Csak azért természetfelettiek a mesterek, mert mások nem azok

Tekintsünk vissza a néhány évezreddel korábbi időszakra, amikor még tudatlan törzsek éltek a Földön.

Egyszer csak mérhetetlenül nagy energia – Jézusé vagy Buddháé – jelent meg a bolygón, ami hihetetlen mértékben meghaladta a kis emberkék energiáját. Nem meglepő, hogy a tanítókra istenként tekintettek. így kellett lennie. Magától értetődik, hogy bárkit csodáltak és istenítettek volna, akinek csak egy kicsivel is kiterjedtebb az észlelése és mélyebb a megértése a többiekénél.

A Krisztus-tudat, a buddha-természet, az energiafolyam, amelyből a tanítók merítettek, ma is hozzáférhető. Nem szűnt meg létezni.

Sokak állítják, hogy kizárólag az ő filozófiájukon vagy spirituális társaságukon keresztül vezet az út az erőhöz. Valójában a tanítók energiája a mai napig jelen van – és még sokkal inkább, mint hajdan. Korunkban is megszerezhető az érzékeken túli észlelés, az ősi bölcsességek, a csodák, az emelkedett tudatosság minden fajtája. Az energia nem vész el, csak átalakul. Énünkbe vetett hitünk növekedésével megemelkedik a szintje.

Az időszámításunk előtti hatodik század környékén, amikor Lao-ce a fácskája alatt üldögélve írta a Tao Te Kinget, használhatott volna elektromosságot a világításhoz. Az elektromosság mindig létezett. Az energia minden fajtája mindig is volt, és mindig is lesz. Igaz, két és fél ezer esztendőre volt szükségünk ahhoz, hogy felfedezzük, és megtanuljuk, mire használható, de a krisztusi tudat és a tanítók energiája örökkévaló.

Ha imánkban vagy meditációnkban megszólítjuk ezt az energiát, tanítónk energiáját, istenünket vagy a bennünk lakozó isteni erőt, meríthetünk belőle. Nem tudja, hogy ezt akarjuk, míg nem mondjuk neki – mint ahogy az elektromosság sem tudta, hogy az embereknek szükségük van rá, ezért nyugodtan szunnyadt a Föld kialakulása óta.

Valójában nem is sejtjük, mire vagyunk képesek. Ráadásul még mindig több ezer éves hiedelmek tartanak fogva. Lehetetlennek tűnő álmokat kell álmodnunk, azt néhány millióval megszorozni, és megélni ezt a hatalmas álmot. Még mindig le vagyunk maradva korunktól.

Metafizikai, szellemi és vallási hiedelmeink döntő része legalább kétezer évvel korábbról származik. Míg a technika, a tudományok, a gyógyítás, a biológia és a kémia területén hatalmasat léptünk előre, metafizikai tudásunk még mindig a neandervölgyiek szintjén van.

Ugyanakkora erő áll rendelkezésünkre, mint a nagy tanítóknak. Leülhetünk meditálni, végezhetünk vizualizációs gyakorlatokat, miként azt Jézus, Buddha, Lao-ce vagy Mohamed tette. Megérezhetjük, ami túl van korunk ismeretein, olyan tudáshoz juthatunk, ami a szokványos módon nem elérhető. Meríthetünk abból, amit a teozófusok Akasha-krónikának neveztek – ezt a fogalmat leginkább a kollektív tudattalan szópárral lehet leírni, amely raktározza az emberiség összes, valaha létezett tudását.

Ráhangolódhatunk, és képzeletünkből, kísérleteinkből hozzáadhatunk mindeddig ismeretlen gondolatokat. Aki gitározni tanul, meghallgathatja a valaha élt legnagyszerűbb gitárjátékost. Átérezheti a gondolatait és érzéseit. Eggyé válhat vele tanulás közben.

Aki híres focista szeretne lenni, megnézheti, hogy játszottak a sport legkiválóbb alakjai, felveheti energiájuk rezgését és elragadtatásukat. Mindez még létezik, jelen van Einstein, Beethoven, Mozart, Newton, Edison és Tesla zsenialitása – az összes energia és tudás ebben a pillanatban is elérhető.

Ahelyett, hogy a tanítókra úgy tekintenénk, mint akik elérhetetlen magasságokban lakoznak, tegyük belsővé energiájukat, és használjuk azt. Tegyük belsővé a krisztusi tudatot, Buddha megvilágosodását, a fényt. Ezután váljunk a részévé. Csatlakozzunk a ragyogáshoz. Csatlakozzunk a csodákat előidéző erőhöz, és érezzük azt magunkban.

Ha Jézus képes volt kézrátétellel gyógyítani, mi is képesek vagyunk rá. Ez belső spiritualitásunk legizgalmasabb oldala – minden elfeledett ihletettségből, bölcsességből és tudásból meríthetünk, újrateremthetjük azokat, és átadhatjuk másoknak.

Felhasznált irodalom: Stuart Wilde: Halhatatlan énünk

blank
error: