket vagy szállítóeszközöket irányítottak, melyekkel akkoriban levegőben, vízen vagy víz alatt is haladni tudtak. Az erő, mely mindezeket kormányozta, a központi erőműből származott — avagy a Tuaoi kőből, amely … a vezérsugár volt, amely mindezeket irányította…”

Egy másik előadásában a Poseidia nevű hely hollétére utal, vagyis a Bermuda-területre, amely akkoriban a tengerszint fölött feküdt ezen a részen.

„a természet ösztönös erőit egy nagy kristályban tárolták, mely a fényt, a formákat és a cselekvéseket annyira összesűrítette, hogy nemcsak a tengeren lévő hajókat, hanem a levegőben lévő járműveket is irányítani tudta, valamint az emberek kényelmét szolgáló sok dolgot, mint például a képátvitelt, a hangátvitelt és a felvételtechnikát, melyekben hamarosan oly messze jutunk, hogy kialakítjuk azokat a rezgéseket, amelyek hozzájárulnak a távolbalátó kifejlesztéséhez — ahogy azt ma nevezzük.”

[„Ma” ebben az esetben 1935-öt jelent!]

Egy 1932-ből származó előadás érdekes utalást tartalmaz nehéz testek és anyagok szállítására:

„…ezeknek a kevéssel ezelőtt ismét felfedezett gázoknak… és ezeknek az elektromos és légtartalmú képződményeknek az atomi erők szétesésén alapuló felhasználása lehetővé teszi nagy terhek emelési, szállítási, mozgatási lehetőségeihez hajtóerőként való felhasználásukat, vagy akár maguknak a természet erőinek megváltoztatását.”

Az a tény, hogy a történelem előtti, primitívnek tartott népek hatalmas köveket hagytak hátra, melyek még évezredek múltán is a helyükön voltak, s melyekre az őket követő népek új épületeket emeltek, hosszú ideig régészeti rejtély volt. A korai, ismeretlen népek által felállított kövek ugyanis oly nagyok és oly nehezen szállíthatók, hogy a következő kultúrák létrejöttüket és szállításuk módját nem tudták megmagyarázni.

Példaként említjük meg a perui Ollantaytambo melletti 200 tonnás porfírtömböket, melyeket nagy távolságról, hegyeken és szakadékokon át szállítottak ide, s aztán más, több mint 400 méter magas sziklák csúcsán állították föl; továbbá a perui Sacsahuamani hatalmas tömböket, melyek oly óriásiak és oly komplikált eresztékrendszerrel vannak egymáshoz illesztve, hogy az inkák felállításukat az isteneknek tulajdonították; valamint a bolíviai Tiahuanaco több száz tonnás nehéz alapzatait, melyeken óriási építmények álltak, bár a tengerszint fölötti magasság eléri a 4000 métert.

Ide kell számítanunk az angliai Stonehenge gigantikus köveit is, vagy a bimini tengeri erődítmények hatalmas tömbjeit, a bretagne-i történelem előtti kultikus helyek kőoszlopait, melyek közül egy 340 tonnát nyom, és 20 méter magas, a baalbeki Jupiter-templom 2000 tonnás nagy köveit, melyek már jóval az antik templom felépítése előtt itt álltak.

Ezen építmények egyike sem magyarázható azon kultúrák technikai képességeivel, melyek szerintünk ezeket emelték. Nagy valószínűséggel, felépítésüket egy sokkal régebbi civilizáció végezte el. Ezt még csak megerősíti az a tény, hogy ezen megmagyarázhatatlan romok közül sok hasonlít egymáshoz.

Cayce Biminit olyan pontnak nevezte, ahol útmutatások találhatók Atlantisz gyanított erőforrásaira:

„…ahol az elsüllyedt Atlantisz vagy Poseidia fekszik, ahol a templomok egy része a tengervíz által ráhordott iszap alatt található — Florida partjai előtti szigetek közelében, melyeket Bimininek neveznek”.

Ennek az erőforrásnak (vagy atomerőműnek?) a részletes leírása 1935- ből származik. Az „alvó próféta” fia, Edgar Evans Cayce, mérnök és író („Edgar Cayce on Atlantis” — „Edgar Cayce Atlantiszról”, Warner Library, 1968), a Cayce őskori beszámolóiban található paradoxonokról írt kommentárjaiban megjegyezte:

„Egy mai laikus sem tudná legutóbbi tudományos vívmányainkat pontosabban leírni.”

Cayce beszámolója (1933-ban jegyezték föl) olyan épülettel foglalkozik, ahol a „Tűz Kövét” vagy a Kristályt őrizték, amelyből az erő kiindult:

„Egy épület középpontjában, mely, ahogy ma mondanák, nem vezető kőzetbe van ágyazva — valami azbeszthez hasonlóval és … más, nem vezető anyagokkal, melyeket ma Angliában olyan néven gyártanak, ami sokaknak ismert, akik ilyen dolgokkal kereskednek. A kő fölötti épület ovális alakú volt, vagy egy kupola, melynek … egy részét vissza lehetett gördíteni úgy, hogy a kő kifejthesse hatását — azon energiák koncentrációja, amelyek azokból a testekből indulnak ki, amik önmaguk égnek azokkal az elemekkel, melyeket megtaláltak a Főld légkörében és azokkal is melyeket nem találtak meg … Prizmákkal vagy üveggel (ahogy ma neveznék) olyan szerkezetekre koncentrálják melyek különböző mozgó módokon indukciós kapcsolatokban vannak, s ugyanazt a kontrollhatást váltják ki, mint ma a rádióhullámokkal, rezgésekkel vagy a vezetékkel való távirányítással; ez a kő által működtetett erő magukra a járművek hajtóerejére hat.”

„A kő felkészítése akkoriban kizárólag a beavatottak kezében volt. Mindazok a hatalmukba kerültek, akik azon sugár befolyása alá kerültek amely láthatatlanul a szemükből keletkezett, de magukra a kövekre hajtóerőként hatottak — akárha az akkoriban használt gázok a magasba emelték volna a légi járműveket, vagy más szórakoztatásokra szolgáló járműveket, melyek sűrűbben mozogtak a Föld felszínén vagy a víz alatt. Mindezeket koncentrált sugarak hajtották, amelyek abból a kőből támadtak, ami az erőállomás vagy (ahogy a mai megnevezése hangzana) az erőmű közepén találtatott „

Cayce mindig visszatért a szupercivilizáció által kifejlesztett borzalmas erővel való visszaéléshez:

„…a magából a Napból való erőnyeréstől a sugárig, mely az atomszétromboláshoz vezet … mindennek ezen földrész megsemmisülése lett a következménye.”

Ha tehát egy ilyen katasztrófa vagy katasztrófák sora következett be, akkor ez a nagy erőforrás a városokkal, falakkal, csatornákkal és Atlantisz más létesítményeivel együtt a tengerbe omlott.

Érdekes, hogy az ezen elmélet által megjelölt helyek pontosan egybeesnek azokkal, ahol a Bermuda-háromszög területén oly sokszor mutatkoznak elektromágneses eltérések, mint például az Óceán Nyelvében, Bimininél és másutt.

Felhasznált irodalom: Charles Berlitz: The Bermuda Triangle