Képzeld el, hogy egy átlagos reggelen, a városod egét sűrű, bűzös köd borítja el, ami szúrós szagot áraszt, rátapad a bőrödre, ellepi az utcákat és az autók tetejét, és megbetegíti a lakosságot. Évekkel később aztán kiderül, hogy mindez nem egy szerencsétlen ipari baleset, hanem egy titkos kormányzati kísérlet volt, melynek a lakosság volt a tesztalanya. Bár elsőre talán hihetetlennek hangzik, pontosan ez történt az Egyesült Államok több nagyvárosában is, a hidegháború kellős közepén.
A kémiai hadviselés rejtett tesztjei
A 20. század közepén, a hidegháború idején az amerikai hadsereget mély aggodalommal töltötte el, hogy a Szovjetunió vegyi fegyvereket vethet be a civil lakosság ellen. Annak érdekében, hogy felkészüljenek egy ilyen támadásra, a hadsereg nagyszabású kísérletsorozatba kezdett, amelynek célja az volt, hogy tanulmányozzák, miként terjednének a vegyi anyagok egy városi környezetben.
A kísérlet fedőneve Project SHAD volt, és a legfőbb teszthelyszínek közé a Missouri állambeli St. Louis és az Indiana állambeli Fort Wayne tartozott , de más amerikai és kanadai városokat is érintett.
A kísérlet során repülőgépekkel és speciális porlasztókkal fújtak szét egy rejtélyes kémiai vegyületet a városok felett. A tesztelés a legnagyobb népsűrűségű területeken zajlott, beleértve iskolákat és lakóövezeteket is.
A rákot okozó vegyület
A hivatalos közlemények szerint a permetezés ártalmatlan anyagokkal történt, amelyeket „nyomjelzőként” használtak. A felhasznált anyag a cink-kadmium-szulfid (ZnCdS) volt, egy fluoreszkáló por, amelyet könnyű volt nyomon követni és észlelni a város utcáin. A katonai vezetők azt állították, hogy az anyag teljesen inert, vagyis nem lép semmilyen kémiai reakcióba a környezetével, és nem káros az emberi egészségre.
Ezek az állítások azonban távol álltak a valóságtól. A cink-kadmium-szulfid kulcsfontosságú összetevője, a kadmium, köztudottan súlyosan mérgező nehézfém, amelynek jól ismert rákkeltő hatása van.
A kísérletben résztvevő városlakók hamarosan szembesültek a vegyi anyaggal és annak kellemetlen mellékhatásaival. A szemtanúk sűrű, kénszagú, szürke-fehér ködről számoltak be, amely beborította a környéket. A lakosok szerint a permet a bőrükre tapadt, és sokan, különösen a gyerekek, megbetegedtek a tesztek után.
A titok leleplezése és a következmények
A projekt teljes titoktartás mellett zajlott. A kormány csak a ’90-es években oldotta fel az iratokat a titkosítás alól, így derült fény a döbbenetes igazságra. A lakosság dühös reakciója borítékolható volt, ahogy az is, és számos jogi eljárást indítanak az amerikai kormány ellen, amelyet etikátlan emberkísérletekkel vádoltak.
A Pentagon végül elismerte a nagyszabású titkos műveletet, de a lakosok egészségügyi problémái és a permetezés közötti közvetlen kapcsolatot már nehéz volt bizonyítani a több évtizedes eltérés miatt. A pereskedések ellenére a legtöbb család sosem kapott kártérítést, a szörnyű kísérlet pedig a hidegháború egyik sötét fejezeteként vonult be a történelembe.
