A tudatosság forrásának nyomában

A mai kutatók egyre ügyesebben tudják működés közben megfigyelni az agyat.

Az elektroencefalogram lehetővé tette az agykéreg elektromos aktivitásának mérését, míg a funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotás, vagyis az fMRI azt tette lehetővé számunkra, hogy a véráramlás mértékének különbségeit figyeljék meg az agy 100 milliárd idegsejtje között.

Ezekből a mérésekből rengeteg meglepő dolgot megtudtunk az agyról. Az egyik az, hogy a különböző gondolkodási módokat, amelyekre az ember képes (az analitikus, az érzelmi stb), nem lehet szigorúan az agy egyik vagy másik részéhez rendelni, még annak ellenére sem, hogy az agy bizonyos területei bizonyos gondolkodásmódokra specializálódhatnak.

Minden előzetes várakozás ellenére az bizonyosodott be, hogy súlyosan sérült aggyal, vagy születési rendellenesség következtében erősen lecsökkent méretű aggyal is éppen olyan vagy még komolyabb szellemi feladatokat végre lehet hajtani, mint egy normál aggyal.

Ha az agyat “nedves számítógép”-ként képzeljük el, amelyben ugyanolyan módon tárolódik el az információ, mint egy rendes számítógépben, akkor ezek az emberek nem lennének képesek azokra a dolgokra, amelyekre így igen.

De az aggyal kapcsolatos legmeglepőbb dolgot, amelyet ezek a kutatások kiderítettek, egy holland kardiológus és halálközeliélmény-szakértő, Pim van Lommel szögezte le a lehető legvilágosabban:

“Nincs közvetlen bizonyítékunk, amely azt bizonyítaná, hogy az agy idegsejtjei hozzák létre a tudatosságunk szubjektív esszenciáját.”

A tudósok eddig még nem tudták bebizonyítani, hogy a tudatosság – ez a rejtélyes valami, amit mindnyájan megtapasztalunk éber és alvó óráink mindegyikében, és amely azzá tesz minket, amik vagyunk – tényleg az agyból származna.

Az agyi aktivitás nem egyenlő a tudatossággal, és egyelőre minden, a neurális alapjainak megtalálására irányuló kísérlet csődöt mondott.

De a tudatosságot nemcsak agyunk valamelyik részéhez nem lehet egyértelműen hozzárendelni, hanem semmilyen forrását nem lehet megtalálni a fizikai világban.

Van Lommel a saját kutatásának összefoglalójában a következő rendkívül merész kijelentést teszi:

“A halálközeli élmények tanulmányozásának várható eredményeire, a neurofiziológiai kutatások jelenlegi eredményeire és a kvantumfizikai fogalmakra alapozva erősen hiszek abban, hogy a tudatosságot nem lehet egy konkrét időhöz és helyhez kötni. Ezt nonlokalitásnak nevezzük. A teljes és végtelen tudatosság mindenhol ott van egy olyan dimenzióban, amely nincs helyhez és időhöz kötve, ahol a múlt, a jelen és a jövő egymás mellett léteznek, és egyszerre érhetőek el.”

Az agy pillanatnyilag az univerzum legbonyolultabb materiális képződménye. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül képes akár a személyiségünket is létrehozni, hogy az agy tenne minket azzá, akik vagyunk.

De ha nem feltétlenül az agy hozza létre a gondolkodást és a tudatosságot, akkor honnan eredhetnek ezek? Lehet, hogy pontosan onnan, ahonnan a történelem legnagyobb része során az emberek túlnyomó többsége hitte, hogy erednek: ugyanonnan, ahonnan maga a lélek származik, mielőtt felépíti a kéznél lévő elemekből a testet, amelyet a Földön használ.

error:
240 Shares
Share via
Copy link
Powered by Social Snap