A vudu fogalma sokak számára ismerős lehet, ha máshonnan nem is, hát különböző misztikus témájú filmekből vagy könyvekből.
Bizonyára mindnyájunk szeme előtt feldereng egy enyhén szólva is molett, csontokból álló nyakláncot viselő, fekete bőrszínű asszony, aki már-már önkívületi állapotban táncol a hangos dobszóra, vagy épp áldozati kést tart a kezében. Lássuk, mi a valóság!
A 17. század második felében Saint-Domingue (Haiti) szigetére megérkeztek az első rabszolgaszállító hajók. A legtöbb rabszolga a mai Benini Köztársaság térségéből származott, melyet akkoriban Dahomeynek hívtak.
Dahomey királysága küzdött egy darabig a rabszolga-kereskedelem ellen, végül azonban feladta a harcot, elnyerve így a Rabszolgapart elnevezést. Évenkénti rabszolgaszállító volt még Nigéria, de munkások érkeztek Kongóból, Angolából, Szenegálból, s még megannyi helyről. Szinte egész Afrika hozzájárult ahhoz, hogy Saint- Domingue szigetének lakossága gyarapodjon.
Ezeken a hatalmas hajókon az afrikai népelemek szinte minden társadalmi csoportja képviseltette magát. Voltak közöttük bűnözők, felségárulók, boszorkánynak tituláltak sőt, afrikai királyi családok tagjai is.
Az ültetvényeken újdonsülten dolgozók várható élettartama maximum 10 év volt, ennek ellenére az ültetvényesek nem aggódtak. Tudnunk kell, hogy évente körülbelül 10.000 fekete rabszolgát adtak el, így tehát mindjárt világosabb, miért is nem jelentett problémát a munkások korai elhalálozása. A Dahomeyből áthurcolt emberek minden viszontagság ellenére megőrizték ősi, afrikai vallásukat, melyre igen erős hatást tett a szigeten jelenlévő katolicizmus.
A rabszolgák éjszakai összejöveteleket tartottak templomokban, erdőkben, egyszóval ott, ahol az ültetvényesek nem láthatták őket. Természetesen teljesen nem tudták titokban tartani, hogy még mindig ősi vallásuknak hódolnak, így nem volt ritka, hogy a rossz magaviseletű rabszolgák gazdáinak pénzbüntetést kellett fizetni, amennyiben a hatóságok lelepleztek egy-egy titkos fekete összejövetelt.
A katolicizmus erőteljesen próbálta eltörölni ezeket a rítusokat, de nem járt sikerrel. Sőt mi több, inkább csak hozzátett ahhoz a valláshoz, melyet ma úgy hívunk: Vudu.
A vudu pontos jelentése Moreau de Saint-Méry szerint nem más, mint mindenható, vagy természetfeletti lény.
A vudu hívők számtalan természetfeletti lényt, más szóval loát különböztetnek meg, melyeket Haiti északi részén angyaloknak hívnak. Még senki sem számolta meg a vudu Pantheon tagjait, hiszen teljesen fölösleges lenne. A vudunak ugyanis nincs egy kőbe vésett liturgiája, mely minden terülten megegyezne, ráadásul szinte folyamatosan születnek új szellemek, így valóban nehéz mindent számba venni.
Egy biztos, minden vudu hívő hisz egy Istenben, csupán úgy tartják, hogy ő egy annyira jóságos atya, hogy szükségtelen vele foglalkozni, hiszen jól ki lehet vele majd jönni, amikor az ember számot ad az életéről.
Isten fogalma tehát elég személytelen és meghatározhatatlan. A loák Guineában élnek, mely a hívők számára elvesztette valódi földrajzi jelentését, s inkább egy szimbolikus hellyé változott. A különböző szellemlények szervesen részt vesznek a vudu hívők életében.
Amennyiben meg akarjuk őket szólaltatni, jobb, ha igénybe vesszük vagy egy houngan (pap, papa), vagy egy mambó (papnő, mama) segítségét. A loa beleköltözik egy vudu pap vagy mama testébe, mire ő transzba esik.
Természetesen a szertartásban nem csak ők vesznek részt, hiszen a vudu tipikusan a közösségi vallásgyakorlatokon alapszik. Azokat a beavatott nőket és férfiakat, akik a houngan vagy mambó háztartásába tartoznak, és segítik a szertartások lebonyolítását, hounsiknak nevezik.
A hounsik legfőbb erénye pedig nem más, mint az engedelmesség. Minden valamirevaló vudu szertartáshoz hozzátartozik a tánc és a dobszó is.
forrás: Enró – noiportal.hu