Az emberek a kezdetek óta tapasztalnak jelenéseket

Karlis Osis és Erlendur Haraldsson haldoklókkal végzett kutatásaiból kiderült, hogy a halál közelében sok ember elhunyt barátait, rokonait vagy vallási alakokat lát, akik azzal a céllal jelennek meg, hogy „elvigyék a beteget”, azaz segítsenek neki átlépni a létezés egy másik dimenziójába.

A két pszichológus — az utóbbi százhúsz esztendőben működött parapszichológiai kutatókhoz hasonlóan — igyekezett különválasztani a gyógyszerek, a magas láz vagy a felzaklatott érzelmek okozta hallucinációkat a tiszta tudatú emberek által tapasztalt látomásoktól. Elemzéseik szerint:

“…egyértelműen megállapítható, hogy a látomásos esetek többségét nem lehet olyan orvosi tényezőkkel megmagyarázni, mint a magas láz, hallucinációkkal járó betegség vagy hallucinációkat kiváltó szerek (morfium, Demerol stb.) alkalmazása, vagy a beteg kórtörténetében szereplő hallucinogén tényezők. A közvetlenül a halál előtt jelentkező látomások áthidalják az életkori, nemi, műveltségi és vallási különbségeket. A vallásos érdeklődés mindazonáltal csekély mértékben elősegíteni látszik az ilyen élmények bekövetkezését.”

A két kutató hosszú éveken át folytatott, türelmes, együtt érző és körültekintő munkája nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a halál közeledte sok rendkívüli élményt produkál.

Tanulmányuk alátámasztja azt a feltevést, hogy a test halála után a lélek folytatja utazását. Halotti látomásokat azonban korántsem csak a haldoklók tapasztalnak.

Sok felmérés, amelyeket közvélemény-kutató cégek, pszichológusok és parapszichológiai kutatók végeztek, egyértelműen azt bizonyítja, hogy ilyesmi teljesen egészséges emberekkel is megesik.

Előfordul, hogy a látomásban megjelenő holtak fontos, e világi információt közölnek az érintett személlyel, néha ihletet vagy vigaszt nyújtanak, néha pedig transzcendens dolgokkal, a túlvilággal kapcsolatos közléseket adnak át.

Az ilyen kutatásokat illető bőséges irodalom egyik meghatározó műve, G. N. M. Tyrell Apparitions  (Jelenések) című könyve, mely beszámol a brit parapszichológiai társaság által a 19. század végén elvégzett, úttörő jellegű „hallucinációs felmérésről”, ismerteti Edmund Gurney és Frederic Myers látomásos jelenségekről szóló elméletét, a látomásokban tapasztalt közös vonásokat, a jelenések hátterében rejlő erőkre vonatkozó elméleteket, és a jelenéseknek az ember életében játszott szerepével kapcsolatos feltevéseket.

Tyrell átfogó művéhez vagy az Osis—Haraldsson-kutatáshoz hasonló eredmények, valamint az ókor óta felhalmozódott irodalmi és szent szövegek egyaránt azt tanúsítják hogy az emberek a legrégebbi idők óta tapasztalnak jelenéseket.

jelenés

A megjelenő alakok közül némelyik jóindulatú, mások nem. Van köztük olyan, amelyik eltávozott léleknek látszik, mások túlvilági lénynek.

A hinduizmus alapszövegeiben, Homérosznál, Platónnál, az Ó- és újtestamentumban, a Koránban, Shakespeare, Blake és Coleridge műveiben, valamint számtalan újabb keletű beszámolóban fantomalakokról szóló leírásokat találunk, s ezek az alakok támogatják, inspirálják, fenyegetik az érintett személyt, vagy éppenséggel utat mutatnak neki.

A jelenések régóta emlékeztetik az emberiséget arra, hogy az élet több, mint amennyit érzékeinkkel, földhözragadt vágyainkkal, hétköznapi énünk-kel felfoghatunk belőle. 

Legújabb cikkek

Ezek is érdekelhetnek

Démonhit az ókori Egyiptomban

Démonhit az ókori Egyiptomban

A görög eredetű daimon szó az istenek és az emberek közötti világ átmeneti lényeit jelöli, kiknek számtalan fajtája,…

Az igazi ördögűző

Az igazi ördögűző

Hollywood első horrorfilmsikere, Az ördögűző alapjául szolgáló regényt, bár részleteiben a szerző képzeletének szüleménye, valójában megtörtént események ihlették.…

error:
Share via
Copy link