A Föld középpontja és a legendás északi birodalmak

 A hagyományok egy paradicsomi, ősi, messze északon levő földről egyetemesek. Néha erről a szent földről azt mondják, hogy a Föld középpontjában vagy közepén van. Egyik értelmében ez az északi pólusra utal, ami a Föld középpontjában van, ha a bolygót felülről, a sark felett nézzük. De nyilván egy ilyen kifejezés utalhat a Föld belsejére is.

Az északi paradicsomot gyakran egy világ-fával, egy világ-heggyel vagy oszloppal, amelyből négy folyó ered, és egy világot körbefogó kígyóval kapcsolják össze. Az oszlop, a hegy, vagy a fa összekapcsolja a mi középső földünket a felső és az alsó világokkal.

Mindezek a szimbolikus jellemzők különböző földi, csillagászati és szellemi szinteken értelmezhetők.

A skandináv életfa (Yggdrasil), amely a kozmikus hegyen nő.

A hindu mitológiában Meru az a misztikus hegy a világ közepén, ahol Indrának, az istenek királyának felékszerezett palotája található. Victoria LePage rámutat, hogy Meru hegyéről az az elképzelés, hogy ez a Föld köldöke és középső rúdja is, az élet és energia forrása, ami a középső régióból árad ki a nyolc külső zónába, onnan pedig a világba.

A szimbolizmus itt az embriológiából ered: ahogyan az embrió a köldökből növekszik kifelé, úgy a Földnél is ez történik. Merunak számos különböző jelentése van, többek között egy hegy Ázsiában, és északi földrajzi sarok, az északi égi pólus, a Föld forgási tengelye, a Földet a magasabb birodalmakkal összekötő tengely és az emberi test gerincoszlopa.

A Meruról, az indiaiak Olympusáról azt mondják, a Föld közepében vagy köldökében helyezkedik el. Kígyók őrzik, akik a „Titkos Tudás birodalmának bejáratát figyelik”. A hagyomány szerint ez volt a legrégibb védikus idők „üdvösségföldje”. Az okkult tanítások „az Északi-sark középpontjába helyezik, és úgy mutatnak rá, mint Földünk első kontinensére annak megszilárdulása után”.

Meru

Az ősi csillagászati szöveg, a Surya-Siddhanta (12:34) Merut úgy írja le, mint „ami áthalad a bolygó közepén és mindkét oldalon kinyúlik”.

H. P. Blavatsky azt mondja, hogy „Meru nem ’a híres hegy a Föld köldökében vagy közepén’, hanem annak gyökerei és alapjai vannak abban a köldökben, bár maga messze északon található,
Ez kapcsolja össze a ’központi’ Földdel, ’ami soha nem pusztul el’…”

Ahogyan az emberi test csakrák vagy finom energiaközpontok sorozatát tartalmazza, amelyek összekapcsolódnak a sushumnával, a gerincoszlopban található központi csatornával, úgy lehetnek ennek megfelelő energiaközpontok a Föld testén és azon belül.

Shamballát néha úgy írják le, mint a fő erőközpontot, a kiegészítő központok pedig szétszóródnak a bolygón. A teozófiában azt mondják, hogy a Földanya szíve „a szent Shamballa lába alatt ver”, és a következőket tudjuk meg:

Az okkult tanítások megerősítik az a népszerű hagyományt, amely állítja az élet forrásának létezését a Föld belsejében és az Északi-sarkon. Ez a Föld vére, az elektromágneses áramlás, amely minden ütőérben kering, és amelyről azt mondják, hogy a Föld „köldökében” eltárolva található meg.

A fizikai és a pszichikus-szellemi életerők e belső tárolója egyik értelmében megfelelhet az emberi testben levő gyökér csakrának (muladhara csakra), amely a gerincoszlop aljánál helyezkedik el. Ebből a szempontból Meru a földön keresztül futó földi kundalini vagy shakti központi csatornáját jelképezi.

Néhány héber legenda beszél egy Luznak nevezett helyről – egy szent hegy közelében levő földalatti városról, amit a „halhatatlanság lakhelyének” hívnak. Egy mandulafa – ami héberül luz – nő a közelében, a gyökereinél levő üreg vezet le a földalatti központba.

René Guénon ezt úgy látta, hogy ez a Shamballát szimbolizáló archetípusos hegy/fa/barlang egy másik változata. Azt állította, hogy Luz valódi jelentése az, ami megfelel bolygói fogalmakkal
a muladhara csakrának, aminek a kabbalista neve a héberben luz. Az elnevezés egy olyan szótőből ered, ami a rejtettet, titkosat, csendeset jelenti, ugyanakkor másodlagosan jelenti a mandula legbelsőbb részét is. Shamballa legáltalánosabb képies leírása hasonló a négyküllőjű muladhara csakrához, az emberi testben levő finom „földközponthoz”.

