exöszájzbúk

Transzhumán kapcsolatok a védikus civilizációban

Az ősi védikus társadalomról beszélve fontos megemlítenünk az úgynevezett légi közlekedési eszközöket, amelyeket a szanszkrit nyelv vimanáknak nevez.

Ezek lehetnek durva fizikai szerkezetek, vagyis anyagi gépek, vagy pedig két különböző energiából készülhetnek, egyfajta finomabb anyagi energiából és transzcendentális energiából. Az ezen a Földön élő emberek általában nem készítettek ilyeneket, de néha technikailag fejlettebb szinten álló lényektől szereztek be ilyen járműveket.

Az ősi indiai beszámolókban olvashatunk például ember készítette fa eszközökről, amelyek szárnyakkal repültek és hasonlítottak a modern repülőgépekhez. Bár ezt a fából készült közlekedési eszközt is vimanának nevezték, a legtöbb vimana nem hasonlított a repülőgépekhez. A tipikus vimanák leginkább azokra az ufókra hasonlítottak, amelyekről a modern beszámolók beszélnek, és a vimanákkal kapcsolatban említett lények hasonló hatalommal bírtak, mint azok, akiket az ufókkal kapcsolatba került mai emberek leírnak. Érdekes példa a vimanára egy repülő szerkezet, amelyet Salva, India egykor élt királya szerzett Maya Danavától, a Talatala csillagrendszerből érkezett lénytől.

Más világok

A védikus társadalom tagjai hitték, hogy el lehet jutni egyik világból a másikba. Ebbe beletartozott az is, hogy el lehet kerülni egy másik csillagrendszerbe, lehetséges magasabb dimenziókba, vagy más csillagrendszerek magasabb dimenziójú rétegeibe repülni. Az is elfogadott volt ebben a társadalomban, hogy az anyagi világot el lehet hagyni, és át lehet jutni a transzcendentális világokba.

Amikor a védikus irodalom ezeket az utazásokat említi, nem használ hagyományos geometrikus fogalmakat, mint például “magasabb dimenziók” vagy “más égitest”. Magát az utazást az utazáson részt vevő személyek fogalmaival írja le, és a mai embernek, aki ezeket a beszámolókat olvassa, tudomásul kell venni azt, hogy egy ilyen utazás több mint a háromdimenziós térben való mozgás. A modern kor embere számára az utazás a háromdimenziós térben való mozgást jelenti, ezért én a “magasabb dimenzió” fogalmat a védikus beszámolókra fogom értelmezni, ami nem fedi a háromdimenziós térben való utazás fogalmát.

Ellene vethető, hogy India ősi lakosai nem ismerték a csillagok és bolygók modern értelmezését, ennek következtében pedig nem is tételezhetjük fel, hogy kapcsolatba tudtak volna lépni az ezekről a bolygókról érkezett lényekkel. A válaszom erre egyfelől az, hogy a világegyetemről szóló védikus leírások a nyugati kultúrán felnőtt emberek számára rendkívül különösen és mitologikusan hangzanak, mivel ezek a művek sok olyan elméletet tartalmaznak, amelyek teljesen idegenek a nyugati szemlélet számára. Ugyanakkor azonban több olyan elmélettel is találkozhatunk ezekben az írásokban, amelyek a modern tudománynak megfelelően értelmezik a világmindenséget.

A humanoidok

A Puranák 400 ezer emberszerű fajt említenek meg a különböző bolygókon, és 8 millió más életformát, amibe beleértik a növényeket és az alacsonyabb rendű állatfajokat is. A 400 ezer emberszerű lény közül az emberi lényt tartják a legkevésbé fejlettnek. Ez a megállapítás egybecseng azzal, amit az ufó-találkozások résztvevőitől hallhattunk.

A “humanoid” szót olyan emberszerű lényekre használom, akikről az ufó-beszámolók említést tesznek. Ugyanezt a szót fogom használni a védikus irodalomban leírt emberszerű fajokra is. Az ufó-beszámolókban az idegen lényeket nagyon sokszor különös, undorító jelenségeknek írják le, ugyanakkor azonban találkozunk olyan leírásokkal is, ahol gyönyörű lényekként említik őket. A védikus irodalomban található humanoid leírások is hasonlók.

A Gandharvák és a Siddhák esetében például a humanoid lényeket gyönyörű, emberszerű teremtményekként írják le, más humanoidok viszont undorító, félelmetes, formátlan szörnyek. Az egyik csoportot például Kimpurusának nevezik. Ebből a szóból a “kim” szócska azt jelenti, hogy “ez az?”,  a “purusa” pedig azt jelenti, hogy “ember”.

A Védákban leírt emberszerű humanoid fajok többségéről azt mondják, hogy birtokukban van egyfajta természetes erő, amelyet siddhinek neveznek. A mi földünkön élő emberek is birtokolhatják ezt az erőt, és egyes embereknek jobb képessége van ezek megszerzésére, mint másoknak. Az alábbiakban ezekről a siddhikről olvashatunk egy listát.

1. Szellemi kommunikáció vagy gondolatolvasás. Mindkét jelenség általános a védikus humanoidok között, de a normális, hangos beszéd is általános.

2. Nagy távolságokból való látás vagy hallás képessége.

3. Laghima-siddhi: lebegés vagy antigravitáció. Létezik egy olyan erő is, amellyel valaki hihetetlen súlyossá tud válni.

4. Anima- és mahima-siddhi-k: erők, amelyek segítségével, meg lehet változtatni a tárgyak vagy az élő testek méretét anélkül, hogy szétroncsolnák azok szerkezetét.

5. Prapti-siddhi: olyan erő, melynek segítségével bizonyos tárgyakat egyik helyről a másikra tudnak helyezni anélkül, hogy ezek a tárgyak térben mozognának. Ez az erő kapcsolatban van azzal a képességgel, hogy magasabb dimenziójú világokba is át tudnak jutni.

6. Arra való képesség, hogy az éteren keresztül mozgassanak tárgyakat anélkül, hogy a fizika törvényeitől függenének. Ezt a fajta utazást vihayasa-nak hívják. Van egy másik utazástípus is, a mano-java, aminek során a test az elme segítségével egyenesen átkerül egy másik, távoli helyre.

7.  Vasita-siddhi: olyan erő, amely hosszú távú hipnotikus ellenőrzést tesz lehetővé. A védikus leírásokban rámutatnak arra, hogy ez az erő lehetővé teszi, hogy emberek gondolatait nagy távolságokból ellenőrizzék.

8.  Anthardhana, vagyis láthatatlanság.

9. Az a képesség, hogy különböző formákban jelenjenek meg, és megjelenési formák illúzióját keltsék.

10. Olyan erő, mely lehetővé teszi, hogy más személy testébe lépjenek be és ellenőrizzék azt. Ezt általában finom anyagi testtel végzik.

Több különböző, védikus humanoid fajról azt állítják, hogy párhozamosan élnek egy magasabb dimenzióban, a Föld belsejében, annak felszínén, illetve annak közvetlen szomszédságában. A védikus leírások egyik jellemzője, hogy a különböző fajok, mint például a Siddhák, Caranák, Uragák, Guhyakák és a Vidyadharák úgy szerepelnek, mint olyan csoportok, amelynek tagjai együtt élnek és együtt dolgoznak annak ellenére, hogy szokásaik és megjelenésük rendkívüli módon eltér egymástól.

Ezek a lények általában alaposan fel vannak ruházva különböző siddhikkel. A múltban ezen humanoid típusok többségét megtalálhattuk a Földön, mint látogatókat, vagy mint lakosokat. Tény, hogy a földfelszín nagy részét valamikor a különféle humanoid fajok ellenőrizték, illetve népesítették be. Például a Ramayana című műnek ez az alapmegállapítása.

Ebben a műben arról van szó, hogy az Úr Ramacandra hogyan szöktette meg feleségét, Sita-t Lanka királyságából, ahova a Ravana nevezetű raksasa vitte. A raksasa a 400 000 humanoid faj egyike, és abban az időben ők kormányozták Lanka-t.

A Védákban említett humanoid fajok élettartama rendkívül változatos. A Védák szerint a Földön élő emberi lények évezredekkel ezelőtt hosszabb életűek voltak. Az élet ebben az időben több ezer évben értendő, ami több emberszerű lényre jellemző volt. Említés esik a Devákról (isteni lények, félistenek) is, akik a világegyetemet kormányozzák, és akiknek az élettartama több millió illetve több százmillió földi év. Az indiai emberek a mai napig beszélnek a klasszikus, védikus típusú humanoid lényekkel való találkozásokról.

A védikus világszemlélet egyik legfontosabb jellemzője, hogy az élőlényeket lelkeknek tekinti, amelyek a testeken belül léteznek. A lelket atmának vagy jivatmának hívják, s ez a lélek rendelkezik a tudatosság képességével.

A test két részből áll: a fizikai elemek alkotta testből, az úgynevezett „durva” testből, illetve a „finomtestből”, amely különböző energiák összessége – ide tartozik az értelem, az intelligencia és a hamis ego (hamis önazonosítás).Ugyanakkor a védikus értelmezés szerint ezek az energiák állandó kapcsolatban vannak a durva fizikai dolgokkal, és amikor hatalmukba kerítették, akkor erőteljesen befolyásolják is azokat.

A lélek és a fizikai test képes arra, hogy az egyik fizikai testből, a másikba kerüljön át, és arra is képes, hogy ideiglenesen a fizikai testen kívül létezzen. Ezt a mozgást egyetemes törvények szabályozzák, és ennek a folyamatnak az ellenőrzésében humanoid lények is részt vesznek. Ez a mozgás a tudat fejlődését is magába foglalja, ami által a lelkek egyre magasabb és magasabb típusú testekbe kerülnek.

A tudatosság legmagasabb fokán a lélek megszabadul minden kötöttségtől és az anyagi világtól. Ez a szabadság vagy más néven mukti (felszabadulás) azt jelenti, hogy a lélek eljutott egy tökéletes, transzcendentális világba. Részletesebben a szabadságnak, felszabadulásnak két formája létezik. Az első a Brahman, vagyis a transzcendentális egység tapasztalata, a Legfelsőbb Lény személytelen sugárzásába olvadás (innen visszaesik a lélek az alacsonyabb szintű régiókba, mivel nem ez az eredeti helyzete), második a Legfelsőbb szolgálatában szerzett változatos tapasztalatok a Vaikuntha lelki bolygókon. Itt van a lélek eredeti helyzete, az örök tudás, szépség, boldogság birodalmában.

A védikus filozófia szerint minden kinyilatkoztatás a Legfelsőbb Lénytől származik, akit több néven is ismernek, különböző aspektusai szerint – mert nagyon sok megjelenési formája létezi, például Krsna, aki az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, és belőle áradnak ki, nyilvánulnak meg az összes aspektusai -, mint például Govinda, Narayana vagy Visnu.

Az individuális lelkek a Legfelsőbb Lény részei, és úgy beszélnek róluk, mint egy nagy tűz apró szikráiról. Kis részben osztoznak a Legfelsőbb tulajdonságaiban, és ennek eredményeképpen nagyon hasonlítanak is egymásra. A felszabadult lelkek ezeket a tulajdonságokat egy az egyben hordozzák, ellenben az anyagi testbe zárt lelkek, az anyagi energia hatásának köszönhetően hajlamosak eltorzult tulajdonságok megnyilvánítására.

A kozmikus hierarchia

Az ufó-kommunikációban gyakran találunk utalást a kozmoszt fenntartó törvényre és rendre. Említést tesznek a bolygók között különféle államszövetségekről is. Ezek a szövetségek egy felsőbb hatalmat követnek, aki egy rendkívül fejlett, magasabb tudatállapotban létezik. Érdemes felfigyelni arra, hogy a világegyetem kormányzásának hierarchikus rendje a védikus világszemlélet egyik kulcselmélete.

A védikus kozmikus hierarchiában kialakult a magasabb bolygórendszerek rangsora, ezen a rangsoron belül az alacsonyabb rendszerben élő lények nem tudnak kapcsolatba kerülni a magasabb fokozaton élőkkel. Az anyagi világ legfőbb hatalmasságát Brahmának hívják, ő a materiális bolygórendszer legmagasabb szintjén él – ezt a bolygórendszert Brahmalokának hívják. A Brahmaloka rendszer alatt található a Tapoloka, a Janaloka és a Maharloka. Ezeket a bolygórendszereket bölcsek (rsik) lakják, akik aszketikus életű, kiművelt, nagy tudással és transzcendentális tudattal rendelkező emberek.

Ezek alatt a bolygók alatt helyezkedik el a Svargaloka birodalom, amelyet az úgynevezett “Devák” népesítenek be. A Devákat katonai hierarchia szerint szervezték. A politikai életben és a háborúkban vesznek részt, és az alacsonyabb erőkkel folytatott csatáik sokszor hatással vannak a földi életre. Ugyanakkor azért, mert a Devák rendkívül hosszú ideig élnek, társadalmuk és politikai kapcsolataik stabilak.

Bár a világmindenség intelligens ellenőrzés alatt áll, a magasabb szinten lévő ellenőrök, például a Devák és a nagy bölcsek általában nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az alattuk elhelyezkedő lényekkel, akik közé a földi emberek is tartoznak. Sokkal inkább az a dolguk, hogy ezeknek a lényeknek az egyik testből a másikba történő mozgását előkészítsék – természetesen aszerint, hogy milyen munkát végeztek életükben ezek a lények – és ily módon biztosítsák a tudatuk fejlődését is. ezek a tanok lehetővé teszik, hogy a megtestesült lelkek magasabb lelki szintre jussanak, és így fejlődjenek. A Védák tanítása szerint az emberi élet legfőbb célja a lelki fejlődés.

Az anyagi világ kozmikus hierarchiája fölött helyezkedik el a lelki hierarchia, amelyet a Legfelsőbb Lény ural. Annak ellenére, hogy ebben a hierarchikus rendszerben a Legfelsőbb Lény és a földi élet között rendkívül nagy távolság van, a védikus irodalom hangsúlyozza, hogy minden lélek kapcsolatban van ezzel a Legfelsőbb Lénnyel, és hogy ez a Legfelsőbb Lény minden lélekben ott lakozik mint Paramatma, vagyis Felsőlélek. A Legfelsőbb Lény mint avatara, személyesen is leereszkedik a különféle anyagi bolygókra. A Krsnaként ismert avatara történetét a Bhagavata Purana tartalmazza, a Ramayana pedig Rama, más néven Ramacandra avatara történetét meséli el.