Annak ellenére, hogy törekvéseink nem lesznek hiábavalók, a megvilágosodás talán a legnehezebb dolog, amit valaha is megtapasztalhatunk.
Ehhez komolyan fel kell ismernünk mindazt, ami akadályoz minket életcélunk elérésében. Néhány kereső azt gondolja, hogy a megvilágosodás valódi erőfeszítés vagy a figyelem nélkül is meg fog történni, de sajnos ez nem igaz.
Ezért bizonyos értelemben meg kell küzdeni, s csak egyetlen igazi törekvés maradhat; nem a külvilágra, hanem a belső valóságra kezdünk el figyelni a szeretetet és teljességet keresve. Ez a világ lehet mennyei is, ha hagyjuk, ám nem hiszem, hogy szükséges mindent feladnunk, ahogy egyes spirituális tanítók mondták.
Az emberekben a mennyei és pokoli minőségek egyaránt megtalálhatók, és választhatunk, hogy melyik minőséggel akarunk táplálkozni életünk során. A lelkileg tudatos emberek nyilvánvalóan a mennyei minőségeket akarják felhasználni, de amint tapasztaltuk, ez nehezebb, mint gondolnánk; mivel szeretnénk átalakítani a tulajdonságainkat, de nem szeretnénk egyediségünket elveszteni.
Azt tanultuk, végül majd túllépünk az egyéni fejlődésen, ahogy összeolvadunk a teremtővel és az élettapasztalatainkkal, mint egyetlen tudat, de ez egy nagyon lassú folyamat, s amíg a Földön élünk, lesz egyéniségünk. Akár meg is ölelhetjük azt (bár ez technikailag csak egy illúzió) mert mi mindannyian hozzáadunk egyediségünkből valamit a bolygó megújulásához.
Következzék pár tanács, ami segíthet a megvilágosodás útján – természetesen ezek inkább csak javaslatok, mert mindenkinek önmagának kell megtalálni mi az, ami működik és segít legalább egy átmenetileg boldog tudatállapot eléréséhez.
Mindegy, hogy mit olvastunk az interneten, vagy a spirituális témával foglalkozó könyvekben, az utat saját magunknak kell megtalálnunk. Amit olvasol, az csak egy kis útravaló lehet.
Upanishadokban azt olvashatjuk, hogy a szellemi képzés önmagában nem elég – találnunk kell különböző spirituális gyakorlatokat, amik segítenek nekünk.
„Tanulás által az ember nem ismerheti meg Őt, ha nem tartózkodik a kísértéstől, ha nem irányítja az érzelmeit, ha nyugalom nincs az elméjében, s nem gyakorolja a meditációt.”
A meditáció nyilvánvalóan fontos, de én nem hinném, hogy van valamilyen követelmény. Mégis ez egy rendkívül hasznos gyakorlat, s talán valóban érdemes elsajátítani, bár vannak, akik nem meditációval érik el a megvilágosodást.
Én szeretem a meditációt és tovább gyakorlom olyan gyakran, ahogy csak tudom, de legyünk óvatosak a másoktól kapott tanácsokkal, mert eltéríthet minket a választott ösvényről.
Tehát elmélkedés nélkül igen nehéz lehet elérni egy magasabb tudatállapotot, de nem lehetetlen. Az Upanishadokban találtam egy utalást a meditáció fontosságát illetően is:
„Eme az ragyogó önvalót kell megérteni a szív lótuszán belül a mértékletesség által, állhatatos igazságban meditáció által, és szupertudatos látás által.”
A forrást nehéz megérteni, de ha gyakoroljuk a meditációt könnyebb lesz.
”Az ősi tündöklő lény, az élő lélek mélyen el van rejtve a szív lótuszvirágában, nehéz megérteni. De a bölcs ember meditáció útján ismeri meg magát, és megszabadul az örömtől és a fájdalomtól egyaránt… Mikor egy ember mentes a vágytól, az elméje és értelme megtisztultak, megpillantja az önvaló dicsőségét és bánat nélkül van.”
Az intellektus elcsendesítése az egyik legjobb módja a Forráshoz való csatlakozáshoz.
„Amikor az intellektus pihen, az Atman szemlélődése zavartalan és egyenletes, s akkor eléred az egyesülést az Atmannal.” (Atman=Isteni szikra, lélek)
Miközben a Forrásról beszél, Sri Krishna azt mondja nekünk, hogy a szeretet a legjobb és leghatásosabb technika, hogy csatlakozzunk a teremtőnkhöz.
„Szeretni annyi, mint ismerni engem, az én legbelső lényegem, az igazságot, ami én vagyok: Ezen megtapasztaláson keresztül végül elérsz engem.”
Azt tanuljuk, hogy a szeretet egy olyan út, mely egy magasabb tudatállapothoz vezet, de legtöbben még nem igazán ismerik ezt a játékot. Pedig igazán felemelő mikor felismerjük, hogy a szeretet minden, amire szükségünk van, s az tisztítja meg nekünk az utat ahhoz, hogy annyi szeretetet, boldogságot és teljességet fogadhassunk be, amennyit csak tudunk.
Ez a nagyszerű a megvilágosodásban: Szükség van egy kevés fegyelemre, tanulásra, de a végére mi mind azzá a szeretetteljes lényekké válunk, akik mindig is voltunk. Ez egy nagyon egyszerű cél, ám megvalósítani valóban elég kemény munkával lehet.
A szeretetet folyamatosan fenntartani egyeseknek talán könnyűnek tűnhet, de hamar rájönnek, hogy mennyi lemondást igényel e ragyogó fénysugarakat megőrizni. Ez a megvilágosodás útjának legnehezebb része, mert feladni szokásaikat, mintákat, attitűdöket, melyek korábban működtették, valóban kényelmetlen és fájdalmas folyamat.
„Kinek értelmét nem zavarják a vágyak, és akinek érzékei irányítottak; aki szelíd, tiszta, vagyon nélküli, nem telhetetlen, nem mohó, derűs, és állhatatos; aki önmaga menedéke – egyedül, csak ő a bölcs.
A bölcs éber, alapos, kitartó uralkodik elméjén és vágyain. Ő alázatos és becsületes mindenkivel szemben. Ő jól nevelt, barátságos, együttérző, és előrelátó. ”
Végül mind elsajátítjuk majd ezeket a minőségeket, hisz mindenki szeretne szeretni, bár néhányunknak ehhez még sok belső munka szükséges. Egy rövid ideig most is képesek vagyunk erre, de harag vagy más negatív, öncélú érzelmek gyakran leblokkolnak. Ám egyszer csak eljutunk egy olyan szintre, ahol már állandóan sugározni tudjuk a szeretetünket, anélkül, hogy aggódnánk magunk miatt vagy, hogy a más emberek dolgai hatnának ránk – csak ki kell tartanunk és belső szeretetünk tovább lendít minket.
A boldogságra, szeretetre azért kell törekednünk, mert csak ezekkel a minőségekkel gyógyíthatjuk meg magunkat és a világot, s hogy e pozitív hatásokat kiterjeszthessük minden szenvedőre, és azokra, akik elakadtak a megvilágosodás útján, vagy nem tudják fenntartani szeretetüket hosszabb ideig.
Érdemes tudomásul venni azt a tanácsot is, melyre számos spirituális tanító emlékeztet; légy a saját tanítód! Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak tanulni és növekedni, ezért törekedett számos Mester arra, hogy segítsen másokat felébreszteni.
Tőlünk az várják, hogy találjunk rá az útra, és segítsünk másoknak is ebben, mert ez a legjobb, amit önmagunkért és másikért tehetünk. Önmagunk irányítása elhozza majd a felismerést, hogy határtalan létezők vagyunk, a megértést pedig a vágyat, hogy szolgáljuk az emberiség fejlődését, mindenki olyan módon, ahogy tudja.
Amint ráeszmélünk, hogy határtalan létezők vagyunk és egy kicsit nagyobb odafigyeléssel megerősítjük belső szeretetünket, minden elkezd simán menni. Eleinte nehezebb, de ha valóban dolgozunk magunkon, minden lépés után egyre szabadabbak leszünk; minden, amit tennünk kell nem több, mint kiterjeszteni azt a Fényt, amit megtaláltunk magunkban.
forrás: wakingtimes.com, vilagok.hu
