Sokan az embrió szintjén megmaradva élik le életüket. Igazából sohasem mertek megszületni. Születésünk fizikai stációin mindannyian keresztülmegyünk, a lélek megszületése azonban már csak keveseknek adatik meg.
Ehhez ugyanis meg kell tapasztalnunk a fájdalmat, a felkavaró, mélyről feltörő érzelmeket, s meg kell szabadulnunk a körülöttünk lévő vagy a valódi énünktől elválasztó belső buroktól.
Tudatossá kell válnunk, rá kell jönnünk, hogy kik vagyunk, és mi a szerepünk az életben.
Identitásunk megtalálása egyaránt feltételezi a szív, az érzelmek, a gondolat és az intuíció jelenlétét.
A pszichoszklerózis a fejlődésben való megrekedést, a változásra való képtelenséget jelenti, holott az élet másból sem áll, mint változásokból. A személyiség fejlesztése és beteljesítése az élet értelmének egyik legfőbb része.
Minden emberben megvan a veleszületett képesség, hogy valódi énje felfedezésén keresztül fejlessze és kiterjessze belső lényét.
Valódi énünk gyakran a világ szeme elől elzártan létezik, s az a feladatunk, hogy ezt a kincset felszínre hozzuk. Csak igen kevesen vannak kezdettől fogva tudatában annak, hogy miféle értéket rejtenek önmagukban.
Életünk értelmének egyik összetevője, hogy megtaláljuk saját lelkünket és lelki társainkat. Nem véletlen, hogy H. C. Andersen meséje a csúf kiskacsáról világszerte oly népszerű. Sok-sok csúf kiskacsa létezik, akik mind arra várnak, hogy hattyú váljon belőlük.
Gyakran elégedetlenek vagyunk az életünkkel, mert rossz helyen vagyunk, mert olyan emberek vesznek körül, akiknek értékrendje, alapvető hozzáállása nem azonos a miénkkel. Ilyen esetben rengeteg energiát emészt fel a másokhoz való alkalmazkodás, s az energiavesztés következtében különböző betegségek alakulhatnak ki.
Felfedezni önmagunkat időigényes kihívás.
De semmi sincs olyannyira gazdagító, mint azt érezni, hogy helyünkön vagyunk az életben, hogy segítő emberek vesznek körül, és olyasmivel foglalkozhatunk, amit belső meggyőződésünk diktál. Mindez már önmagában is gyógyító erő.
