Howard Menger története a hidegháború és az UFO-láz idején kezdődött, és hamar a földönkívüli kontaktok egyik legismertebb alakjává vált.
Menger, a New Jersey-i reklámfestő azt állította, hogy gyermekkora óta kapcsolatban áll földönkívüliekkel, akikkel nemcsak kommunikált, de űrhajóikon utazva a Vénuszra és a Marsra is eljutott.
Történetei és könyvei milliókat nyűgöztek le, és felvetették a kérdést: vajon ki volt Howard Menger? Egy szélhámos vagy olyan valaki, aki tényleg idegen civilizációk képviselőivel lépett kapcsolatba?
A titokzatos Vénusz-lakók
Menger már gyermekkorában érzett egyfajta „spirituális vonzódást” a Vénusz felé. Azt állította, hogy tíz éves korában, az erdőben sétálva egy fénylő, lebegő tárgyat látott, amiből egy emberi külsejű, hosszú, szőke hajú lény lépett ki. A lény a gondolataival kommunikált vele, és azt az üzenetet adta át, hogy az emberiségnek el kell fogadnia a „kozmikus testvéreket”, mert csak így tudja elkerülni a pusztulást.
A felnőtt Menger a munkája mellett sok időt töltött a természetben, festett és elmélkedett. Elmondása szerint az 1950-es években a találkozások egyre gyakoribbá váltak. Az idegenek gyakran egy „gömb alakú” űrhajóval érkeztek, amely „folyékony fényből” állt, és semmiféle hangot nem adott ki. Menger az űrhajók belsejét is részletesen leírta, azt állítva, hogy a belső tér sokkal nagyobb volt, mint az űrhajó külső mérete.
Menger szerint a földönkívüliek, akikkel találkozott, nem a megszokott „szürke idegenek” voltak. Gyönyörű, emberi megjelenésű lényekről beszélt, akik a Vénuszról és a Marsról érkeztek.
Menger részletesen leírta a találkozásokat, amelyek gyakran a Connecticut állambeli Stamford erdőiben zajlottak. Azt állította, hogy a Vénusz-lakók egy titkos küldetés részeként jöttek a Földre, hogy segítsenek az emberiségnek elkerülni a nukleáris pusztulást, és felkészítsék a bolygónkat a kozmikus felvilágosodásra.
A történet legfontosabb szereplője egy gyönyörű, szőke nő volt, aki szintén egy idegen űrhajóval érkezett a Vénuszról. Menger azt állította, hogy a nő – akit ő a „Vénusz hercegnőjének” nevezett -, kapcsolatba lépett vele, és arra biztatta, hogy használja művészi tehetségét a földönkívüliek üzenetének terjesztésére.
A történet a kozmikus testvérek (Space Brothers) elméletének alapkövévé vált, amely a 20. század közepén rendkívül népszerű volt a sci-fi rajongók és az ezoterikus körökben.
Menger arról is beszámolt, hogy a Vénusz-lakók ideiglenes bázisokat hoztak létre a bolygónkon, a föld, illettve az óceánok mélyén. Elmondása szerint a látogatók ezeken a bázisokon éltek és dolgoztak, továbbá innen figyelték a Földön zajló eseményeket.
Űrutazás más bolygókra
Menger azt is állította, hogy az idegenek a Vénuszra és a Marsra is elvitték őt űrhajóikkal. Leírásai a bolygókról merőben eltértek a NASA által később közzétett, tudományos adatoktól. Menger szerint a Vénusz egy buja, élettel teli bolygó volt, tele virágokkal és folyókkal, míg a NASA kutatásai kiderítették, hogy a Vénusz felszíne egy pokoli, forró és kietlen hely.
Ez az ellentmondás komoly kétségeket ébresztett a tudósokban és a szkeptikusokban. Sokan azzal vádolták Mengert, hogy az 1950-es években még korlátozott tudományos ismeretekre támaszkodva fantáziált, és történetei nem állják ki a tények próbáját.
A történet utóélete
Howard Menger több könyvet is írt tapasztalatairól, többek között a híres „From Outer Space To You” (A világűrből hozzád) című művet. Történeteinek hatására egyfajta UFO-kultusz alakult ki körülötte. A rajongók itták minden szavát, de a szkeptikusok egyértelműen szélhámosnak tartották.
Menger történetei ugyan nem mindig egyeztek meg az általunk ismert valósággal, beszámolói azonban nagyban hozzájárultak a modern UFO-jelenség kialakulásához. Bár állításait sosem tudta tudományosan bizonyítani, a története ma is fontos szerepet játszik az ufólógia, az ezotéria és az összeesküvés-elméletek világában.
