„Mi lehet ez a zaj? Vajon csak én hallom?” Ehhez hasonló kérdéseket tehetett fel magának több, az Új-Mexikó államban található Taosban élő lakos. 1950 óta a városka lakóinak nyugalmát egy szűnni nem akaró, folyamatos, zúgó hang zavarja meg. Valóság vagy képzelődés? A kérdésre mind a mai napig nem sikerült egyértelmű választ találni.
Egy biztos: nem tinnitusról van szó
A tinnitus, más néven fülcsengés vagy fülzúgás, hanginger hiányában fellépő hangérzet. A hangot az adott személy annak ellenére észleli, hogy közben külső hanginger nem hat rá. Az érintett időnként vagy tartósan különféle hangokat hall a fülében, illetve a fejében.
Ez a hanghatás lehet morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés, suhogás. Legtöbbször csendes környezetben a legkellemetlenebb. Tartós fennállása gátolhatja az elalvást, a koncentrálóképességet és egyre jobban zavarhatja a mindennapi életet.
A Taos hümmögés
A Taos hümmögés (Taos hum) elnevezés onnan ered, hogy a zajt először 1950-ben jelezték Taos városában, Új-Mexikóban.
Húsz évvel később, 1970-ben pedig az angliai Bristolban egyidejűleg mintegy nyolcszázan panaszkodtak valamilyen zúgásra. 2006 óta már nemcsak az Egyesül Államokban és Angliában, hanem több észak-európai városban is érzékelték az alacsonyfrekvenciájú hangot.
A jelentések elsősorban sűrűn lakott, erősen iparosodott területekről érkeznek. Ez alapján többféle magyarázat lehet a zaj forrására: transzformátorok, központi fűtés, háztartási gépek, légtisztító berendezések, malmok, motorok és az autópályák zaját is ide sorolhatjuk. Az utóbbi időben azonban a vidékre is kiterjedt a hangtakaró, ami sajnos műszerekkel is csak nehezen regisztrálható és azonosítható.
Taos lakosait annyira idegesítette a zaj, hogy 1993-ban arra kérték az amerikai kongresszust, hogy indítsanak vizsgálatot az üggyel kapcsolatban. A vizsgálat központjában tíz lakos állt. Mint kiderült, a hangot egy távolban elhaladó teherautóhoz, magasan elhúzó repülőhöz, vízcsobogáshoz vagy folyamatosan járó dízelmotorhoz hasonlították. Néhány esetben a hanghatáshoz testi tünetek is kapcsolódtak: szédülés, álmatlanság, fülben érezhető nyomás, fejfájás és orrvérzés.
1999-ben Kokomo (USA) lakosai kezdtek panaszkodni egy általuk hallani vélt irritáló, folyamatos zúgásról. Ők a hangot a neonlámpák hümmögéséhez hasonlították. Figyelemreméltó egybeesés a testi tünetek megjelenése: szédülés, fejfájás, ízületi- és izomfájdalmak, orrvérzés.
A Kokomo Tribune kezdeményezésére itt is elkezdődött a kutatás, aminek eredményeként kiderült, hogy mintegy negyven lakos hallja a hangot egyfolytában. Őket komoly neurológiai teszteknek vetették alá, ám az orvosok semmi különöset nem találtak és a zaj érzékelését stressznek vagy előrehaladott életkornak tudták be.
Skócia 2001-ben csatlakozott a Taos hümmögést észlelők táborához. Ők hamar megmagyarázták a jelenséget azzal, hogy annak oka az áramot szolgáltató trafókban keresendő. A hang ugyanis általában reggel 7 és 9, valamint este 6 és 8 között volt leginkább hallható. Ez pedig pont az az időszak, amikor a legtöbb áram fogy. Ezt azonban soha nem sikerült bizonyítani.
A szakemberek legszkeptikusabb csoportja továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a dolog nyitja a tinnitusban keresendő. A tévesen sokszor csak fülzúgásként emlegetett „betegség” közel sem csak a zúgásra korlátozódik.
A hang lehet sípoló, zümmögő, lüktető vagy recsegő. Az érintettek pedig a hangot nemcsak a fülükben, hanem a fejükben is érzékelik. Ez a teória azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért csak bizonyos földrajzi területeken hallható a titokzatos zaj. Elég valószínűtlen, hogy egy adott térségen belül több százan ugyanazzal az egészségügyi problémával küzdenének.
forrás: noiportal.hu
