A szerelmi mágia rítusai

Az ártatlannak tűnő szerelmi varázslat, a megkötés sem annyira veszélytelen, mint ahogyan elsőre gondolnánk.

A leggyakrabban két babát készítenek, ellátják őket személyes vonásokkal, majd vörös fonállal egymáshoz kötik őket. A fonalon csomókkal nyomatékosítják a mágikus szándékot.

Az ilyen megkötés azonban ugyanúgy lezárja a másik auraterét, korlátozza mentális szabadságát, és befolyásolja a csakrák működését, mint a klasszikus rontás.

A botcsinálta boszorkányt kínos meglepetés érheti, amikor rájön, hogy nemcsak a másik szerelmét csikarta ki, de maga sem tud szabadulni, mivel a megkötés rá is éppúgy vonatkozik, mint erőszakosan megszerzett párjára.

Érdekességként megemlítendő, hogy a megkötés rituáléját ugyan szent céllal de az egyházi esküvők szertartásain is alkalmazzák. A keresztény liturgia sok, kifejezetten a gyakorlati mágia területéről való eszközzel él és élt, ilyen az esküvői szertartás maga, amely szinte pontos leképezése a régi szerelmi mágia rítusainak, különösen, ha a megkötés elemre gondolunk.

Ezt az elemet például a katolikus szokásrend a lényegét tekintve változatlan formában őrizte meg, amikor is a házasulandók kezén a pap átköti a stólát. Amikor a szerelmes két kis szőrből, kócból, hajból vagy viaszból készült babácskát madzagokkal összekötöz, vagy amikor egyszerűen csak a hajszálára csomót köt, ugyanazt a célt kívánja elérni, amit a pap: széttéphetetlenné szeretné tenni a köteléket a szerelmesek között.

Míg a szentségek erejével megkötött házasság tiszta energiákat ébreszt a szerelmesek között, az érzelmek befolyásolása még a kis mágikus trükkökkel is veszélyes. Senki ne áltassa magát azzal, hogy az ilyesfajta praktikákra van mentő körülmény.

Amíg ugyanis az egymás iránti mély érzések láthatatlan szálai tiszta, őszinte és szeretettel átitatott szerelmi vonzóerőt képesek létrehozni, a megkötéssel erőszakolt kapcsolat súlyosan rongálhatja az aurát, manipulálhatja működését, és megengedhetetlen beavatkozást jelent a karmikus kötelékbe.

Az ilyesfajta kötések azért silányak és szánalmasak, mert az emberek közötti szeretetkapcsolatok végső célja az univerzum végtelen tudásával való egyesülés, ami pedig csak nyitott, tiszta, szabad lélekkel történhet. Minden hatás, amely megzavarja a humán auratereket, és manipulatív emberi célokat helyez az isteniek helyébe, elzárja vagy korlátozza a lelket, és megakadályozza, hogy a szeretet (mint tényleges energia) révén forrásával egyesüljön. Ez pedig több mint hiba, ez bűn.

szerelmi mágia

A szerelmi rontások többsége az egész erőtérre hat, általános a fáradtságérzet, az energiavesztés. Amikor a köldökcsakra környékén is működik, az áldozat életerejét nyeli el. A tünetek: forgó, émelygő gyomor, hányinger, telítettségérzet vagy éppen ellenkezőleg, üresség, női bajok, elvetélés-érzet, férfiaknál potenciaproblémák.

A szívcsakrába való ártalmas beavatkozás eredménye a „sajgó” szív, a gyenge szívműködés, légszomj, nyomó érzés a mellkason. A hivatásos „szerelmi kötők” a célpont külsőségeivel felruházott viaszbabán a köldök és a szívcsakra mellett rendszerint tűt szúrnak a homlokcsakrába is, ennek eredménye a fejfájás vagy a ködös, kissé zavart tudatállapot, egyfajta kábaság, s a nem kívánt, rögeszmeszerű gondolatok egy másik személyről vagy helyzetről.

Ha a célpont valamiért gyengébb az átlagnál, vagy a varázslatot előállító személy hatóereje összpontosította bb a szokásosnál (esetleg többekkel együtt dolgozik), az áldozat ténylegesen, fizikai értelemben is tönkremehet. A legdurvább ilyen varázslatokat amokumbo, akondomblé, a szonterio, illetve a vudu szertartásaihoz kötik.

Nem lehet elégszer nyomatékosítani: az a „mester”, aki a fekete mágia eszközeivel dolgozik a szerelmi varázslat alkalmával, ártalmas és veszélyes, hiszen minden sötét praktika támadás a csakrák ellen!

Koncentrálóképességétől függően a mágus végzetesen beleavatkozhat mások energia-háztartásába, lelki-szellemi-érzelmi működésébe, és romlásba döntheti a mágia célpontját éppúgy, mint a megrendelőt. Megbocsáthatatlan játszmákba kezd a lelkek karmikus feladataival, és eltérítheti őket valódi életfeladatuktól.

Minden önelégült büszkesége ellenére azonban ő is bajt hozhat önmagára, bár a legtöbb mágus úgy képzeli, van olyan hatalmas, hogy elháríthatja az igazságtevő sors csapásait. Ám a világfolyamatok negatív céllal való manipulálása negatív erőket gerjeszt, amelyek előbb vagy utóbb de mindenféleképpen visszatalálnak hozzá, tönkretéve egészségét, egzisztenciáját, „eredményeit”, hírnevét vagy elméjének épségét, sőt nem ritkán a körülötte élőket is.

Vannak ezoterikus vagy egyéb szellemi iskolák, amelyek azt tanítják, hogy az ember képtelen a világegészt negatív kívánságaival befolyásolni, mivel ha ártó céllal fog spirituális műveletekbe, automatikusan kiesik abból a hatékony tudatállapotból, amelyben képes a kvantumvákuum módosítására.

Minden eddigi tapasztalatom és ismeretem szerint ez nem igaz. Az viszont valóban törvényszerű, hogy minden rossz szándékú cselekmény meghozza a büntetését egyébként nem a magasrendű igazságszolgáltatás, hanem a „hasonló hasonlót vonz” és a „hatás-ellenhatás” energetikai törvényei alapján.

Részlet Hodnik Ilidkó: A lélek teste című könyvéből

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend