A fekete mágia segítségével elkészített baba rengeteg bonyodalmat okozott egy gazdag család életében.
1906-ban a floridai Key Westben élő Eugene Robert Otto nevű kisfiú egy kézzel készített babát kapott családja egyik szolgálójától.
A gyermek után elnevezett Robert babában látszólag semmi különös nem volt. Egy egyszerű, drótból, szövetből és szalmából készített figurának tűnt, bézs színű bőrrel és emberszerű hajjal. Öltözéke a korabeli tengerésztisztek ruhájához hasonlított.
Hamarosan azonban kiderült, hogy Robert jóval több holmi ártatlan gyerekjátéknál, amit mi sem bizonyított jobban, mint a házban történt ijesztő események.
A legenda szerint gazdái nagyon embertelenül bántak női cselédjükkel, aki elhatározta, hogy a maga módján áll bosszút a sérelmekért. Mivel járatos volt a vuduban és a fekete mágiában, emberi vérben áztatott rongyokkal és hajszálakkal kitömött babát készített, majd megátkozva azt, a fiatal Eugene-nak ajándékozta.
Nem sok időbe telt, mire Robert baba megmutatta valós természetét. Egy éjszaka az alig tízéves Eugene arra ébredt, hogy a baba az ágya végén ül, s őt bámulja. Néhány pillanattal később anyja Eugene segélykiálltásaira riadt fel, majd felrohant gyermeke szobájába, ahol megdöbbentő látvány fogadta. A szoba valóságos csatatérré változott, fia pedig az ágyon összekuporodva reszketett a félelemtől.
A különös történéseknek azonban még korántsem volt vége. Eugene szülei gyakran hallották, amint fiuk a babához beszél, illetve azt is, hogy egy teljesen idegen hang válaszol neki. A szülők azt is állították, hogy látták a babát megszólalni, valamint tanúi voltak arckifejezése megváltozásának, illetve annak is, ahogy Robert baba felrohan a lépcsőn vagy az emeleti ablakból bámészkodik.
Szétszakított ruhák, összetört tányérok és hasonló csínytevések kísérték a család életét, s mikor a szülők megdorgálták mindezekért Eugene-t, ő csak annyit mondott:
„Robert tette, nem én!”
Eugene idővel felnőtt és Párizsba ment, hogy művészeti tanulmányokat folytasson, majd szülei halála után visszaköltözött a családi házba, feleségével Anne-nel.
A riasztó gyerekkori események ellenére, Eugene továbbra is régi barátként tekintett Robert babára , így egy külön neki készített harmadik emeleti szobában helyezte el, melynek ablaka az utcára nézett.
Ismerve a baba történetét, Anne nem igazán érezte biztonságban magát Key West-i házukban, s végül sikerült meggyőznie férjét, hogy zárja be őt a padlásra, ahol senkinek sem árthat.
Mint kiderült, Robert baba egy cseppet sem örült új lakhelyének, aminek jelét is adta. A házaspár éjszakáinak nyugalmát ezt követően gyakran megzavarták a padlásról érkező ördögi kacajok vagy az ideges jövés-menés hangos zaja.
De más incidensek is történtek, melyek szintén arra utaltak, hogy a „gyerekjáték” nem élvezi a magánzárkát. Történt ugyanis, hogy a környékbeli gyerekek azt állították, hogy iskolába menet Robert baba az ablakból figyelte őket, némelyikük szerint egyenesen őket gúnyolva.
Eugene Robert Otto 1974-es halálát követően felesége elköltözött, a házba pedig új lakók érkezetek. A család legifjabb tagja – akárcsak az előző tulajdonosok esetén – egy tízéves kislány volt, aki örömmel újságolta szüleinek, hogy micsoda „kincset” talált a padláson.
A kislány kezdeti öröme azonban hamarosan szertefoszlott, miután első kézből is megtapasztalta Robert baba démoni barátságát. Eugene-hoz hasonlóan neki is számtalan nyugtalan éjszakát okozott a baba jelenléte,
egy alkalommal még azt is kijelentette, hogy Robert meg akarja őt ölni.
A szülők az előző lakókkal ellentétben hamar megelégelték Robert ténykedését, és rövidesen elajándékozták a babát.
Napjainkban Robert baba a floridai Key West-ben található Fort East Martello Museum vendégszeretetét élvezi, egy üvegvitrinben kiállítva.
Úgy tűnik azonban, hogy ez sem akadályozza őt abban, hogy félelmet keltsen a múzeum dolgozóiban és látogatóiban, akik már többször beszámoltak Robert arckifejezésének megváltozásáról, illetve halk, ördögi kacajáról.
Egy széles körben elterjedt szóbeszéd szerint az ide érkező turistának fényképezés előtt mindenképp engedélyt kell kérnie Robert babától, ellenkező esetben olyan átkot szór a fejére, hogy leshet.
Hogy ez nem csupán városi legenda, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a levelek, melyek a vitrin melleti falon díszelegnek. Az üzenetek olyan turistáktól származnak, akik beleegyezés nélkül készítettek fotót Robertről, ezt követően pedig számos balszerencse érte őket.
Nos, úgy tűnik, hogy érdemes betartani a „házirendet”.
