Létezik egy ásvány, amely értékesebb a többinél. Egyetlen mágus sem tudott nála hasznosabb anyagot előállítani. Nélkülözhetetlen az élethez. Számtalan felhasználási módját ismerjük, többek között a tartósítást, a gyógyítást, a termékenység fokozását.

Jövedelmező kereskedelem

A föníciaiak kereskedtek elsőként sóval. Sokat fizettek érte az ősi Egyiptomban, ahol mumifikáláshoz használták. Az ősi görögök isteni anyagnak nevezték. Az ókori rómaiak sópénzzel fizették ki munkásaikat, ezt úgy nevezék “salarium”, innen ered az angol “salary” (fizetés) szó.

Mivel sosem változik meg, és újra megjelenik még a vízben való feloldódása után is, Isten változatlan szeretetéhez hasonlították, és vallási rítusokban, ceremóniákban használták.

A föld sója

A só a sziklák belsejében található. Lerakódhat a föld felett is sóhegyek formájában, vagy meghúzódhat olyan mélyen a föld alatt, hogy csupán aknák fúrásával lehet hozzáférni. Az idők során egy részét cseppfolyósította az eső, és a folyók a tengerbe szállították. Itt sóaknákat építettek a sekély részeken, hogy a nap elpárologtassa a vizet, és hozzáférhetővé váljanak a kristályok.

Babonák a sóról

A só olyan anyag, ami sok babonát vonz. Hagyományosan bőséget hoz, ezért újévkor ajándékozzák, vagy ha új otthonba költözik valaki. Fokozza a termékenységet is, ezért kapja a menyasszony az esküvőjén. De főképpen védelmet nyújt. Ha tudjuk, hogy megóvja a testet az enyészettől, az ételt a rothadástól, apró lépés csupán elhinni, hogy a gonosztól is megvéd.

Úgy tartják, oltalmaz a fekete mágiával szemben, valamint a szemmel verés szülte átoktól. Nagy szerencsétlenségnek tekintik, ha kiszóródik. Egyesek szerint azért, mert értékes anyag, és nem szabad pazarolni. Mások szerint a kiömlött só felébreszti a démonokat – ellenszerként át kell szórni egy csipetnyit a bal váll fölött, az elűzi a néphagyomány szerint odagyűlő gonosz szellemeket.

forrás: Judy Allen: Megmagyarázhatatlan jelenségek enciklopédiája / astronet.hu