Talán nincs még egy annyira univerzálisan használt szimbólumunk, mint a spirál. Sokan és sokszor próbálták már jelentését megfejteni. Mindegy milyen szempontból közelítették meg, a megoldás mindig örökkévaló, egyetemes igazságokat tartalmazott.
A spirált a történelem előtti koroktól egészen napjainkig használják az emberek. „Népszerűségehez” valószínűleg az is hozzájárul, hogy valami miatt a természet „előnyben részesíti” ezt a formát a többihez képest.
Gondoljunk a csigára, bizonyos kagylókra, a kúszónövények indáira. A hajunk is spirál formában göndörödik, és az örvénylő víz is ilyen alakú. Ne feledkezzünk el a távoli naprendszerünk képeiről se éppúgy, mint a fülünkről vagy egyes állatok szarváról.
A spirállal már a megalitikus korban találkozhatunk, sziklákba vésve. Természetesen pontos korukat képtelenek vagyunk meghatározni, de nagy valószínűséggel időszámításunk előtti sokadik évezredre tehetjük.
Majd feltűnik a predinasztikus Egyiptomban, Krétán és Mezopotámiában is. Ugyanúgy ott van a Kolumbusz előtti amerikai civilizációkban mint Indiában es Kínában.
Hogy miért rajzolta ugyanazt a formát az új-zélandi harcos az arcára, mint amivel egy kínai urnán találkozunk? Miért van ugyanaz a díszítés az egyiptomi fáraók harci sisakjain, mint a mexikói vagy kelta szobrocskákon?
Nem lehetünk benne biztosak, csak sejtéseink lehetnek. Talán mert valóban valami „örök igazságot” tartalmaznak? Az egyik legvalószínűbb magyarázat szerint a világegyetem keletkezését, rendjét szimbolizálja.
Mint minden szimbólum, ez is a szavakkal kifejezhetetlent próbálja „elmondani”. Hiszen hogyan is önthetnénk szavakba az örökkévalót, a végtelent, az egyedülit? Jelenti világegyetem tágulását és összehúzódását, és természetesen ennek analógjára a növekedést és halált is, tehát tulajdonképpen az élet ritmusát szimbolizálja.
Minden „egész” egy kör, mindegyiknek van kezdete és vége, mely egy pontból Indul ki. Terjed, összehúzódik, majd eltűnik egy pontban. Magának az életnek a mintája ez, a kozmosz lélegzése.
Reprezentálhatja a felkelő és lenyugvó napot, a ciklusos változásokat, a Föld forgását. A vizek mozgását éppúgy, mint a termékenységet és dinamizmust. Gyakran kapcsolatba hozzák a pörgéssel, lendülettel, az élet hálójának fonásával, az anyaistennő fátylával.
A spirál magába foglalja a folytonosságot is és egyben a világ „fölfelé és lefelé” irányuló végtelenségének kifejeződése is, az úgynevezett életspirál, a terjeszkedés az ,,egész felé”.
A legtöbb ősi kultúrában a dupla spirál az örökkévalóság szimbóluma, de sohasem az „abszolúté”. A Nap és a Hold társainak változásait is jelölheti, ugyanúgy mint a halál és újjászületés váltakozó ritmusát.
Reprezentálhatja a két félgömböt , a két pólust, az éjszakát és a nappalt, a természet ritmusát. Ha három dimenzióban vizsgáljuk meg, akkor az axis mundi-t, a világtengelyt kapjuk.
A spirál a fizikus szemével
A spirálból félre nem érthető tulajdonságokat olvashatunk ki az univerzum szerkezetével kapcsolatban. A kozmosz „fölfelé” is végtelen, és sorban fedezik fel az egyre kisebb elemi részecskéket, melyek arra engednek következtetni, hogy a részecskeméretben „lefelé” sincs határ.
Az bizonyosnak látszik, hogy a világegyetem tágul, de arra sajnos nagyon nehéz válaszolni, hogy össze fog-e húzódni, vagy volt-e valaha is „összehúzódó” időszaka… A tudomány jelenlegi állása alapján azt tudjuk csak, hogy addig fog tágulni, ameddig a kezdeti „nagy bumm” energiája elegendő lesz a gravitáció leküzdéséhez.
A spirál a matematikus szemével
Érdekes összefüggéseket figyelhetünk meg az úgynevezett aranymetszés, a „szent geometria” és a spirál szerkesztése között. Az építészetben, a festészetben és még a zenében is az tűnik harmonikusnak, melyben a következő arányosság figyelhető meg.
Vegyünk egy egyenes szakaszt jelöljünk ki egy hosszabb és rövidebb szakaszt. A kisebbik szakasz úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez. Tehát nezzük most a híres Fibonacci számsort, melynek minden tagja az előző kettő összege.
Ennek a sornak mindegyik két szomszédos tagjának az aránya megegyezik az aranyszabály arányainak értékeivel. Térjünk most vissza a „misztikus” spirálunkhoz. A spirál is az aranymetszés arányainak a „figyelembevételével” növekszik ugyanolyan elv alapján, ahogy például a hindu templomok építésénél is megfigyelhetjük.
A terjeszkedés a következő elvet követi: ha bármilyen alakzatunkhoz ugyanazt a formát hozzáadjuk az aranymetszés arányait figyelembe véve, akkor az eredeti alakzatunkat kaptuk vissza. Ugyanezen elven épül fel például az eukaliptuszfa törzse, a rénszarvas agancsa, a napraforgó virágzata és még az elefánt agyara is!
