Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

3D-s Mona Lisát készített Leonardo?

Leonardo leghíresebb műve egyben a legrégibb ismert háromdimenziós alkotás egy része lehet – állítja két optikus, akik úgy vélik, hogy a 16. századi festmény, valamint a Madridban fellelt másolata különös viszonyban állnak egymással.

2012-ben fedezték fel a madridi Museo del Prado fekete színű festékrétege alatt a Mona Lisa látszólag jelentéktelen koppintását, amely nagyon hasonlít a párizsi Louvre falán lógó eredetire, ugyanis még a háttér hegyormai is megegyeznek. A festményt valószínűleg az itáliai művész, esetleg valamely tanítványa festette.

“Amikor először láthattam a két alkotást egymás mellett, egyértelmű volt számomra, hogy nagyon apró, de nyilvánvaló különbségek vannak a perspektívákban, amelyeket tulajdonképpen hosszas szemlélődést követően bárki felfedezhet” – mondta Claus-Christian Carbon, a németországi Bambergi Egyetem kutatója.

Carbon és a Mainzi Egyetem munkatársa, Vera Hesslinger levonták a következtetést: az eredeti Mona Lisa és a Pradóban található “testvére” egy kissé más nézőpontból lett lefestve. “Mindez különösen szembetűnő, hogyha a szemlélő a hamiskás mosolyú hölgy székét nézi: a két éve megtalált festmény esetében láthatjuk a szék tőlünk távolabb eső karfájának végét, az eredetinél viszont nem” – mondta Carbon. A szakértők úgy vélik, a spanyolországi festményt az alkotója – a franciaországihoz viszonyítva – egy kissé balról nézte.

A kutatók pontosan kiszámolták a két festő egymáshoz és a modellhez viszonyított helyzetét. A két alkotói hely – tulajdonképpen a két művész szemei közti középpont – mindössze 69 milliméternyire volt egymástól. (Mikor egy ember egy tárgyat néz, a szemei az adott tárgy két különböző perspektíváját észlelik, azonban mindkettő perspektíva továbbítódik az agynak, amely összerakja a háromdimenziós képet.)

A művészettörténészek szerint a két festmény térhatást eredményez és együtt nézve a kettőt a mélység benyomását kelti, s egyfajta háromdimenziós képet eredményez. Felmerül a kérdés: vajon Leonardo és – vélhetően – egyik tanítványa szándékosan hozta-e létre ezt a térhatású műpárt?

A kutatók nem találtak erre utaló nyomokat, azonban Carbon rámutatott, da Vinci intenzíven érdeklődött a háromdimenziós térhatás kérdése iránt.

“Bizonyítékként kell kezelnünk e két festményt, ugyanis azt támasztja alá, hogy a reneszánsz polihisztor nem csupán elméletileg, hanem gyakorlatilag is kutatta a térhatást” – magyarázta a tudós.

Ha megnézzük a két festmény eredeti színeit, a különbség egyedül a ruhák ujjainál érhető tetten, ugyanis az egyik esetben pirosas, míg a másikban zöldes színben pompáznak. Egy merész elképzelés szerint mindez azért lehetett, mivel a művésznek – a leltára szerint – színes szemüvegei is voltak: így a modellt egy piros-zöld (cián) okulárén keresztül nézhette. Erre azonban nincsenek bizonyítékok.

Néhány szakértő szerint azonban hibás az egész elmélet, és Leonardo nem a térhatással kísérletezett. Azzal érvelnek, hogy a két kép közti apró, de jelenlévő különbségek nem illenek bele a hipotézisbe. A Montreali Egyetem kutatója, Martin Arguin szerint az is ellentmondásos, hogy a legtöbb különbség függőleges, és nem vízszintes, amely logikusabb lenne az alkotó(k) két perspektíváját tekintve. Ugyanakkor hozzátette: az észrevételek nagyon érdekesek és érdemes őket vitára bocsátani.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar