Az elemek világában minden egyes atom különféle elektromágneses energiákat sugároz magából. Egy atom ki tud például bocsátani magából különféle frekvenciájú energiamezőket, többek között röntgensugarakat, gamma-sugarakat, ultraibolya sugarakat, infravörös sugarakat, valamint látható fénysugarakat.
A láthatatlan rádióhullámokhoz hasonlóan, amelyek valamilyen adott információt képesek közvetíteni a frekvenciájuknak megfelelően (mondjuk a 98,6 vagy a 107,5 Hz-es hullámhosszon), az összes különböző frekvencia más-más információt hordoz.
A röntgensugarak például egészen másféle információkat közvetítenek, mint az infravörös sugarak, ugyanis más-más a frekvenciájuk. Minden egyes energiamezőnek megvan a saját energiamintázata, amely információt közvetít az atomok szintjén.
Fogjuk fel úgy az atomot, mint rezgő energiamezőt vagy apró örvényt, amely szüntelenül forog! Hogy jobban megértsük, képzeljünk el egy ventilátort! A ventilátor lapátjaihoz hasonlóan, amelyek felkavarják a levegőt és szelet támasztanak, az atomok is forgás közben energiamezőt árasztanak magukból. És ahogy a ventilátor is több különböző sebességgel tud forogni, így több különböző erősségű szelet tud támasztani, az atomok is a frekvenciától lüggően több különböző erősségű energiamezőt képesek létrehozni.
Mind gyorsabban rezeg egy atom, annál nagyobb energiát és frekvenciát bocsát ki magából. Minél kisebb az atom vibrációjának vagy a ventilátor lapátjainak a sebessége, annál kevesebb energiát termel. Minél lassabban forognak a ventilátor lapátjai, annál kisebb szél (avagy energia) keletkezik, és annál könnyebben látjuk a lapátokat a fizikai valóságban létező anyagi testeknek. Viszont minél gyorsabban forognak a lapátok, annál nagyobb energia keletkezik, és annál kevésbé láthatók a lapátok fizikai valójukban; inkább tűnnek anyagtalannak.
Hogy a ventilátor lapátjai potenciálisan hol tűnhetnek fel (azokhoz a szubatomi részecskékhez hasonlóan, amelyeket a kvantumfizikusok megpróbáltak megfigyelni, azok pedig rendre eltűntek és megjelentek), az a megfigyeléstől függ — attól, hogy hol és hogyan keressük őket. Ugyanez a helyzet az atomokkal is. Vizsgáljuk ezt meg egy kicsit alaposabban!
A kvantumfizika az anyagot szilárd részecskéiként határozza meg, az anyagtalan információs energiamezőt pedig hullámként. Amikor az atom fizikai tulajdonságait, például a tömegét tanulmányozzuk, az atom fizikai anyagnak tűnik. Minél alacsonyabb frekvenciával rezeg egy atom, annál több időt tölt a fizikai valóságban, és annál inkább tűnik részecskének, amelyet szilárd anyagnak látunk.
A fizikai anyag azért tűnik olyan szilárdnak, mert — jóllehet legnagyobbrészt energia alkotja — az összes atom ugyanolyan sebességgel rezeg, mint mi magunk. Az atomok azonban az energia vagy a hullám számos egyéb tulajdonságaival is rendelkeznek (beleértve a fényt, a hullámhosszot és a frekvenciát). Minél nagyobb sebességgel rezeg egy atom és minél több energiát gerjeszt, annál kevesebb időt tölt a fizikai valóságban; túl gyorsan tűnik el és jelenik meg ahhoz, hogy lássuk, ugyanis sokkal gyorsabban rezeg annál, mint ahogyan mi rezgünk.
Ám, annak ellenére, hogy magát az energiát nem látjuk, az energia bizonyos frekvenciáinak fizikai jeleit néha mégis észleljük, mivel az atomok energiamezője fizikai tulajdonságokat képes létrehozni.
A fizikai univerzum talán úgy tűnik, hogy csupán anyagból áll, ám valójában egy olyan információs mezőn osztozik (a kvantummezőn), amely olyan szorosan egyesíti az anyagot és az energiát, hogy lehetetlen különálló létezőkként tekinteni őket. Ez azért van így, mert az összes részecske összeköttetésben áll egymással egy láthatatlan, anyagtalan, téren és időn kívül eső információs mezőn – ez a mező pedig tudatból (gondolatból) és energiából frekvenciából, vagyis a testek rezgésének sebességéből) tevődik össze.
Mivel minden egyes atomnak megvan a maga saját energiamezője, avagy saját energiaprofilja, amikor az atomok összekapcsolódnak, hogy molekulákat hozzanak létre, megosztják egymással az információs mezőjüket, majd kisugározzák saját, egyedi és egymással ötvözött energiamintázatukat.
Ha az univerzum minden egyes anyagi teste saját energiaprofilt sugároz, hiszen minden atomokból áll, akkor mindannyiunknak megvan a saját energiaprofilunk. Mindannyian szüntelenül információt sugárzunk elektromágneses energia formájában — aktuális létállapotunktól függően.
Amikor tehát megváltoztatjuk az energiánkat annak érdekében, hogy változtassunk egy önmagunkkal vagy az életünkkel kapcsolatos meggyőződésen vagy percepción, akkor valójában a fizikai testünk atomjainak és molekuláinak rezgésszámát növeljük annak érdekében, hogy erősítsük energiamezőnket.
Ilyenkor felpörgetjük a testünket alkotó atomi ventilátorokat. Az olyan, felfokozott érzelmi állapotok, mint az inspiráció, a tetterő, a hála vagy a legyőzhetetlenség révén arra késztetjük az atomjainkat, hogy gyorsabban forogjanak, mint a ventilátor lapátjai, és erősebb energiamezőt sugározzanak a testünk körül, ami hatást gyakorol a fizikai testünkre is.
A testünket alkotó fizikai részecskék tehát immár egy felfokozott energiára reagálnak. Anyag helyett egyre inkább energiává válunk. Inkább vagyunk hullám, mintsem részecske. Tudatunk segítségével több energiát termelünk, hogy az anyag magasabb frekvenciára emelkedhessen, testünk pedig reagálni fog az új elmére.
(Felhasznált irodalom: Dr. Joe Dispenza – A placebo te magad légy című munkája)
