Már annyiszor láttuk a filmekben. A haldokló szeme előtt ezredmásodpercek töredéke alatt lepereg az egész élete vagy csak a legszebb, legjelentősebb emlékei.
Sőt, talán már ti is olvastatok ilyen történeteket olyanoktól, akiknek halál közeli élményben volt részük. Akkor igaz lenne? És ha igen, miért történik ez velünk?
Az életünk filmje
Egy új tanulmány arra kínál számunkra bizonyítékot, hogy hihetünk, sőt, szinte biztosak lehetünk abban, hogyan életünk egyes momentumai valóban mozifilmszerűen leperegnek a szemünk előtt, mielőtt meghalnánk.
Ugyanis a kutatások szerint valahogy képesek az emlékek felszabadulni az agyból. Vagyis olyan régi emlékek is a felszínre kerülhetnek, amikről nem is tudtunk, mondhatni elfelejtkeztünk, és magunktól már nem lettünk volna képesek felidézni.
A halál egyes folyamatai olyan agyi részeket tudtak aktiválni az emlékeket tartalmazó központban, amik meglepő dolgokról tanúskodnak.
Például azok,akik halálközeli élményeket éltek át, arról számoltak be, hogy rengeteg emléket újraéltek, vagy láttak maguk előtt, amelyre azelőtt nem is emlékeztek és úgy gondolták, hogy már teljesen elfelejtették. Ráadásul ezek az élmények nagyon frissnek, intenzívnek tűntek, és kristálytisztának, ami a hétköznapi életükben más emlékekre nem volt jellemző.
Megmagyarázhatatlan agyi aktivitás
Kezdetben a szakértők úgy vélték, hogy ez csak az agy és a képzelet közös játéka, ami becsapja az elmét. Ám ahogy a kutatások előre haladtak, rájöttek, hogy mindez nem puszta „játék” az agy részéről.
Ugyanis konkrét agyi aktivitást mértek több esetben is, olyan embereknél, akik halál közelben voltak, de még azoknál is, akik meghaltak.
Megállapítást nyert, hogy a halál pillanatában az agy elektromos aktivitása és az emlékekért felelős agyi rész mindig jelentős mértékű stimuláción esett át, olyannyira, hogy a műszerek szinte megbolondultak.
Úgy lehetne leírni, mintha komoly agymunka zajlott volna le az elmében, pedig az illető épp a halálán volt, vagy meg is halt abban az adott pillanatban.
Eszerint bizonyított tény, hogy az emlékek az agyban mélyen eltárolódnak és megmaradnak. Vagyis meglehet, hogy sohasem felejtünk el semmit sem, és ez azt jelenti, hogy az agy kapacitása hihetetlen mértékű lehet. Csupán pontosan ismernünk kellene ezeket a folyamatokat, hogy hozzáférjünk a nagyon régi emlékekhez és ehhez ne legyen szükség a halál segítő kezére.
De mi célt szolgálnak az emlékek?
Ugyanakkor a tudomány jelenleg nem képes felelni arra, hogy a halál közelében miért teszi ezt az agy. Miért emlékeztet? Mi a célja ezzel a szervezetnek, az agynak, azáltal, hogy megjelenít emlékeket a halálunk előtt?
Lehet túlmisztifikáljuk a dolgot, és csupán az emlékezés mellékterméke az agy leállásának, vagy valami spirituális célja van…? Lehet, hogy még erre nem tudjuk a választ, de annyi szent, hogy a halál pillanata sokkal érdekesebb tudományos szemszögből, mint maga a halál, és a kutatók nem adják fel, míg válaszokat nem találnak.
forrás: Wadolowska Balogh Orsolya – noiportal.hu