William Warren Paradise Found című könyvében a következőt írja:

A Tigris és az Eufrátesz medencéjének legkorábbi lakói a „Föld középpontjában” helyezkedtek el, nem saját világuk közepén, hanem egy távoli, a szentséggel összekapcsolt földön, ahol „az isten szent háza” található. Egy olyan földön, „ahová ember eddig nem jutott el”, olyan helyen, ami az „árnyékot adó világfa” alatt és a „nagy vizek” mellett helyezkedik el. Ennél tökéletesebben leírás nem azonosíthatja az ősi ázsiai mitológia Északi-sark helyét.

A The Chaldean Account of Genesis- ben ezt olvassuk: „Az emberi lényeket… a nagy istenek teremtették, és a Földön teremtettek nekik lakhelyet. … A Föld közepén nőttek fel és, váltak naggyá, és növekedtek számban. Hét király, testvérek ugyanabból a családból…”

A perzsa, indiai, kínai, skandináv és azték irodalom szintén hivatkozik erre a bizonytalan helyszínre „a Föld középpontjában”.

A japánok paradicsoma „a bolygó tetején”, ugyanakkor „a Föld középpontjában” helyezkedett el. A „megfagyott csepp szigetének” nevezték. Fő tetőtartó oszlopa a Föld tengelye volt, és afölött volt a mennybolt sarokpontja. Hasonló módon a kerek formájú kínai földi paradicsomot nem csak a Föld közepén levőnek írják le, hanem közvetlenül a Shang-te mennyei palota alattinak, amiről az állították, hogy a sarkcsillagon van, és néha a „középpont palotájának” nevezték.

Az egyiptomiak Ta Netjer-jüket, vagy az istenek földjét a legtávolabbi északra helyezték.

Ezeknek az ősi hagyományoknak a jelenlegi visszhangja abban a tényben jelenik meg, hogy a gyerekek üzeneteiket Télapónak az északi sarkon levő „csodaföldre” küldik, ajándékokat kérve tőle.

Az eszkimóknak vannak olyan legendáik, hogy az északon levő állandó napsütés termékeny földjéről származnak. Abban hisznek, hogy a halál után a lélek leszáll a föld alá, először egy olyan lakhelyre, ami inkább a purgatóriumra hasonlít, de a jó lelkek tovább ereszkednek, és a tökéletes boldogság helyére, ahol a nap soha nem megy le.

A Zsoltárok Könyve 48:2-ben Zion hegyére azt mondják, „messzi északon” van, az Ezékiel 28:13-14-ben pedig az Éden, „Isten kertje” „Isten szent hegyén” található. A zsidó hagyományban az eredeti Édenről néha azt mondják, „a Föld középpontjában” helyezkedik el.

A hindul Kurma Purana szerint egy Shveta-Dvipa-nak vagy Fehér Szigetnek nevezett sziget fekszik az északi tengerben, a nagy jógik paradicsomi otthona, akik a legmagasabb rendű bölcsességgel és tudással rendelkeznek.  Blavatsky ezt írja: A tibeti hagyomány szerint a Fehér Sziget az egyedüli hely, amely nem osztozik a többi föld végzetében, és nem pusztíthatja azt el sem tűz, sem víz, mert ez az örök föld.

A Himalájától északra, valószínűleg a Tarim-medencében fekszik Uttarakuru vagy az északi Kuru, Shamballa egyik változata, amelyet a Mahabharata a bölcsek áldott földjeként ír le, amely felé Arjuna, a Bhagavad Gita harcos hercege utazott a megvilágosodást keresve. Úgy írják le, mint a csodák földjét, ahol mágikus gyümölcsfákon terem a halhatatlanság nektárja.

Azt mondják, ez a négy régió egyike, amely körülveszi Meru hegyét, mint egy lótusz négy szirma, és hogy a sziddhák, a megvilágosodott jógik otthona, akik csodálatos képességeik miatt híresek.

A görög mitológia beszél egy misztikus északi, mégis örök tavaszi földről, amit Hyperborea-nak ( túl az északi szélen ) neveznek, amely a helyeken túl található egyes leírásokban az Északi sark alatt helyezkedik el ahová Apollo hattyú-húzta kocsiján utazott.  Ott helyezkedett el aFöld köldökének valódi középpontja.

Az orphikusoknál Electris szigete, az istenek székhelye a sarkcsillag alatt, Tethys legtávolabbi vizeiben található.

A mandeán gnosztikusok úgy hitték, hogy egy tökéletes Föld, a fény földje, amit emberfeletti lények isten faja népesít be, északon található, amit a mi világunktól egy magas jéghegy választ el. Azt mondták, hogy a menny és a föld között van, Henry Corbin pedig arra következtet, hogy nem a bolygónk északi részére, hanem a kozmikus északra utal, vagyis fizikai feletti birodalmakra.

Legújabb cikkek

Ezek is érdekelhetnek

A frekvenciatartók

A frekvenciatartók

A formába irányuló, kiáradó mozgás nem minden emberben azonos intenzitású. Vannak, akik erős ösztönzést éreznek arra, hogy építsenek,…

error:
Share via
Copy link