A Necronomicon a világ egyik legvitatottabb és leghírhedtebb könyve, egy olyan irodalmi alkotás, amely a fikció és a brutális valóság határai között mozog. Miközben a legtöbben csupán egy kitalált, horrorisztikus műként tekintenek rá, történetei és állítólagos hatása a hívőket és a kutatókat is elgondolkodtatta az évtizedek során.
A titokzatos könyv eredete
A Necronomicon legendája szorosan kötődik H. P. Lovecraft íróhoz, aki a Cthulhu-mítosz keretein belül alkotta meg a könyvet. A történet szerint a Necronomicon eredeti címe Al Azif volt, ami arabul annyit tesz: „a sivatagi démonok éjszakai zümmögése”.
A könyvet i. sz. 730-ban egy Abdul Alhazred nevű „bolond arab” írta, aki szörnyű látomásai és megfigyelései alapján vetette papírra az ősi istenekről és a világ sötét történetéről szóló feljegyzéseket.
Lovecraft elbeszélései szerint Alhazred a sivatagban élt, és halálos veszélyekkel dacolva gyűjtötte össze a tudását. A könyvben olyan dolgok szerepelnek, mint az óriási, kozmikus lények, a Nagy Öregek (Great Old Ones), akik az univerzum sötét sarkából érkeztek a Földre, és a bolygót is uralták egykor.
A történelem és a valóság
Bár a Necronomicon egyértelműen Lovecraft irodalmi fantáziájának szüleménye, a története annyira részletesen kidolgozott volt, hogy sokan valóságosnak hitték. Lovecraft barátai és írótársai gyakran utaltak a könyvre a saját műveikben, ezzel tovább erősítve a Necronomicon legendáját.
Az évtizedek során több szerző is írt egy „valódi” Necronomicont. A legismertebbek közé tartozik Simon Necronomiconja, amelyet 1977-ben adtak ki. A könyv szerzője egy New York-i okkultista volt, aki azt állította, hogy egy titokzatos, sumér eredetű kéziratból fordította le a szöveget. A mű rengeteg mágikus rituálét, démonológiát és az ókori mezopotámiai mitológiára épülő mágiarendszert tartalmaz. A könyv hihetetlenül népszerű lett az ezoterikus körökben, és sokan valódi grimoárnak (varázskönyvnek) tartják.
A Necronomicon veszélye
A könyv veszélyessége a tartalmában és a hátteréül szolgáló legendában rejlik. Lovecraft és a későbbi szerzők egyaránt figyelmeztettek a kötetben leírt rituálék és varázslatok következményeire.
A legenda szerint a könyv elolvasása őrültséghez, megszállottsághoz vagy akár a valóságérzékelés radikális megváltozásához is vezethet.
Sokan úgy vélik, hogy a Necronomicon egy tulpa, vagyis egy olyan gondolati forma, amelyet az emberek kollektív tudata hozott létre, és amely egyre erősebbé válik, ahogy egyre többen hisznek benne. Így a könyv, bár fikcióként indult, mára egy olyan „mitikus entitássá” vált, amelynek valós hatása van az emberekre.
A Necronomicon tehát több, mint egy egyszerű horrorregény. A fikció, a valóság és az okkultizmus határán mozogva egy olyan legendát teremtett, amely örökké emlékeztetni fogja az emberiséget a tudás megszerzésének árnyoldalára és a sötét erőkkel való találkozás veszélyeire.
