1989. október 9-én a Tass hírügynökség közölte, hogy a Moszkvától mintegy 300 mérföldre található Voronyezs városában több UFO-észlelés is történt.
Egy ilyen hír megjelenése különleges dolognak számított akkoriban, mivel a Szovjetunió korábban még sosem ismerte el hivatalosan az ilyen jellegű eseteket.
A voronyezsi incidenst Vlagyimir Lebegyev ufológus és Dr. Henry Silvanov, a Voronyezsi UFO-kutató Intézet színképi osztályának igazgatója vizsgálta. A szemtanúk közül sokan gyerekek voltak.
Dr. Silvanov jelentéséből kiderült, hogy az 1989. szeptember 21. és október 28. közötti időszakban hat olyan esetet regisztráltak a városi Nyugati Parkban, melyek során a szemtanúk nemcsak az UFO-kat, hanem az idegeneket is megfigyelhették.
„Rengeteg beszámolót összegyűjtöttünk, főként az egyik közeli iskola tanulóitól. Nincs kétségünk afelől, hogy a gyerekek igazat mondanak.” – állítja Silvanov.
Az egyik ilyen alkalommal, Vasya Surin és diáktársai egy vörös gömböt pillantottak meg, melyből robotszerű lények léptek ki.
Más fiatalok is hasonló történésekről számoltak be, köztük Vova Startsev is, aki épp barátaival lógott az iskolából, amikor észrevettek egy hatalmas, rózsaszín gömböt.
„Rózsaszín volt – mondta Vova – de folyamatosan változtatta a színét. Az űrhajó bal oldalán két antennaszerűség volt, leszálláskor pedig négy lábat eresztett ki alulról. Ezután kinyílt az ajtó, majd egy lehajtható rámpán keresztül két lény és egy robot jött elő.”
„Az idegenek nagyjából két méter magasak lehettek, három szemük volt, a fejük pedig kétszer akkora volt, mint a miénk. Egyikük odalépett hozzám és kinyújtotta a karját felém, amitől úgy megijedtem, hogy elszaladtam és felmásztam az első fára.”
„Ezüst színű kezeslábast viseltek, arcuk sima, barnás árnyalatú volt.” – tette hozzá Vova egyik barátja.
Pár percig még figyelhették az eseményeket, aztán a látogatók visszatértek űrjárművükbe. A tárgy néhány pillanatig még a talaj felett lebegett, aztán szélsebesen elrepült.
Denis Valyerervich Murzenko egy szeptemberi napon koncertre készülődött édesanyjával. Mivel a nő még nem volt teljesen kész, Denis úgy döntött, hogy sétál egyet addig a környéken.
Az utcákat járva egyszercsak meglátott egy rózsaszín, tojás alakú objektumot az égen, amely egyre közeledett felé.
Denis elmondása szerint a tárgy egy hulló falevél mozgását utánozva, ide-oda himbálózva szállt le a földre. Nem sokkal ezután a fiú egy embeszerű alak körvonalaira lett figyelmes az űrhajó belsejében.
„Csak álltam ott döbbenten, és néztem ahogy ez a valami egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik. A lény, akit odabent láttam, nagyjából másfél méter magas lehetett, arca pedig öregesnek tűnt. Nagyon berezeltem, és elfutottam, de amikor vissznéztem még láttam a hajóból áradó fénysugarakat, illetve valami zeneszerű hangra is figyelmes lettem.” – emlékezett vissza a fiatalember.
Néhány nappal később Denis vissza merészkedett a helyszínre, ahol kiszúrt egy gyanús figurát, aki épp azon a helyen sertepertélt, ahol az UFO leszállt. Az alak mellkasához valamiféle különös jelekkel ellátott fémlemez volt rögzítve.
„Egy darabig csak állt ott mozdulatlanul, majd féltérdre ereszkedve megérintette a füvet, aztán pedig elkezdett integetni nekem. Mikor ismét felállt, szapora léptekkel egy közeli fészer felé vette az irányt, én pedig követtem őt. Csupán húsz méter lehetett közöttünk, de mire odaértem az épülethez eltűnt a szemem elől.” – mondta Denis.
„Sokan láttak ilyesmit. Egyértelmű volt, hogy valami nagyon furcsa dolog történik Voronyezsben, a szemtanúk történetei pedig túlságosan is hasonlóak voltak ahhoz, hogy szimpla képzelgésnek nevezzük őket.” – vonta le következtetéseit, Dr. Silanov.
A kutató alaposabban is szemügyre vette a leszállás helyét. Jelentésében leírta,
hogy a helyszínen „hihetetlen erősségű” mágnesességet mértek, az UFO által hagyott nyomok vizsgálatából pedig arra következtettek, hogy a jármű súlya körülbelül tizenegy tonna lehetett.
