A New York állambeli Elmira egyik csendes lakásában, a 60-as és 70-es években valami olyasmi történt, ami megkérdőjelezte a fizika és a pszichológia addigi határait.
Jane Roberts, a fiatal írónő transzba esett, és egy olyan hangon szólalt meg, amely nem a sajátja volt. A Jane-en keresztül megnyilvánuló Seth nevű entitás, nemcsak elméleteket gyártott. Az ülések alatt olyan jelenségek zajlottak, amelyek még a legnagyobb szkeptikusokat is meggyőzték.
A „láthatatlan” vendég: Az első megdöbbentő pillanatok
Az ülések elején Jane férje, Rob Butts gyakran érezte Seth fizikai jelenlétét. Az egyik korai ülésen Seth, hogy bizonyítsa erejét, arra kérte Robot, figyelje a szoba sarkát. Rob beszámolója szerint a levegő sűrűvé vált, és egyfajta elektromos feszültség vibrált a térben. Seth ekkor ironikusan megjegyezte:
„Nem kísértet vagyok, Joseph. Az a kiterjedt valóság vagyok, amivé ti is válhattok, amint végre áttöritek a fizikai érzékelés korlátait.”
Érdekes esetek: Seth, a „távolbalátó”
Az egyik legemlékezetesebb eset egy egyetemi professzorhoz köthető, aki azért látogatott el egy ülésre, hogy próbára tegye Jane-t. A férfi egy lezárt borítékot hozott magával, amiben egy idegen nyelvű dokumentum volt.
Jane (Sethként) anélkül, hogy kinyitotta volna a borítékot, pontosan leírta annak tartalmát, kiegészítve azt a professzor gyerekkorának olyan apró részleteivel, melyeket senki más nem ismerhetett rajta kívül. Seth csak annyit mondott a tudós döbbent arckifejezésre:
„A távolság és az idő csak a ti korlátozott érzékszerveitek illúziója. Számomra a boríték belseje éppoly nyitott könyv, mint a ti elmétek.”
Megdöbbentő kérdések és megdöbbentő válaszok Seth-től
Az ülések során a résztvevők gyakran tettek fel húsbavágó kérdéseket. Íme néhány a legérdekesebb párbeszédek közül:
A bűnről és a bűnhődésről
Kérdező: „Vajon bűnhődnünk kell-e az elkövetett hibáinkért a halál után?”
Seth: „Nincs olyan szakállas isten, aki a felhők felett ítélkezik felettetek. A büntetést ti magatok hozzátok létre azáltal, hogy elhiszitek a bűnösségeteket. A pokol nem egy hely, hanem a saját elmétek börtöne”
Az idő természetéről
Kérdező: „Miért érezzük úgy, hogy az idő egy irányba halad?”
Seth: „Képzelj el egy festményt. Te most úgy nézed, hogy csak egy-egy ecsetvonást látsz egyszerre, balról jobbra. Én viszont az egész vásznat látom egyszerre. A múltatok, a jelenetek és a lehetséges jövőtök most is zajlik, egyszerre, csupán ti egyetlen csatornára hangoltátok a rádiótokat.”
A „Gyakorlat”, ami mindent megváltoztatott
Seth egyik legnépszerűbb mozzanata az volt, amikor rámutatott arra, hogy a gondolataink fizikai formát öltenek. Az egyik ülésen azt kérte a résztvevőktől, hogy válasszanak ki egyetlen negatív hiedelmet magukról.
„Mondjátok azt: ’Ez csak egy hiedelem, amit magamévá tettem.’ Figyeljétek meg, hogyan kezd elpárologni a súlya. Ti nem a körülmények áldozatai vagytok, hanem a saját univerzumotok építészei.”
Jane távozása
Az 1980-as évek elején Jane kórházba került. Seth ekkor is vele volt. Az utolsó ülések egyike a kórházi ágyon zajlott, ahol Seth méltóságteljesen és némi szomorúsággal búcsúzott a fizikai síktól. Kijelentette, hogy Jane küldetése véget ért, és bár a fizikai test elfáradt, a szellem szárnyalni fog.
Jane Roberts 1984-es halála után Rob Butts több mint harminc évet töltött a jegyzetek rendezésével. Seth üzenetei ma, a kvantumfizika korában talán még aktuálisabbak, mint akkoriban. Arra emlékeztetnek minket, hogy a világ sokkal összetettebb annál, mint amit pusztán a szemünkkel látunk, a szabadsághoz való kulcs pedig a saját fejünkben van.
Ajánlott cikkeink a témában:
