„Mi a fene ez? Tán megőrültem?” — gondolta Vagyim Kolpakov, orosz geológus, amikor 1949-ben a patyomszki alföldre látogatott, a szibériai Jakutszk és Irkutszk térségébe. Ekkor látta meg először a képződményt, ami még ma is nagy fejtörést okoz a tudósoknak.
Nem véletlenül jött ide. Kolpakov azon geológusok egyike, akik a negyvenes-ötvenes években Szibéria térképét készítették, új aranylelőhelyeket keresve a térségben. Felfigyelt az őslakos jakutszkiak történetére, mely szerint a javaldinszki fennsíkon, kb. 50 kilométerre nyugatra Perevoz településétől egy furcsa képződmény található.
Úgy döntött, saját maga vizsgálja meg a helyszínt, figyelmen kívül hagyva a jakutszkiak figyelmeztetéseit, akik szerint a „Tűzsas fészke” – ahogy nevezik – életveszélyes is lehet.
Szabályos kúp
A fárasztó út után a helyszínre érkezve, szinte megnémul a látványtól.. A meredek, fákkal benőtt domboldalon előbukkan egy elliptikus, kúp alakú kráter, amely 20 méter magasba tornyosul. Belső mérete 220 x 140 méter, tengelye északnyugati irányú.
A kráter felső éle körszerű, körülbelül 80 méteres átmérővel. Közepéből szabályos kupola alakú, 6 méteres csúcs emelkedik ki, amelynek átmérője 36 méter. Az egész képződmény úgy néz ki, mint egy fészek, amelynek közepében egy óriás tojás szunnyad.
Vulkán? Esetleg az NKVD műve?
Vulkán? A kráter alakja igazolná ezt, a kupolaszerű csúcsot leszámítva. Csakhogy közel s távol nincs egyetlen tűzhányó, és a kúpban sincs nyoma lávának vagy vulkáni hamunak.
A környező területek ősi lerakódásokból képződtek, főként mészkőből. Nagy tektonikus törések sem találhatók itt, a térség évmilliók óta stabil. Kolpakov elmondta, hogy először még úgy hitte, a szovjet titkosrendőrség munkatábora lehet, amely itt épít valamilyen szigorúan titkos eszközt.
Nem függ össze a Tunguz-meteorral
A Szovjetunióban a negyvenes évek vége nem a rejtélyek feltárásáról szól. „Feletteseim hangsúlyozták: erről a médiában nem jelenhet meg semmi” — mondja Kolpakov több mint 25 évvel később egy nyilatkozatában.
A patyomszki kráter a hivatalok igyekezete ellenére sem merül feledésbe. 1964-ben egy szinte illegális, tizenhárom tagú expedíció érkezik ide. A különféle szibériai tudományos intézmények kutatói a patyomszki kráter segítségével próbálják felfedni az ún. Tunguz-meteor 1908-as rejtélyét. Ezt történelmünk legnagyobb kozmikus becsapódásaként emlegetik.
Kutatják a területet, meteordarabokat keresnek és elemzik a talajt, melynek magnéziumtartalma ötször nagyobb a normálisnál, és rengeteg magnetitet találnak. A Tunguz-meteorral való összefüggést és annak vulkanikus eredetét nem sikerül bizonyítani. Az érdeklődés csökken, s ez csak 1993-ban, a Szovjetunió felbomlása után változik meg.
Meteorit vagy űrhajó?
2005-ben orosz újságírók és kutatók érkeztek a kráterhez, s utóbbiak megállapítják a korát: 250 éves! A Tunguz-meteorral való kapcsolat így azonnal elvetik. A legnagyobb felfedezést viszont a következő expedíció teszi 2006-ban, amikor proton-magnetométerrel alaposan felmérik a krátert.
Az eredmény igencsak meglepő! Felszíne alatt kb. 100-300 méterrel egy hatalmas ferromágneses tárgy rejtőzik, amelyet vas, nikkel, kobalt vagy azok ötvözete képezhet. A következő kutatás kimutatta, hogy valószínűleg henger alakú, 6-16 méteres, átmérője hozzávetőleg 3 méter.
Meteoritról, esetleg UFO-ról van szó? „Nem tudom, hogy meteorit-e, avagy egy földönkívüli-jármű, de valami biztosan van ott” — kommentálta a felfedezést Alekszandr Dimitrijev minerológus az Irkutszki Egyetemről.
Hamarosan egy másik tudományos főmunkatárs, Igor Jermolaev, a Mechanikai Intézetből újabb kísérletsorozatot tartott, és egy még merészebb következtetésre jutott: akár két objektum is a földbe csapódhatott! Számításai szerint az első tárgy 6,5 km/s sebességgel érkezett, létrehozva a hatalmas krátert, míg a második nagyjából 1,5 km/s-ra lassult a megelőző robbanás következtében, majd szintén a földbe fúródott.
„Figyelembe véve azt a tényt, hogy két meteorit nem tud egymás után repülni, illetve ugyanoda becsapódni, csak még rejtélyesebbé teszi a dolgot.” – mondta a szakember.
Legyen az bármi, a kráter titkai még sokáig rejtve maradnak. Az extrém természeti feltételek és a térség távolsága egyelőre nem teszik lehetővé a képződmény megközelítését és alapos vizsgálatát.
