A „boszorkányfattyú” mítosz Európában: Összefüggések a modern „elrablás” esetekkel

„Egy nő feküdt az ágyban. Véletlenül kialudt a fény. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy nyílik az ajtó.

Gyorsan kiugrott az ágyból, és fényt gyújtott. Meglátott egy kopasz fejű törpét, akinek már kezében volt újszülött gyermeke, és a gyermek helyén, a bölcsőben apró törpe feküdt.

A nő ordítozni kezdett, sikerült visszaszereznie gyermekét. Az éjszakai látogató érthetetlen gyorsasággal eltűnt, hátrahagyva a bölcsőben a különös kis lényt.

A nő megsajnálta az apró idegent, s mivel bőven volt teje, őt is táplálni akarta. A csecsemő törpe azonban nem fogadta el az anyatejet, és hamarosan meghalt.”

Modern elrablási történet az UFO-irodalomból? Nem, ez a történet egy alsó-szászországi  mondagyűjteményből származik és késő középkori eredetű, ám összefüggésben áll napjaink eseményeivel.

ejszakai-ufo

Ma is jellemzők a következők:

  • ilyen dolgok általában éjszaka történnek,
  • megmagyarázhatatlan okok miatt kialszik a fény,
  • az alakok misztikus körülmények között tűnnek föl és ugyanígy tűnnek el,
  • csecsemők (ma inkább embriók) elrablásával hozhatók kapcsolatba.

Az utóbbi évtizedekben feltűnő lényekről az alábbiak mondhatók el:

  • alacsonyak (100, maximum 150 cm magasak)
  • aránytalanul nagy a fejük,
  • nagy, mandulaszerű, fekete szemük van,
  • bőrük szürke és szőrzet nélküli.

Itt is felismerhető a középkori esethez való hasonlóság amely dolog akkor sem számított egyedinek. A dél-szászországi városban, Einbeckben például a következő történt:

„Einbeck város templomának tornyában és a tornyon kívül néha szürke emberke látható. Ha a toronyőr találkozik vele, úgy kell tennie, mintha nem is látná, mert akkor az emberke nem bántja, sőt még oltalmazza is. Egy őr azonban kigúnyolta a torz alakot, és egy napon törött gerinccel találtak rá a torony alatt. Az einbecki újvárosi templomban vasárnap egyszer istentisztelet alkalmával jelent meg egy szürke ember. Feltűnését később a hamarosan ezután bekövetkező tűzvész előjeleként fogták fel.”

Természetesen összefolyik itt egy sor középkori monda, valamint legenda. Érdekes azonban a „kis szürke emberkék” említése, akik „torzak” voltak és akiknek „természetfölötti” képességek írhatók a számlájukra.

Nem nagy különbség mutatkozik a mai „elrablók”, azaz ufonauták leírásában sem. Ezek a szürke törpék kapcsolatba hozhatók az egész Közép-Európában, sőt még azon túl is elterjedt „boszorkányfattyú” mítosszal.

Georg Schambach így írja le 1854-ben ezt a mítoszt:

„A néphiedelem szerint, ahogy ez a mondában megjelenik, egy torz, nagy fejű törpe gyerekre cserélik ki az egészséges embergyereket, akit aztán a törpe magával visz. Különösen a még meg nem keresztelt gyerekeket fenyegeti az a veszély, hogy kiveszik őket a bölcsőből, és helyükre boszorkányfattyút fektetnek.

Ezért aztán még száz évvel ezelőtt is igyekeztek az újszülöttet három napon belül megkeresztelni. Ugyanezen babona miatt szokás világosban aludnia annak az anyának, akinek gyermekét még nem keresztelték meg.”

Bár a modern elrablásoknál a „boszorkányfattyú” történetek motívuma megváltozott formát öltött, mégis ugyanarra az alapra vezethető vissza.

koboldok-kozepkor
Koboldok és tündérek elrabolnak egy terhes nőt. Fametszet XIX. századból.

Ma -legalábbis ha hihetünk az elrabolt nőknek – gyerekeket, jobban mondva három hónaposnál fiatalabb magzatokat rabolnak el az anyaméhből, miután az illető nőt előbb mesterségesen megtermékenyítették.

Ezek a hibrid gyerekek félig földönkívüliek, tehát bizonyára nagy fejük és szemük van. Nyilvánvaló, hogy ez a mai tudásszinthez illeszkedő régi mítosz.

A középkori hagyományokban ritkán fordul elő, hogy a gyereklopással kapcsolatban valamiféle repülő tárgyat is megemlítenek. Ma sem feltétlenül kell ilyen esetben űrhajónak megjelennie, vagy ha meg is jelenik, nem biztos, hogy észleli valaki.

Íme egy „vasmadárról” szóló érdekes történet ugyanolyan szövegkörnyezetben, mint a „boszorkányfattyú” legendák:

,Az éjszakai holló nagy és erős madár, amely csak éjszaka repül. Vasmadárnak is nevezik, mert vasszárnyai vannak, ezekkel mindenkit agyonüt, aki a közelébe kerül. Hangja igen éles, nagy sebességgel repül. Ha egy pillanatban az ember mellett sikolt, a következőben már igen messzire van tőle.”

Ez az egész nem természet alkotta madarat sejtet, hanem inkább fém repülőgépet, mely nagy sebességgel szeli át a levegőt.

Ez a hagyomány igen érdekes, mert jelentősen hozzájárul az idegen intelligenciák középkori európai aktivitásának igazolásához.

A „boszorkányfattyú” mítosszal összefüggésben áll egy másik mítoszkör, a „tojásostál” legenda. Az utóbbi kétféle dolgot mutat: egyrészt az elképzelés szerint ezek a „törpe lények” jóval kedvezőbb életkilátással bírnak, mint mi, emberek, másrészt velünk, emberekkel megmagyarázhatatlan módon „össze vannak kapcsolva”.

Számos, az utóbbi években/évtizedekben elrablott ember állít hasonlót, például Whitley Strieber amerikai író. Ennek a mondának egy variánsa Moringen városából származik:

koboldok02
Koboldok lopnak el egy újszülöttet. Fametszet a XIX. századból.

„Egyszer a szülők kint hagyták az ajtó előtt a gyereküket, ők pedig elmentek valahová. Amikor este hazaértek, a gyerek nem volt sehol, az ajtó előtt pedig egy torz, nagy fejű törpe ült. A szülők megkérdezték, hogy került oda, de az nem válaszolt. Később sem szólt egy szót sem. Aztán azt mondta a férfi a feleségének, hogy játsszon a törpegyerekkel, így majd hátha szóra lehet bírni. Az asszony bement a konyhába sört főzni. A férfi beküldte a törpét, hogy hozzon tüzet, meggyújtani a pipáját. Amikor az bement a konyhába, az asszony éppen sört töltött a tojásostálba. Ezt látva elkezdett a törpe beszélni. Így szólt: „Olyan öreg vagyok, mint a türingiai erdő, de még soha életemben nem láttam asszonyt tojásostálban sört főzni!« Erre az asszony behívta a férjét. El akarták ismételtetni a törpével, amit mondott, de az erre nem volt hajlandó. Ettől kezdve sokszor megverték, mégsem beszélt. Végül kitették az ajtó elé. Erre aztán elvitték a többiek, és visszaadták az igazi gyereket. A gyerek panaszosan mesélte, hogy sokszor megverték a törpék. Ha a férfi megverte a törpegyereket, a törpék is megverték az embergyereket.”

Az olyan népmondák, mint ez, tehát amelyek „torz, szürke, nagy fejű törpékről”, „ellopott gyerekekről”, „nagy sebességű vasmadarakról” beszélnek, kétségtelenül bírnak valamiféle valóságalappal.

Valaha és most hasonló esetek történnek meg emberekkel, és most is saját szemszögükből mesélik el a történteket az emberek. Ez a tény megnehezíti az események értékelését és helyes besorolását. Aki azonban nem sajnálja az időt és a fáradságot, illetve megpróbálja közelebbről szemlélni a történeteket – mint ahogyan a fent összefoglalt módon látható – ,az érdekes eredményekre juthat.

Az idegen intelligenciák által véghezvitt „elrablások” a történelem kezdete óta zajlanak , és ma éppoly aktuálisak, mint valaha.

rejtelyekszigete.com

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend