A XX. század harmincas éveiben egy angol orvos, Edward Bach felfedezte, hogyan lehet könnyedén hozzájutni egy növény „lényegéhez”, vagyis a benne rejlő gyógyító információhoz, és megalkotta az úgynevezett „Bach-virágesszenciákat”.
Ezek az esszenciák Nap-módszerrel készülnek: az ember vesz egy nagy üvegtálat, megtölti tiszta forrásvízzel, s arra a helyre állítja, ahol az adott növény nő.
A növényről leszakítja a virágokat, a víz felszínére helyezi őket, hogy a Nap átsüssön rajtuk. Így a napfény átviszi a virágok információját a vízre.
Edward Bach az egyes lelki és fizikai problémákhoz hozzárendelte a megfelelő növényeket. Könyve (Blüte, die durch die Seele heilen, A lélek által gyógyító virágok) találóan írja le elméletét, amely szerint a pszichén keresztül a teljes embert – jobban mondva a teljes élőlényt – kell gyógyítani.
A Bach-esszenciákat azóta már az állatok és a növények kezelésére, gyógyítására is használják.
Már Bach is úgy vélte, hogy az általa felfedezett 38-féle esszencia még nem a fejlődés vége, s a kínálatot további növények fogják bővíteni.
Ugyanezzel a módszerrel valóban készültek újabb virágesszenciák. A legismertebbek talán a Findhorn-esszenciák; Masaru Emoto készített néhányukról lenyűgöző kristályfotográfiákat. Azt írja:
Ezek a kristályok varázslatosak. Már a puszta látványuk is meggyógyítja a testet és a lelket.
Bea Mark müncheni természetgyógyász, egy Bach-virágterápiáról szóló könyv szerzője így fogalmazott:
„A régi és a mai virágesszenciák között az a különbség, hogy mi a napfényt használjuk közvetítőnek, míg Paracelsus és Hildegard von Bingen még harmatcseppeket gyűjtöttek. Ezek is virágesszenciák voltak, csak ezeknél a holdfény közvetítette az információt.”
Az olyan gyártók, mint Bea Mark, még egy lépést tettek a pusztán információs orvoslás felé. Ők ugyanis kristálymódszerrel készítik a virágesszenciákat. Ennél az eljárásnál az információt tartalmazó anyag és a víz már nem is kerül közvetlen kapcsolatba egymással. A virágokat nem szakítják le; az információ közvetlenül az eleven növénytől származik.
A folyamat leegyszerűsítve a következő: egy kristálydrúzát (vagyis egy kerek kőtálkát, amelynek az üregében kvarckristályok nőttek) megtöltenek forrásvízzel, és egy növény alá tartják.
A napfény a virágokon át a kristályok csúcsára esik, s a vízben tükröződik. Így energiaáramlás kezdődik a virágok,a kristály és a víz között. Az ilyen esszenciák hatásmódja az anyagelvűség alapján meg nem magyarázható – mégis gyorsan és mélyen hatnak.
Emlékezzünk: az információ az, ami gyógyít. A növény rezgése átterjed a vízre, a víz pedig felveszi, tárolja és kisugározza azt. Energiatestünk gyorsan reagál az ilyen információkra, s a rezgésre ráhangolódva mintegy „kijavítja” magát.
