Ez az eset azért érdekes, mert itt összejött minden: szabad szemmel végzett megfigyelés, légi és földi radarészlelés és profi filmesek által készített filmfelvételek!

Számos amerikai kutató úgy tartja, hogy ezek az első igazán hiteles UFO filmfelvételek a világon.

A melbourne-i 0 csatorna munkatársai által készített felvételeket húsz különböző neves tudós – fizikus, optikus, csillagász, radarszakember stb. – vizsgálta meg és találta minden szempontból hitelesnek.

A filmfelvételek, amelyeket Új-Zéland déli szigete felett készítettek az ausztrál tévések 1978. december 31-én, egyedülállóak a maguk nemében. A film 16 mm-es, színes, és 23 000 kockát tartalmaz.

A vizsgálatok egyértelműen leszögezték, hogy szilárd halmazállapotú tárgyról van szó, és teljesen kizárható, hogy a jelenség bármilyen értelemben természeti jelenség lett volna.

Nézzük röviden az eseményeket!

December 21. hajnali 3 óra 28 perc. Vern Powell, az Argosy gép kapitánya, Új-Zéland déli szigetének északi csücskén, a Blenheim repülőtérről felszállva megpillantott egy ismeretlen eredetű repülő tárgyat.
A wellingtoni repülőtéren radarernyőn már korábban észlelték az UFO-t, és rádión utasították Powellt, hogy nézzen utána, miféle tárgy repked az ország légterében.

Az ismeretlen tárgy, amely körülbelül akkora volt, mint egy utasszállító repülőgép, mozdulatlanul lebegett, miközben Powell gépével feléje közelített. Ekkor, mindenki meglepetésére, az UFO megmozdult, és távolságot tartva követte a gépet mintegy 12 mérföldön keresztül.

December 30. este negyed 11. Fogarty ausztrál tévérendező és kamerásai, David és Ngaire Crocket, férj és feleség, felszálltak a Blenheim repülőtérről, hogy Wellington-ba repüljenek. Éjfél után egy sereg fényfoltot fedeztek fel, és értesítették a látványról a wellingtoni radarállomást. Ők is megerősítették a jelenséget.

Elképesztő percek következtek. Egy UFO mintha csak tudta volna, hogy filmezik, hihetetlen légiparádét rendezett a filmeseknek, akik kamerájukkal alig tudták követni a mozgását. Fogarty egész úton egy magnószalagra kommentálta a történteket. Egyik megjegyzése minden, a gépen tartózkodó utas szorongását jól kifejezte:

„Adja isten, hogy ne legyenek ellenséges szándékaik!”

Wellingtonból a radarosok jelezték, hogy a gépet több UFO is követi. Leszállás után a gép kapitánya invitálta az ausztrál tévéseket, hogy repüljenek vele a visszaúton is.

December 31. Hajnali 2óra 15 perc. Másnap, alig, hogy felszálltak, máris megjelent egy UFO a gép közelében. Az UFO-t a repülőtéri radar is észlelte. Egy ideig mintegy tíz mérföld távolságban repült a gép mellett.

Ezúttal az UFO nyugodtabban viselkedett, nem tűnt és nem halványodott el, hagyta, hogy szép rendesen filmezhessék. David a kamerával dolgozva beszámolt róla, hogy egy olyan tárgyat lát, amelynek az alsó része fényárban úszik, a tetején pedig egy átlátszó kupolaféleség van.

Egy ízben a pilóta úgy döntött, hogy megközelíti az UFO-t, de az megtartotta az eredeti távolságot, majd hirtelen a gép elé került, és balra fordulva elviharzott. A gépet egészen a leszállásig több aprónak tűnő, pulzáló fénypont követte.

Az eseményről készült filmet a melbourne-i televízió bemutatta. Egy héttel később pedig New Yorkban tüzetesen megvizsgálták, a már említett eredménnyel.

A filmen tisztán lehetett látni a hajnali ég ellenében egy fehéren izzó, lüktető fénygömböt. A gömb széle kékes-zöldes színben pompázott. Különleges filmtechnikával a kamerát ráközelítették az UFO-ra, amely így egészen közeliben látszott.

Utána még egy elektronikus finomítás: és a gömbben feltűnt az „élére” állított UFO, amint eszelősen pörög az őt körülvevő ionizált levegőburokban. Tisztán ki lehetett venni a kupolaszerű felső részt is. A látvány a szó szoros értelmében lélegzetelállító volt!