Az ufó-kommunikációban gyakran találunk utalást a kozmoszt fenntartó törvényekre és rendre. Említést tesznek a bolygók között különféle államszövetségekről is.
Ezek a szövetségek egy felsőbb hatalmat követnek, aki egy rendkívül fejlett, magasabb tudatállapotban létezik. A világegyetem kormányzásának hierarchikus rendje a védikus világelmélet egyik kulcselmélete.
A védikus kozmikus hierarchiában kialakult a magasabb bolygórendszerek rangsora, ezen a rangsoron belül az alacsonyabb rendszerekben élő lények nem tudnak kapcsolatba kerülni a magasabb fokozaton élőkkel.
Az anyagi világ legfelsőbb hatalmasságát Brahma-nak hívják, ő a materiális bolygórendszer legmagasabb szintjén él – ezt a bolygórendszert Brahmaloka-nak hívják.
A Brahmaloka rendszer alatt található Tapoloka, a Janaloka és a Maharloka. Ezeket a bolygórendszereket bölcsek (rsi-k) lakják, akik aszkétikus életű, kiművelt, nagy tudással és transzcendentális tudattal rendelkező emberek.
Ezek alatt a bolygók alatt helyezkedik el a Svargaloka birodalom, amelyet az úgynevezett deva-k (félistenek) népesítenek be. A deva-kat katonai hierarchia szerint szervezték. A politikai életben és a háborúkban vesznek részt, és az alacsonyabb erőkkel folytatott csatáik sokszor hatással vannak a földi életre. Ugyanakkor azért, mert a deva-k rendkívül hosszú ideig élnek, társadalmuk és politikai életük stabilak.
Bár a világmindenség intelligens ellenőrzés alatt áll, a magasabb szinten lévő ellenőrök, például a deva-k és a nagy bölcsek általában nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az alattuk elhelyezkedő lényekkel, akik közé a földi emberek is tartoznak.
Sokkal inkább az a dolguk, hogy ezeknek a lényeknek az egyik testből a másikba történő mozgását előkészítsék – természetesen aszerint, hogy milyen munkát végeztek életükben ezek a lények – és ily módon biztosítsák a tudatuk fejlődését is. A különböző társadalmak lelki tanításainak szervezés is az ő dolguk. Ezek a tanok lehetővé teszik, hogy a megtestesült lelkek magasabb lelki szintre jussanak el, és így fejlődjenek. A Védák tanítása szerint az emberi élet legfőbb célja a lelki fejlődés.
Az anyagai világ kozmikus hierarchiája fölött helyezkedik el a lelki világ, ami a boldogság világa, az eredeti, örök helyzetünk. Annak ellenére, hogy ebben a hierarchikus rendszerben a Legfelsőbb Lény és a földi élet között rendkívül nagy távolság van, a védikus irodalom hangsúlyozza, hogy minden lélek kapcsolatban van a Legfelsőbb Lénnyel, és hogy a Legfelsőbb Lény minden létező szívében ott lakozik, mint Paramatma, vagyis Felsőlélek. A Legfelsőbb Lény, mint avatara személyesen leereszkedik a különféle anyagi bolygókra.
A Krsna-ként ismert avatara történetét a Bhagavata Purana tartalmazza (ami kb. 5000. évvel ezelőtti esemény), a Ramayana pedig Rama, másnéven Ramacandra avatara történetét meséli el.
Felhasznált irodalom: Richard L. Thompson: Alien Identities
