Egy nem mindennapi UFO-találkozásról számolt be, Mario Woods, az Egyesült Államok Légierejének törzsőrmestere a The Disclosure Team című podcastben.
Woods 1977-ben a dél-dakotai Ellsworth légibázison dolgozott biztonsági őrként, feladata a rakétasilók védelme volt.
Egyik éjszaka a bázison kívüli irányítóközpontban tartózkodott, amikor egy hatalmas, fénylő tárgyra lett figyelmes az égen. Igencsak meglepődött, mivel az objektum egyáltalán nem hasonlított az általuk ismert repülőgépekre.
Hamarosan riadót fújtak a bázison, jelezvén, hogy az idegen tárgy behatolt a bázis légterébe. Woods és társa, Michael Johnson autóba pattantak, hogy közelebbről is megnézzék az UFO-t.
Egy mérföldnyi távolságból már kezdtek kirajzolódni a tárgy részletei.
„Láttuk, ahogy ez a valami narancs, vörös és fehér színekben pulzált”
– emlékezett vissza Woods.
Közelebb érve a két férfi teljesen megdöbbent, mivel elmondásuk szerint
az objektum akkora volt, mint egy szupermarket.
Miközben a jelenséget figyelték, hirtelen fényárba borult minden, s úgy érezték egy láthatatlan erő a magasba emeli őket.
„Ezután egy strandlabda méretű fényes gömb jelent meg a kocsink motorházteteje felett, s úgy pattogott össze-vissza, akár egy pinponglabda. Körülbelül három-négy másodpercig csinálta ezt, majd végleg eltűnt a szemünk elől.”
– mondta Woods.
A találkozás újabb fordulatot vett, amikor négy idegen lény indult feléjük.
„Olyan hét méterre lehettek tőlünk. Hárman közülük alacsonyabbak voltak, míg a negyedik magasabb. Nem sétálva közeledtek felénk, hanem mindannyian egyszerre mozogtak”.
A magasabbik lény valamiféle rúd alakú eszközt tartott a kezében, melynek sárgán izzott a vége.
Kisvártatva Woods telepatikus üzenetet kapott az idegenektől, melyben közölték vele, hogy nincs mitől tartania.
„Egy hang szólalt meg a fejemben, amely azt mondta, hogy „ne félj!”Nagyon bizarr volt az egész, mert ahhoz szoktunk, hogy a fülünkkel érzékeljük a hangokat, de ezek a szavak bennünk, az elménkben jelentek meg”.
Mario úgy emlékszik, ekkor egy pillanatra lehunyta a szemét, s mikor újra kinyitotta, az UFO-nak és a látogatóknak már hűlt helye volt.
Örültek, hogy épségben megúszták a találkozást, a gond „csupán” annyi volt, hogy
az észlelés helyszínétől mintegy 10 mérföldre találták magukat, ráadásul legalább öt órányi idővel nem tudtak elszámolni!
„Semmiféle keréknyomok nem vezettek arra a helyre, ahol akkor álltunk, vagyis biztosan nem az autónkkal tettük meg ezt a jeletős távolságot”.
Visszatérve a bázisra, Woods minden részletet elmesélt feletteseinek, kivéve azt a részt, amikor az idegenekkel találkoztak. Attól tartott ugyanis, ha őket is megemlíti feletteseinek, búcsút inthet pályafutásának.
Az egészségügyi személyzet vizsgálatai megállapították, hogy Mario kisebb égési sérüléseket szenvedett a találkozás során, de komolyabb bántódása szerencsére nem esett.
Vele és társával is egy titoktartási szerződést irattak alá, melyben kötelezték, hogy hátralévő szolgálati idejükben senkinek sem beszélhetnek az incidensről.
forrás: anomalien.com / msn.com
