Máté evangéliumának 6:22 verse egyes értelmezések szerint a következőképp adható vissza: „Ha egyetlen szemed lesz, akkor az egész tested eltelik fénnyel.”
Dr. Joe Dispenza, amerikai kutató, bestselleríró, és nemzetközi előadó szerint Jézus itt a tobozmirigy-aktiválásról beszélt, hiszen a tobozmirigy teszi lehetővé a valóság szélesebb spektrumának megtapasztalását.
Dispenza számos tanítványa tanúsíthatja, hogy a tobozmirigy aktiválódásával –amikor teljesen rácsatlakoznak az egyesült mezőre – egész testük telítődik energiával és fénnyel.
A kozmikus mezőből és az érzékszerveken túli birodalomból származó energia a fejük tetején lép be a testükbe, és végigáramlik egész lényükön.
Amikor ez megtörténik, az emlékezetükön túlmutató és a kiszámítható jövőjükön kívül eső információk válnak letölthetővé számukra – és mindez a melatonin kémiai átalakulásával veszi kezdetét a tobozmirigyben.
Dispenza tobozmiriggyel kapcsolatos kutatásai során és eredményeképpen a következő definíciót dolgozta ki:
A tobozmirigy egy kristályos szerkezetű szupervezető, amely információkat küld és fogad vibrációs energiajelzések transzdukciójával az érzékszerveken túl elterülő kvantummezőből, és ezeket biológiai szövetté fordítja le (az agyban és az elmében) jelentéssel bíró képek formájában, éppen úgy, ahogy az antenna fordítja le az egyes állomások jelzéseit a tévé képernyőjén látható képpé.
A melatonin szerepe
Amikor a tobozmirigy, ez a kis agyi antenna aktiválódik, minél nagyobb frekvenciát észlel, annál több energiát tud befektetni a melatonin kémiai szerkezetének megváltoztatásába. Ennek a kémiai változásnak köszönhetően egész más élményt élsz át, mint amit a melatonin általában produkál.
Mondhatjuk úgy is, hogy tisztább képet kapsz a dolgokról, hogy minél magasabb a frekvencia, annál inkább azt fogod érezni, mintha egy hatvanas években készült tévé képernyőjéről átváltanál egy 360 fokos, 3D-s IMAX mozira az ezzel járó surround hangzással együtt.
A melatonin, ez az álom-neurotranszmitter így válik még hatékonyabb neurotranszmitterré, hogy valóságosabbnak érezhessük az álmainkat.
Az agyalapi mirigy
Ebben a folyamatban a tobozmirigynek van egy cinkostársa is, az agyalapi mirigy. Az agyalapi mirigy úgy néz ki, mint egy körte, és az orrnyereg mögött,az agy kellős közepén helyezkedik el.
Az első (anterior) része felelős a legtöbb olyan kémiai anyag előállításáért, amelyek az egyes energiaközpontokkal kapcsolatos mirigyekre és hormonokra vannak hatással. Ha a tobozmirigy aktiválódik, és bizonyos magasabb szintű metabolitokat választ ki, az agyalapi mirigy hátsó (poszterior) része felébred, és két fontos kémiai anyagot kezd kiválasztani – oxitocint és vazopresszint.
Az oxitocinnal végzett kutatások bámulatos eredményei
Az első anyag, az oxitocin, emelkedett érzelmeket produkál, amelyektől a szíved eltelik örömmel és szeretettel (ezért a kémiai vagy érzelmi kapcsolatok hormonjának is szokták nevezni.)
Az oxitocin szintjének jelentős emelkedésével a legtöbb ember intenzív szeretetet, megbocsátást, együttérzést,örömöt, teljességet és empátiát él át – tehát olyan belső állapotba kerül, amit nem szívesen cserélne el valami külső dologért. (Az ilyen állapotok jelentik végső soron a feltétlen szeretet előszobáját.)
A kutatások szerint ha az oxitocin szintje egy bizonyos szint fölé emelkedik, nehéz haragot tartani. A Zürichi Egyetem munkatársai által végzett kísérlet során 49 tesztalany az úgynevezett bizalmi játék egy variációját játszotta egymás után tizenkétszer.
Ebben a játékban a befektetőnek, aki egy bizonyos összegű pénzzel száll be, el kell döntenie, hogy megtartja-e az összeget, vagy megosztja egy másik játékossal, az úgynevezett megbízottal.
Az az összeg, amelyet a befektető megoszt a megbízottal, automatikusan megháromszorozódik. A megbízottnak ezután a következő döntést kell meghoznia: vagy megtartja a pénzt, és a befektetőnek semmi sem marad, vagy pedig megosztja a megháromszorozódott összeget a befektetővel, aki nyilván profitra törekszik.
Lényegében tehát azt kell eldönteni, hogy eláruljuk-e a másikat. Az önző döntés a megbízottnak kedvez, a befektetőt azonban kisemmizi.
De mi történik akkor, ha az oxitocint is bevonjuk az egyenletbe? A kísérletben a kutatók oxitocint fecskendeztek a játék előtt egyes játékosok orrába, a többieknek pedig placebót adtak.
A kutatók ezután fMRI-vel(funkcionális mágneses rezonancia képalkotással) képet készítettek a befektetők agyáról, miközben azok azon gondolkodtak, hogy mennyit fektessenek be és mennyire bízzanak meg a másikban.
Az első hat kör végén a befektetők visszajelzést kaptak a befektetésekről,és elmondták nekik, hogy a bizalmuk az esetek mintegy felében nem járt sikerrel.
Azok a résztvevők, akik placebót kaptak a játék előtt, dühösek lettek és becsapva érezték magukat, ezért a második körben már sokkal kevesebbet fektettek be.
Azok a résztvevők azonban, akik oxitocin kaptak, ugyanannyit fektettek be, mint az első hat körben, annak ellenére hogy elárulták őket. Az fMRI megmutatta, hogy a leginkább érintett agyterületek az amigdala (a félelem, a szorongás, a stressz és az agresszió központja), valamint a dorzális striátum (amely a pozitív visszacsatolásra épülő jövőbeni döntéseinkért felel).
Azoknak a résztvevőknek, akik oxitocint kaptak, jóval kevésbé volt aktív az amigdalájuk, ami azt eredményezte, hogy kevésbé voltak dühösek, kevésbé tartottak attól, hogy elárulják őket, és kevésbé féltek az anyagi veszteségtől.
Náluk a dorzális striátum is jóval kevésbé volt aktív, ami azt jelenti, hogy nem volt szükségük pozitív eredményekre ahhoz, hogy jövőbeni döntéseket hozzanak.
Ez a kutatás is azt demonstrálja, hogy amint az agyalapi mirigy hátsó része kiválasztja a hormonjait, és megnő az oxitocin szintje, az agyamigdalájában leáll a túlélőközpont, vagyis lecsendesednek a félelem, a szomorúság, a fájdalom, a szorongás, az agresszió és a harag idegi áramkörei. Semmi mást nem érzünk, csak életszeretetet.
Dr. Dispenzáék maguk is megmérték az oxitocin szintjét a tanítványainknál a workshop előtt és után. A foglalkozás végére néhányuknál jelentősen emelkedett. A velük készült interjúk során így fogalmaztak:
„Imádom az életemet és benne mindenkit. Azt akarom, hogy ez az érzés soha ne múljon el. Örökké emlékezni akarok rá. Ez az, aki valójában vagyok.”
Pozitív láncreakció elindítója: A vazopresszin
A másik kémiai anyag, amelyet az agyalapi mirigy a tobozmirigy aktiválódásakor előállít, a vazopresszin névre hallgat, és valójában egy antidiuretikus hormon.
A vazopresszin szintjének emelkedésével a test automatikusan visszatartja a folyadékokat, ezért a test sokkal inkább vízbázisúvá válik.
Ez azért fontos, mert ha nagyobb frekvenciát kell feldolgozni, akkor több vízre van szükség ahhoz, hogy a test a megnövekedett frekvenciát el tudja vezetni és le tudja fordítani a sejtek számára.
Amint megnő a vazopresszin szintje, a pajzsmirigy stabilabbá válik – ami hatást gyakorol a csecsemőmirigyre és a szívre, ami hatást gyakorol a mellékvesére, ami hatást gyakorol a hasnyálmirigyre, ami pedig pozitív láncreakciót indít el egészen a nemi szervekig.
Ráhangolódás a magasabb frekvenciákra
Ha ráhangolódunk ezekre a magasabb frekvenciákra, hozzáférésünk nyílik a fény különböző formáihoz – a látható fénynél gyorsabb frekvenciákhoz–, és magasabb intelligenciaszintet aktiválunk magunkban.
A tobozmirigy aktiválódásával magasabb frekvenciákat tudunk befogadni, ami kémiai változások egész sorát indítja el.
Minél magasabb frekvenciát fogunk be, annál jobban megváltozik testünk kémiája – ami azt jelenti, hogy magasabb energiájú, vizuálisabb, hallucinogénebb élményeink leszek.
A tobozmirigybenlévő kristályok kozmikus antennaként mutatják az utat a fény és az információ magasabb szintű birodalmai felé. Így teszünk szert olyan belső tapasztalatokra,amelyek valóságosabbak a külsőknél.
A test által termelt tobozmirigy-metabolitok ugyanazokba a receptorokba illeszkednek, mint a szerotonin és a melatonin, de ezek egészen más kémiai üzenetet hoznak az érzékszerveken túli, anyagtalan valóságból.
Ennek következtében az agy előhangolódik a misztikus élményekre, és megnyílik az ajtó a további dimenziók felé, vagyis az egyén a téridő valóságából átkerül az időtér valóságába.
Minthogy minden frekvencia hordoz üzenetet, ez az üzenet pedig kémiai változásként jelentkezik, a tobozmirigy aktiválódásával elkezded észlelni és feldolgozni ezeket a magasabb frekvenciákat, energiákat és magasabb tudati állapotokat, amelyek gyakran komplex, változó geometriai formákban jelentkeznek lelki szemeid előtt. Ami jó. Ez ugyanis információ.
Az ilyen misztikus élményeknél, minthogy az idegrendszer rendkívül koherens állapotban van, képes ráhangolódni ezekre a szuperkoherens üzenetekre.
A végtelen űr sötétségében a tobozmirigy válik a rendezett minták és információcsomagok központjává, amelyek kaleidoszkópszerűen,szüntelenül változnak és fejlődnek. Ahogy a tévé antennája is fogja a frekvenciát, és látható képpé alakítja, a tobozmirigy kémiai úton alakítja át a magasabb frekvenciákat élénk, szürreális képekké.
Évezredes ősi minták
Az ilyen minták évezredek óta velünk vannak. Az ilyen minták olyanok, mint az ősi mandalák. Energiából és információból álló frekvenciák,és ha megadod nekik magad, az agyad (a tobozmirigy révén) átalakítja ezeket a formákat, üzeneteket és információkat rendkívül élénk képekké és élményekké.
Ilyen mintázatok átélésekor a legjobb, amit tehetsz, ha megadod nekik magad,és nem próbálsz előidézni semmit. Az ilyen minták és formák általában nem kétdimenziós vagy statikus formában jelentkeznek, hanem élő, mélységgel bíró és bonyolult fraktálokként,amelyek hihetetlenül összetettek, és sehol nincs végük.
Értelmezésükhöz segítségül hívhatjuk a kimatika fogalmát is. Ez a kifejezés a görög „hullám”szóból származik. A kimatika jelensége a vibráción és a frekvencián alapul.
A következőképp lehet megérteni: képzeld el, hogy leveszed egy régi hangszóró hátlapját, és magad elé fekteted. Ha megtöltenéd a hangszórót folyadékkal,megvilágítanád fénnyel, és elkezdenél klasszikus zenét játszani rajta, a zene frekvenciája és vibrálása egy idő után koherens állóhullámokat eredményezne.
Ezek a hullámok egy idő után interferenciába kerülnének egymással, és végül egymásba záródó geometriai minták alakulnának ki. A kaleidoszkóphoz hasonlóan azt tapasztalnád, hogy ezek a változó geometriai alakzatok egyre magasabb rendbe szerveződnek.
A kaleidoszkópban megjelenő kép és a kimatika között az a különbség, hogy a kaleidoszkóp kétdimenziós, a kimatikus geometriai minták azonban mintha élnének, és három-, sőt még többdimenziósnak tűnnek.
A víz mellett a kimatika vibrációs hatásai a homok vagy a levegő szerkezetében is megjeleníthetők, más szóval ezek a médiumok vibrációt és frekvenciát észlelnek és alakítanak át koherens geometrikus mintákká. (A YouTube-on számos videót találsz ebben a témában.)
Ha a tobozmirigy észleli az információt, ugyanilyen típusú hullámokat vesz a külső környezetből. Ezek a koherens, magasan szervezett állóhullámok,amelyek a látható fény tartományán túl léteznek, szüntelenül információcsomagokba tömörülnek, és a tobozmirigyed képek formájában tárja őket eléd.
Olyan információ mintázatokról van szó, amelyek roppant koherens módon kapcsolódnak egymásba, és ha rájuk fókuszálod a figyelmed,megváltoznak, egyre fraktálszerűbbek, bonyolultabbak, szebbek és istenibbek lesznek.
Mindez teljes mértékben információ, és a rádiókristályhoz hasonlóan a tobozmirigyed ezt az információt alakítja át képekké.
„Ez az egyik oka, hogy kaleidoszkópot használok a haladó workshopjaimon, mert ezzel lehet lefegyverezni a tanítványaim agyát, amikor ilyen komplex képekkel találkoznak, egyúttal könnyebben felismerhetővé teszi számukra az ilyen típusú információt.” – mondja Dr. Dispenza
Emellett a kaleidoszkóp arra készteti az agyat, hogy alfa- vagy théta-agyhullám-állapotba kerüljön, ahol az ember fogékonyabbá válik.
Szemmel látható, hogy a kaleidoszkóp nézése hogyan idézi elő a transzállapotot és hogyan hangolja elő a tudattalant a misztikus élményre.
Ha a tobozmirigy észleli a képeket, tessék bekapcsolni a biztonsági öveket, mert a dolgok hamarosan izgalmassá válnak.
Könnyen kiléphetsz a testedből, és végigzuhanhatsz egy fényalagúton, vagy az egész tested eltelítődhet fénnyel.
Még azt is érezheted, hogy te magad vagy az egész univerzum, és ha letekintesz a testedre, aggódni kezdesz, hogyan jutsz vissza bele.
Az ilyen mély, ismeretlen élmények átélésekor két út áll előtted: vagy megrettensz az ismeretlentől, vagy megbízol benne, épp azért, mert ismeretlen.
Minél inkább megadod neki magad, és megbízol benne, annál mélyebbé válik az élmény, az élmény mélysége pedig azt eredményezi, hogy nem akarsz visszatérni az ébrenléti állapotba, és nem akarod, hogy az agyad újra béta-hullámokat generáljon.
Meg kell adnod magad, ellazulni és még mélyebbre merülni a tudat transzcendens állapotába. Ilyenkor nem alszol, nem vagy ébren és nem is álmodsz, hanem kívül vagy ezen a valóságon.
Ha az agyad kémiája rendben van, a tested teljesen szedált állapotba kerül. Erre készítjük fel magunkat: átélni a teljesség, az egység, a szeretet és a felsőbb tudat minél magasabb szintjét.
