Tiahuanaco keletkezésénél csak a pusztulása rejtélyesebb. Az egykori Tiahuanaco városa a Titicaca-tó körüli hegyekben, 3850 méter magasan uralkodott egy birodalom felett, majd minden előzmény nélkül omlott össze. Bámulatos épületeket és megannyi kérdést hátrahagyva.

Az európai embernek szokatlan magasságnak, a kis légnyomásnak és a levegő alacsony oxigéntartalmának köszönhetően ott fenn még a járkálás is valósággal kínszenvedés.

Elképzelni is nehéz, miként mozgathatták meg itt azokat a roppant súlyú kőtömböket, melyek össztömege elérte a 20000 tonnát. Tiahuanaco és mellette Puma Punku városai virágkorukat Kr. u. 400-900 között élték, de építésük kora visszanyúlhat akár több ezer évet is.

Tiahuanaco rejtélyes régészeti leletei

Az ásatások felszínre hoztak olyan agyagedényeket, melyeket a régmúlt művészei őshüllő ábrázolásokkal díszítettek. Rejtély honnan vették hozzá a modelleket, mert nyilvánvaló tényként fogadtuk el eddig: az ember és az ősállatok soha nem léteztek együtt a földön.

Felbukkantak furcsa rajzok is, egyiken mintha egy szülés levezetése lenne, egy másikon pedig úgy tűnik, mintha különböző belső szerveket ültetnének át vérátömlesztéssel egybekötve!

Az archeológusok találtak egy 290 napos kalendáriumot, benne jól leolvasható a napéjegyenlőség, a csillagászati évszakváltások időpontjai, valamint a holdfázisok. A romok között világosan felismerhetők egy kikötő nyomai, a kőtörmelékeken pedig számos tengeri eredetű jel látható. Ma a Titicaca-tó 25km-re északra fekszik a várostól.

Megállapítható, a víz mintegy 10000 éve nyaldosta az épületek partját. Számos olyan bronztárgy került elő, melyekről egyáltalán nem tudni hogyan készülhettek, hiszen a város virágzásának idején tudomásunk szerint még nem ismerték a fémfeldolgozást. Vagy mégis?

A legfigyelemreméltóbb épület a 15m magas és 180x140m területű Akapana-piramis hat T-alakú terasszal ellátott kultikus építménye. A kötőanyag nélküli összeillesztésénél a hatalmas kőkockák között hajszálnyi rés sincs. A tömböket rézkapcsokkal fogták össze.

Fontos emlék még az egyetlen, nagy, zöldesszürke andezittömbből kifaragott, frízekkel borított Napkapu. E csodás építmény 4m széles és 2.75m magas, a közepén egy széles nyílással, mely egy fal részeként funkcionálhatott egykoron.

Egyedülálló a „vízvezeték” is, mely csövek külső és belső felületei egyaránt simára csiszoltak, peremük pontosan egymásba illeszkedik. Még derékszögű elemek is fennmaradtak, ám ezek ebben az állapotukban aligha szolgáltak vízvezetésre, ugyanis alsó részük hiányzik.

A világ egyik legtitokzatosabb városáról több szakértő is kinyilvánította véleményét, mely szerint ezek a páratlan épületmaradványok 10000 évesnél is régebbiek.

A romantikus szemlélő teljesen tanácstalan ezen a nem emberi léptékű, gigantikus kőtömbök láttán, melyek még ebben a romos állapotukban is lenyűgözőek.