Egy katolikus pap szerint az ördög létezik, ezt pedig saját bőrén is megtapasztalta.

Carlos Martins atya 20 év alatt számos emberen hajtott végre ördögűzést.

„Az ördögűzőket gyakran kérdezik arról, hogy a démoni megszállottak tényleg úgy viselkednek-e, ahogy az az 1973-as Ördögűző című filmben látható” – mondja Carlos Martins atya, aki 20 éves szolgálata alatt számos alkalommal végzett ilyen rituálét.

Martins szerint a fej 360 fokos elfordítását leszámítva, a film valósághűen ábrázolta a démoni megszállottság jelenségét. Maga is gyakran látott lebegő vagy eltorzult arcú embereket, illetve olyanokat, akik az „isten” szó hallatán teljesen kivetkőztek magukból.

A pap néhány szemléletes példával is szolgált saját esetei közül.

„Az egyik alkalommal egy középkorú nőhöz hívtak. A tisztító szertartást épphogy elkezdtük, amikor az asszony megragadta segítőm karját és úgy elhajította, mintha csak egy rongybaba lenne” – meséli Martins.

„Munkatársam egy két méter magas, 130 kilós férfi volt, a dobás erejétől mégis három métert repült, de úgy, hogy előtte egy szabályos bukfencet végzett a levegőben”.

„A nő ezután ujjával a fali villanykapcsolóra mutatott, melynek rögzítőcsavarja lassan elkezdett kicsavarodni helyéről. A csavar átszáguldva a szobán, a nő kezében landolt, ő pedig egy hirtelen mozdulattal beleszúrta azt a bal alkarjába.”

Martins maga is komoly sérüléseket szenvedett az eset során:

„Engem olyan erővel vágott arcon, hogy két műtét kellett ahhoz, hogy helyrehozzák a koponyasérüléseimet”.

A tudósok Martins atyával ellentétben azt állítják, hogy ezen személyek viselkedését nem démoni megszállottság, hanem pszichológiai problémák okozzák.

„Néhány „megszállottnak” titulált beteget pszichózis elleni gyógyszerekkel kezeltünk. Később ezek az emberek remissziót (az adott betegség tünetmentes, nyugalmi szakasza) tapasztaltak maguknál, ami a jelenség biokémiai hátterére utalhat” – mondja Dr. Amin Muhammad Gadit, a kanadai Memorial University pszichiátria professzora.

„Az ördögi viselkedést az agytörzsi struktúrák rendellenes működése, genetikai- és környezeti tényezők, illetve ezek kombinációja is okozhatja” – teszi hozzá a szakember.

Más kutatások szerint a „megszállottság” pszichológiai tényezőkkel, mentális betegségekkel, traumákkal, tömeghisztériával és kulturális hiedelmekkel magyarázható.

Racionálisabb elméletekből is akad tehát jó pár, ezek azonban nem rendítik meg a gonosz ellen harcoló Martins atyát.

Legújabb The Exorcist Files (Az ördögűző akták) című könyvében, az ördögűzők világába kalauzol minket, bemutatva pályafutása legzűrösebb eseteit.

„Az emberek gyakran kérdik tőlem, hogy milyen az ördöggel harcolni. Nos, az ellenfelem maga a gyűlölet” – írja könyvében.

„Amikor belépek egy szobába ördögűzést végezni, a kígyó megvetése és lenézése fogad. Azé a kígyóé, aki bűnre csábította Ádámot és Évát, s aki kedvét leli mindennemű emberi szenvedésben”.

A gyermek nélküli nő

Martins atya egyik legmegrendítőbb esete egy fiatal párhoz, Cheryl-hez és Markhoz kötődik, akik már régóta szerettek volna gyereket, a nőnek viszont sokadik próbálkozásra sem sikerült teherbe esnie.

Cheryl az életében tátongó űrt kezdetben babruhák, pelenkák és gyerekjátékok felhalmozásával próbálta kitölteni, később azonban radikálisan megváltozott a viselkedése.

A nő döglött állatok gyűjtésébe fogott, tetemüket pedig a babának szánt kiságyba tette.

„Valaki azt mondta nekem, hogy ez majd segít teherbe esni – mondta Cheryl. – Amikor ezek az állatok meghalnak, lelkük új testet keres, melyben újjászülethetnek. Haláluk életenergiát szabadít fel, s ez az energia egy új életet sarjaszt majd a méhemben”.

(Mint utólag kiderült, a fura ötlet egy olyan médiumtól származott, akinek Cheryl több ezer dolárt fizetett a „jótanácsaiért”.)

A kiságyat és a gyerekszobát hamarosan döglött madarak és mókusok lepték el, Mark pedig egyre jobban aggódott felesége állapotáért.

Egy nap, a munkából hazatérő férfit megdöbbentő látvány fogadta. Felesége lábai előtt elhullott patkányok hevertek szerteszét.

Mikor Mark kérdőre vonta kedvesét, a nő eltorzult hangon válaszolt:

– Ki****ul tartsd magad távol a patkányaimtól!

A férj végső elkeseredésében egy metodista paphoz fordult, aki viszont Martins atyához irányította, mondván, az „ilyesmihez (értsd:ördögűzés) egyedül a katolikusok értenek”.

Mikor Martins atya megérkezett a házukhoz, Cheryl keményem leteremtette párját:

– Miért hoztad ide ezt a szemét papot?

A rutinos ördögűző azonban nem hátrált meg a barátságtalan üdvözléstől.

-„Ki” vagy te? – kérdezte Martins atya.

-Pontosan tudod, hogy ki a f*** vagyok – válaszolta Cheryl.

A nő „megtisztulásához” nyolc ördögűző rituáléra volt szükség.

„A démoni megszállottság fájdalma, s a kiszolgáltatottság érzése kellett ahhoz, hogy Cheryl vigaszt leljen, s rátaláljon Istenre” – írta Martins a szomorú esetről.

A megszállt tűzoltó

Jeremy, a huszonéves tűzoltó saját problémájával kereste meg Martins atyát. A fiatalember sokszor bizarr módon viselkedett, furcsa sebhelyei voltak, időnként pedig elájult.

„Mikor Jeremy bemutatkozott nekem, egy udvarias, halk szavú fiatalembernek tűnt. Nehezen volt elképzelni róla, hogy bármi baja lenne” – írja könyvében Martins.

Első benyomása miatt a papnak el kellett végeznie egy előzetes rituálét, hogy kiderüljön, Jeremyt valóban megszállták-e. (Ezen felismerés hiányában az ördögűző nem kezdheti meg a szertartást.)

Miután Martins megbizonyosodott erről, beszélgetni kezdett Jeremyvel. Egyre jobban elmélyült a fiú múltjában, idővel pedig a megszállottságot kiváltó eseményre is fény derült.

Jeremy felidézte, hogy nyolcéves korában bátyja egyik barátja egy Ouija táblát (szellemkommunikációhoz használt eszköz) hozott házukba, az elkövetkező szeánszra pedig Jeremyt is meghívta.

Az összejövetelt követő éjszaka, Jeremy egy sötét alakra lett figyelmes a szobájában.

„Bár egy lámpa sem égett a szobájában, a fekete lény körül minden nappali fényben úszott. Arra is emlékezett, hogy az embertestű teremtménynek macskafeje volt” – mondja Martins atya.

Jeremy azt mondta, a sötét alak visszautasíthatatlan ajánlatott tett neki. Lelkéért cserébe bármilyen kívánságát teljesíti, ő pedig arról álmodozott, hogy tűzoltó lesz.

A beszélgetést követően, Martins atya átnyújtott egy olyan könyvet Jeremynek, melynek borítóján néhány csepp szenteltvíz volt. Mikor a fiatalember megfogta a könyvet, görcsös testtartásba vágta magát és felpattant a székből.

– Ki vagy, démon? – kérdezte Martins.

– Te %#* pap! Ő az enyém! Nekem adta magát, és sosem veheted el tőlem! – jött a válasz.

– Démon, beszélni akarok Jeremyvel – folytatta az atya, melyre csupán egy gúnyos nevetés érkezett.

– Jézus nevében megparancsolom, hogy hagyd el Jeremy testét! – szólt a pap.

Martins atya többször felszólította Jeremyt, hogy mondjon le a démonról, urának pedig kizárólag Jézus Krisztust fogadja el. Ahogy Jeremy ezt hangosan is kimondta, a gonosz azon nyomban eltávozott belőle.

A kísérteties zenedoboz

Martins atya egyik első találkozása a gonosszal Afganisztánban történt, ahová azért küldték, hogy az evangéliumot tanítsa az ottaniaknak. Egy alkalommal egy nőnek segített nagybátyja házába költözni, miután az övé leégett.

Az asszony beköltözése után szokatlan dolgokra lett figyelmes. Kaparászást hallott a falak mögül, a szomszéd szobákból meg egy ismeretlen hang szólította.

„Elektromos berendezései megbolondultak, a szekrényeken lévő tárgyai pedig a földre hulltak. Nagyon megijesztette őt ez az egész – mondja Martins atya.

A pap hamarosan felkereste a nőt, s mikor belépett a házába, rögtön tudta, hogy valami nem stimmel. Bár a démoni megszállás jelenségével akkor még csak ismerkedett, ösztönösen megérezte a gonosz jelenlétét.

„Mintha lett volna valami a levegőben…valami, ami arra figyelmeztetett, hogy azonnal távozzak, ha jót akarok.”

– emlékezett vissza a férfi.

Egy pillanattal később a házigazda kiáltása hallatszott, ahogy egy súlyos tárgy a földre zuhant:

– A zenedoboz!

A nő már korábban is beszélt egy különös zenedobozról, amely gyakran szólalt meg anélkül, hogy bárki hozzáért volna. Mikor Martins atya végigment a szobákon, hogy szenteltvízzel áldja meg a helyiségeket, megdöbbentő felfedezésre jutott.

„Lehajoltam, hogy felvegyem a zenedobozt, de rögtön elhallgatott, amint hozzáértem. Felhajtottam a fedelét, hogy belenézzek, ám legnagyobb meglepetésemre a doboz teljesen üres volt! Semmi nem volt benne! Se alkatrészek, se felhúzószerkezet, semmi az égvilágon”

– mesélte csodálkozva.

Miután a pap a dobozt is meglocsolta szenteltvízzel, a bizarr jelenségek egykettőre megszűntek a házban, a nő pedig folytathatta megszokott életét.

Martins atya megjegyezte, papként azzal is kiegyezett volna, ha egyetlen démonnal sem találkozik pályafutása során.

„Szeretek segíteni az embereken, de az ördögi erőkkel való csatározásokat sosem élveztem”.

forrás

Hasonló cikkek a témában