Végzetes kimenetelű ördögűzés Tanacuban

Szerző képe

Rejtélyek Szigete

Bizarr

Maricica Irina Cornici 1982-ben született egy romániai faluban, Perieniben. Hányatott sorsú gyerek volt, akinek már korán szembesülnie kellett néhány komoly tragédiával.

Apját csirkelopásért négy év börtönre ítélték, de mivel nem akart bevonulni, így az öngyilkosságot választotta, aminek sajnálatos módon az akkor kétéves Irina is szemtanúja volt.

Bántalmazó, alkoholista anyja ezután képtelen volt róla és bátyjáról, Vasile-ről megfelelően gondoskodni, ezért hamarosan egy bārladi árvaházba került.

Abban az időben a romániai árvaházak lakóinak végtelenül sanyarú sorsuk volt. Mocskos, túlzsúfolt helyek voltak, ahol a gondozók úgy bántak a gyerekekkel, mint az állatokkal, ráadásul alig volt mit enniük.

19 éves korában Irina nevelőszülőkhöz került, kiszabadulva végre a kegyetlen intézet fogságából. Később sikerült munkát találnia és annyi pénzt megspórolnia, hogy Németországba mehessen munkát vállalni.

Néhány évig dadusként dolgozott, majd 2005-ben visszatért Romániába, és 23 évesen csatlakozott a Tanacuban található Szentháromság kolostor közösségéhez.

A Szentháromság kolostor

A kolostor egy meredek, nehezen megközelíthető dombon magasodott, távol a sűrűn lakott területektől. Irina és társai itt élték puritán mindennapjaikat, a szigorú és ellentmondást nem tűrő Daniel Petru Corogeanu atya felügyelete alatt.

Irina viselkedése megváltozik

A fiatal nő érkezése után nem sokkal különös dolgok kezdődtek.

Az egyik mise alatt, Irina kuncogni kezdett, amit képtelen volt abbahagyni, s mikor később kérdőre vonták felettesei, azt állította, hogy semmire nem emlékszik az egészből.

A gyerekesnek tűnő csínytevés azonban csak a kezdet volt. Ezt követően Irinának több megmagyarázhatatlan dühkitörése volt, melyek során obszcén módon beszélt más apácákkal, majd arról kezdett panaszkodni, hogy hangokat hall a fejében, amik azt mondják neki, hogy „bűnös”.

Rohamai ijesztőek voltak, kezeivel gyakran hevesen csapkodott, olykor saját társait is veszélyeztetve. Agresszivitása néhányszor odáig fajult, hogy kénytelenek voltak lefogni őt, nehogy kárt tegyen magában vagy másokban.

A kolostor vezetősége végül Irinát önmagára és környezetére is veszélyesnek ítélte, így hamarosan a 14 kilométerre levő Vászló egyik pszichiátriai intézetébe szállították, ahol a szakemberek dezorganizált skizofréniát állapítottak meg nála.

„Meg volt győzödve róla, hogy az ördög beszél hozzá, és azt mondta neki, hogy bűnös ember” – mondta Dr. Gheorghe Silvestrovici, az Irinát kezelő pszichiáter.

Corogeanu atya és a többi apáca azonban szkeptikus volt a diagnózissal kapcsolatban, mivel ők úgy vélték Irinát démonok vagy maga a Sátán kerítette hatalmába.

Ezen a véleményen volt a lány bátyja, Vasile is, aki azt állította, egyszer szemtanúja volt, amint húgát egy démon szállja meg. Testvére azt is elmondta, Irina maga is elismerte, hogy a hangok, amiket a fejében hall, a gonosz erőktől származnak.

Irinát két hét megfigyelés után kiengedték a pszichiátriáról, majd Corogeanu atya gondjaira bízták. Bár a gyógyszeres kezelés hatására jelentősen javult az állapota, a kolostorban ismét megmutatkozott „ördögi énje”.

Morgott, sziszegett és vicsorgott, de az is előfordult, hogy önmagát ütötte erőteljesen.

