Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A boszorkányság, az apró nép hagyatéka

img

A középkori boszorkányság jól szervezett, többé-kevésbé titkos, őskori eredetű mágikus termékenységkultusz volt, amelyet csak a középkor végén és az újkor elején tudott megsemmisíteni az egyeduralomra törő kereszténység – derül ki Margaret A. Murray angol egyiptológus, archeológus, és néprajzkutató The Witch Cult in Western Europe (A boszorkánykultusz Nyugat-Európában) és The God of the Witches (a boszorkányok istene) című könyveiből.

A boszorkányság központi alakja

A boszorkányság kultuszának középpontjában egy szarvakat (a legősibb ábrázolásokon agancsokat) viselő, néha több arccal ábrázolt isten állt, akit a keresztények rosszhiszeműen az ördöggel azonosítottak.

Ezt az ősi európai természet- és termékenységistent, akinek tisztelete az ókorban különösen a kelták körében volt elterjedve,a rómaiak egyszerűen csak úgy nevezték, hogy Cermunnosnak, “szarvakat viselő -nek nevezték.

A középkori Angliában ugyanez az agancsos pogány isten egy közismert erdei szellem, “Herne, a vadász” képében élt tovább a nép emlékezetében. Ez a Cernunnosnak is nevezett isten elsősorban a természet örök körforgását, a növényzet évenként ismétlődő pusztulását és újjászületését jelképezte, s közeli rokonságban állt állt a Földközi-tenger körül élő népek meghaló és feltámadó gabonaisteneivel. A periodikusan ismétlődő elmúlásra és megújulásra utalnak az isten agancsai is, melyek minden évben lehullnak, majd újranőnek.

A kultusznak mindig volt egy szakrális vezetője, akit az isten megtestesülésének tekintettek. A kereszténység uralomra jutása után ilyen „álcázott” szent király (vagy annak helyettese) volt többek William Rufus (Hódító Vilmos fia), Thomas á Becket, Giles de Rais és Jeanne d’Arc. Önként vállalt és dramatizált haláluk pedig a rituális királygyilkosság ősi szokásának értelmében biztosította a világ megújulását, a természet (és az isten) újjászületését, a gazdag termést és a jólétet, valamint a saját halhatatlanságukat.

jeanne-d-arc
Jeanne d’Arc

A középkor folyamán a megerősödő kereszténység és a megszilárduló feudalizmus fokozódó intoleranciájának hatására a kultusz lassanként egyre titkosabbá vált, s követői zárt csoportokba tömörülve folytatták tevékenységüket.

Ezek a laza szervezetet alkotó csoportok, melyek a Brit-szigeteken a coven nevet viselték, mindig tizenhárom tagból álltak. A coven vezetője a szarvakat viselő istent képviselte, és az összejöveteleken gyakran öltött állatbőrökből készített ruhát, állatfejet utánzó, és szarvakkal díszített maszkot – ez volt az oka annak, hogy az egyház kémei azt hitték, maga az ördög irányítja a tiszteletére rendezett szertartásokat.

A boszorkányság ősi bizonyítékai

A boszorkányság ősi voltát számos kőkori barlangfestmény is bizonyítja. A franciaországi Trois Fréres-barlang egyik képén például egy szarvasnak álcázott sámán látható, aki Murray szerint minden bizonnyal az agancsos istent képviselte a mágikus szertartások során. A spanyolországi Cogul barlangjában található képen pedig kilenc asszony táncol egy apró termetű férfi körül, aki valószínűleg az isten nemzőerejét testesíti meg.

boszorkányság cogul barlang

Az utóbbi festmény sokak szerint összecseng azzal a hagyománnyal, hogy a kultusz első gyakorlói, őrzői és továbbadói Európa kis termetű őslakói voltak, akiket az árja hódítók fokozatosan visszaszorítottak a kontinens nehezen megközelíthető helyeire, elsősorban az akkor még nagy kiterjedésű erdőségekbe.

Murray professzor úgy véli, hogy ezek az „illegalitásba” kényszerített őslakók állnak azoknak a közismert európai népmeséknek a hátterében, melyek az erdők sűrűjében és a föld mélyén élő, mágikus tudást birtokló törpékről és tündérekről szólnak.

A modern okkultisták egy része ráadásul azon a véleményen van, hogy a kelta druidák és a boszorkányok apró termetű, mágikus erejű tanítómesterei a pusztulásra ítélt kontinensről, Atlantiszról menekültek a Brit-szigetekre és Nyugat-Európába. Vagyis a boszorkányok vallása és mágiája végső soron erről a tengerbe merült legendás földről származik.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar