Az egész világon ismert geomantiát annak a művészetnek vagy tudománynak írhatjuk le, amely az égi és földi erők függvényében meghatározza a templomok, szent körök, sírhelyek és építmények megfelelő helyzetét. Röviden: ez a föld szentségének ismerete.
Egyik alapvető tanítása szerint a földben életenergia-áramlatok vonulnak, hasonlóak az emberi testben áramló, a kínai akupunktúrában csi néven ismert finomenergiához.
A földben futó titokzatos energia bizonyos fokig mérhető, a felszínen haladó elektromos és mágneses áramlásokból, valamint a föld alatti víz- és ásványi erekből eredő sugárzások révén.
Ezek létezésük racionális és közérthető forrásai, a druidizmus azonban rámutat a bennük rejlő spirituális jellegre, az életerő,
a Nagy Szellem megnyilvánulására.
Eszerint e vonalak a szellem útvonalai, és ha célzatosan járjuk végig ezeket, felfrissítik, megújítják és megváltoztatják lényünket.
Civilizációnk hajnalán tehát őseink már tisztában voltak a zarándokút mélyebb jelentésével. A földszellem ezen ütőereinek jelentős pontjain — gyakran olyan csomópontokon, ahol sokan találkoznak — találhatók meg a kőkörök.
Azonkívül, hogy Ley-vonalakon találhatók, vagy ezek kereszteződésében, egyéb szokatlan sajátosságokat is mutatnak. Varázsvesszős kutatók mindig is állították, hogy a körök helyszínén — sok esetben föld alatti vízfolyások találkozási pontjain — nagyon erős sugárzás tapasztalható.
Az elmúlt években geológusok, földmágnesesség-kutatók és földtudományi szakértők csoportja kutatja ezeknek a helyeknek a szokatlan tulajdonságait.
Negyvennél is több kőkört vizsgáltak már meg magnetométerrel és egyéb műszerekkel, és az eszközök
kivétel nélkül rendellenes természeti energiákat mutattak amikor az eredményeket összevetették a környezetükben mért értékekkel.
Minden ilyen kőkörről kimutatták, hogy geológiai vetődések fölé vagy a közvetlen közelükbe épültek, aminek hatására ezeken a helyeken felerősödnek a föld mágneses mezőjének áramlatai.
Más felfedezésekre is sor került. A Cornwallban található gránit olyan erős sugárzást bocsát ki, hogy bizonyos vidékeken sugárzásárnyékolást kellett beépíteni a lakóházak padlózata alá a lakók egészsége védelmében.
A cornwalli kőkörök mérésekor kiderült, hogy menedékként szolgálhattak, mivel a szerkezetük – egyelőre megfejtetlen elv alapján –
természetes védőpajzsot alkotott a sugárzással szemben.
Hasonló hatásra más kutatók is rájöttek. 1972-ben egy hajnalban denevérre leső zoológus az ultrahangjelzőjén gyors és egyenletes magas frekvenciájú jelzést észlelt.
Követte a detektor útmutatását a jelzés forrásáig, és végül egy megalít helyszínen találta magát, denevért azonban egyetlenegyet sem látott.
Az Oxfordi Régészeti Intézet (Institute of Archaeology, Oxford) utánajárt a zoológus megfigyelésének, és több állóköves helyszínen is jelentős ultrahangmintákat találtak.
A jelzések hajnalonként mutatkoztak a legerősebbnek, és több órán át különösen intenzívvé váltak a tavaszi és őszi napéjegyenlőség reggelén.
Bár bizonyos állókövek — ha a mai ember számára többnyire észlelhetetlenül is — képesek hangot adni, az oxfordi kutatás során az is kiderült, hogy egyes kőkörök, például a Stonehenge, egyúttal
ultrahanggátként is működnek, így esetenként teljes ultrahangcsend áll be a körön belül.
A kör tehát ebben a tekintetben is szentségesnek bizonyul, ahová azért járunk, hogy rátaláljunk a csendre.