Azt mondják: minden fejben dől el. A jó vizsgaeredménytől a sikeres fogyókúrán át a hivatásbeli karrierig a legtöbbet akkor tehetünk, ha kellően motiváltak vagyunk.
Legyen világos, mit akarok elérni!
Vannak élethelyzetek, amikor érzi az ember, hogy valamit változtatnia kellene. Ám ahhoz, hogy megtegyük az első lépést, tisztázni kell, miért érzünk késztetést, hogy „útra keljünk”, és mi is a vágyott végeredmény.
Ragadjunk papírt, tollat és rögzítsük a célunkat! Fontos, hogy ennek megfogalmazásakor pozitív kifejezéseket használjunk. Ahelyett tehát, hogy „nem akarok úszógumit a derekam köré”, írjuk inkább azt, hogy „szeretnék jól mutatni a ruhámban”.
Hogyan jutok el a célomhoz
Tartsunk mértéket, s a konkrét lépések megtervezésekor a szárnyaló vágyak ellenére legyünk tekintettel a realitásokra! Érdemes apró, gyakorlati, könnyen elérhető, ugyanakkor határozottan előbbre vivő programot összeállítani.
Egy önvédelmi sport megtanulásához például legelőször információt kell gyűjteni, nekünk való-e egyáltalán. Hol vannak kurzusok, milyen feltételekkel látogathatók ezek. Aztán az edző útmutatásainak megfelelően türelemmel fel kell készítenünk a testünket a komolyabb tréningekhez.
Szükségünk van elszántságra
Ha csak úgy ímmel-ámmal haladunk a megkezdett úton, bizonytalan a siker. A szenvedély viszonyt szárnyakat képes adni. Gondoljunk vissza korábban örömmel végzett tevékenységeinkre, amelyek összekapcsolhatók a mostani terveinkkel.
Például az angoltanulást segítheti egy nosztalgikus délután: poroljuk le régi kedvenc lemezeinket, és énekeljük az előadóval együtt teli torokból az angol nyelvű szöveget.
Félre az akadályokkal!
Van úgy, hogy megvan a cél, a kellő eltökéltség és perfekt programot is kidolgoztunk, mégsem sikerül előrébb jutnunk. Tartsunk ilyenkor önvizsgálatot: vajon vannak-e szokásaink, beidegződéseink, amelyek akadályt jelentenek.
Aki például megszokta, hogy reggelente kicsit lustálkodik az ágyban, mielőtt munkába indulna, annak nem lesz könnyű fél órával korábban felkelni, hogy futócipőbe ugorjon.
A szakértők szerint három hétre van szükség, hogy valami újdonságot az agyunk megszokott tevékenységként értelmezzen. Ennyit kell tehát kihúznunk (például fogadást kötünk valakivel, hogy nem hagyunk el egyetlen korai edzést sem), aztán a napi rutin mozgat mindent.
Gyakorlat teszi a mestert
A tehetség nagy érték, de sosem lesz kiváló zenész, aki híján van a szorgalomnak, fegyelemnek. Csak rendszeres gyakorlással eltöltött, hosszú idő után tapasztaljuk majd: úgy szól a kezünkben a hangszer, hogy örömünket leljük benne.
De a felkészülési időt nem lehet megspórolni. Jó, ha a napirendben rögzített ideje van a gyakorlásnak, így nem próbáljuk későbbre tolni – netán elhagyni. S ne feledjük: az apró sikerek is tudnak motiválni.
Biztató belső hangok, képek
Hányszor hallottuk a tapintatos, megértő szavakat gyerekkorunkban: „ezt még nem tudhatod”…”ügyesedni kell még ehhez…”. És aki felnőtt korára nem szerzett elegendő önbizalmat, könnyen feladja a terveit. Át kell tehát „programozni” a negatív gondolkodásunkat, s mondjuk azt: „meg tudom tenni ezt, nehezebb feladatokat is sikerrel megoldottam…”
Elképzelhetjük magunkat, amint célba értünk – átvesszük a diplománkat, a kinevezési okmányt, átszakítjuk a célszalagot…Ha álmodozás közben, ellazulva, érzékletesen lefestjük az örömteli pillanatot, a tudatalattink megőrzi azt. És tudjuk, hogy gondolkodásunkat a tudatalatti elme irányítja.
Jár egy kis pihenő!
Senki ne hajtsa túl magát! Előfordulnak élethelyzetek, amikor nemcsak szabad, hanem kötelező is pihenőt tartani. Ha a kihívások túlzottan igénybe veszik testünket-lelkünket, álljunk le egy időre, hogy felfrissüljünk, energiával töltődjünk fel. Ha tehetjük, hetente teremtsünk alkalmat szórakozásra, kikapcsolódásra.
A kudarc se törjön le senki, hisz ez is az élet része. Nincs az a szupersztár, aki ne esett volna még ki soha a ritmusból vagy csúszott volna el fél hanggal. Az a jó, ha a tapasztalatainkból tanulni tudunk, mert az előre visz. S ha kiderül, eddig tévúton jártunk, a felismerés hozzásegít ahhoz, hogy az igazira rátaláljunk.