A korábbiakhoz hasonlóan most is társainak kellett lefogni a tomboló Irinát, aki olykor maga könyörgött azért, hogy kötözzék meg, mondván démonok irányítják és segítségre van szüksége.

Az ördögűzés

A kolostor közössége előtt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Irina testét gonosz erők szállták meg, Corogeanu atya pedig arra a következtetésre jutott, hogy a meggyötört nőn csak ördögűzéssel lehet segíteni, így megkezdődtek annak előkészületei.

Mikor elérkezett az idő, Irinát a csuklójánál és a lábánál fogva egy nagy méretű kereszthez kötözték, testét szentelt olajjal kenték be, a körülötte lévők pedig imákat mormoltak.

Irina eközben mindvégig igyekezett kiszabadulni, vicsorgott és káromkodott, aminek az lett a vége, hogy egy törölközőt tömtek a szájába.

A szertartást három napon át végezték, majd bezárták a szobájába, míg az „ördög el nem hagyja”.

Eleinte úgy tűnt, az ördögűzés sikerrel járt. Irina némileg magához tért, és napok óta először kapott enni és inni, de nem sokkal később elájult, és nem tudták újra felébreszteni.

Kihívták a mentőket, de úton a kórház felé, Irina meghalt. A hivatalos jelentés szerint halálát a kiszáradás, a kimerültség és az oxigénhiány együttes hatása okozta.

Corogeanu atyát és az ördögűzésben segédkező négy apácát letartóztatták, majd rövidesen vádat emeltek ellenük.

Rendőrök kísérik az ördögűzést vezető Corogeanu atyát és segítőit

Az ügyet a közvélemény hatalmas döbbenete és felháborodása kísérte, az eseményekről pedig a legtöbb román médiaorgánum részletesen beszámolt.

Corogeanu atya és segítői továbbra is azon a véleményen voltak, hogy az ördögűzést mindenképp el kellett végezni.

„Irina beteg volt és megszállott. Több szentmisét tartottunk, hogy megtörjük az átkot. Helyesen cselekedtünk, és azt tettük, amit kellett. Isten csodát tett vele, és végül megszabadult a gonosztól. Nem értem, miért csinálnak ilyen felhajtást az újságírók. Az ördögűzés bevett gyakorlat a román ortodox egyházban, az én módszereim pedig egyáltalán nem ismeretlenek közösségünkben. Megtettük kötelességünket azokban a pillanatokban, amikor senki más nem segíthetett.” – nyilatkozta Corogeanu.

2007-ben Corogeanu atyát 14 évre, segítőit pedig 5 és 8 év közötti börtönbüntetésre ítélték. A tárgyaláson sokan megjelentek, hogy támogassák Corogeanu atyát, és heves nemtetszésüknek adtak hangot az ítélet hallatán.

A Fellebbviteli Bíróság végül 7 évre mérsékelte Corogeanu büntetését, akit így 2011 novemberében feltételesen szabadlábra helyeztek.

A mentősök hibáztak?

2014-ben Dan Gheorghiu halottkém azt nyilatkozta, hogy tagja volt annak a csapatnak, amely Irina holttestének exhumálását végezte, és vizsgálataik megerősítették a korábbi gyanút, miszerint fiatal a nő az adrenalin túladagolásába halt bele.

„Ne kérdezzék tőlem, hogy a bírák ezt akkoriban miért nem vették figyelembe.” – mondta tanácstalanul Gheorghiu.

Corogeanu atya pedig így kommentálta a szakértői véleményt:

„A legnagyobb hibám az volt, hogy hívtam a mentőket. Úgy tűnik Irina azért halt meg, mert a kiérkező mentősök az újraélesztésnél túl sok adrenalint próbáltak a szervezetébe juttatni. Ha nem hívom ki őket, Irina még most is élne.”

Tanacuban a mai napig sokan úgy vélik, hogy Irina esetében valódi megszállottságról volt szó, és agresszív viselkedését illetve hangulatváltozásait is ez okozta, nem pedig pszichiátriai problémák.

források:

journalnews.com / CBCNews

ördögűzés Románia

Kövess minket a Facebookon!

LEGÚJABBAK

error:
Send this to a friend